Beszélünk idegen nyelveket?

HETI KÖRKÉRDÉSÜNK

Beszél-e idegen nyelveket?

Csak a hivatalos nyelvet, a szerbet ismerem. 11%
A szerbtudásom sem a legjobb, nemhogy más nyelvek ismerete. 15%
Beszélek angolul és/vagy németül. 28%
Más idegen nyelvet/nyelveket (is) beszélek, mint az angol vagy a német. 24%
Érteni értem valamelyiket, csak ne kelljen megszólalni. 21%

A www.magyarszo.rs olvasóinak szavazatai alapján

Szeptember 26-án ünnepeljük a nyelvek európai napját, melynek célja, hogy előmozdítsa a nyelvi sokszínűséget, ösztönözze az életkortól független nyelvtanulást. 

A legtöbb európai állam területén legalább egy nemzeti kisebbség él, és ahogy Göncz Lajos kutatásaiban is olvashatjuk, ma már a többnyelvűséget tekintjük természetes állapotnak, az egynyelvűséget pedig kivételnek, hiszen a Föld lakosságának nagy része két vagy több nyelv között lavírozik nap mint nap.
E heti körkérdésünkben a válaszadók 11 százaléka az anyanyelvük mellett csak a szerbet ismeri. Ez természetes jelenség a kisebbségi közegben.

A kérdés inkább, mit jelent az, hogy „beszél” valaki egy nyelvet? Ha valaki az összes készséget (beszéd, írás, olvasás, értés) magabiztosan használja, az egyértelműen kétnyelvűnek számít. De mi van azokkal, akik csak értenek egy nyelvet és beszélik, de írni, olvasni nem tudják? Vagy már az is elegendő, ha értjük a nyelvet, de nem merünk megszólalni?

A Szerbiára vonatkozó hivatalos adatok szerint a lakosság 21 százaléka egyáltalán nem beszél idegen nyelvet, 37 százaléka egyet, 22 százaléka kettőt és 20 százaléka pedig háromnál többet.

Az angolt szinte mindenki ismeri, hiszen a TikTokon, a Netflixen, a kedvenc slágereinkben is megjelenik. Az angol kifejezések lassan annyira beépülnek az életünkbe, hogy észre sem vesszük. Én ovis korom óta tanulom, és napi szinten használom, így kiválóan boldogulok vele. A körkérdésből kirajzolódik, hogy a magyar lakosok 28 százaléka beszél angolul és/vagy németül. A világnyelvek kihatással vannak a munkaerőpiacra, sőt a német nyelv is egyre népszerűbb a kivándorlás és munkavállalás miatt.

Általános iskolában négy évig franciát tanultam, de abból csak a „bonjour” és a „merci” maradt meg… na meg persze a nyelvtan. Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha először azt tanítanák, hogy hogyan boldoguljunk egyszerű kommunikációs szituációban, és csak utána jönne a nyelvtan.

„Minden új nyelv új világot nyit meg”, „Ahány nyelvet beszélsz annyi ember vagy” és még sorolhatnám. Remek szupererő lenne, ha az összes nyelvet ismerné az ember. Személy szerint sokszor érzek késztetést arra, hogy több nyelvet elsajátítsak, csak az a problémám, hogy fogalmam nincs, hogy kezdjek neki. Általános jelenség, hogy vágyunk a nyelvtudásra, de a megfelelő motiváció, módszer vagy közeg hiányában nem tudjuk megtanulni.
 

Kiskorom óta nézek japán animéket, sőt rajongok a koreai popért, és bár folyékonyan nem tudok beszélni, ám egy nyelvtanuló appnak hála annyit már elsajátítottam, hogy ha egyszer eljutok Koreába, legalább ne adjanak el a piacon. A füleimnek annyira természetes már a nyelv, hogy valószínűleg háromszor megtanulhattam volna. Sok fiatalnak az online közeg adja a motivációt, viszont a valódi beszédhelyzet hiánya gátolhatja a fejlődést. Az utazás egyelőre várat magára, de már gyakoroltam, hogy a reptéren mit is kellene mondani. Ha más nem, az „annyeonghaseyo” biztosan jól jön majd. Olvasóink 24 százaléka voksolt arra, hogy más idegen nyelvet is ismer, tehát a nyelvtanulási kedv megvan, csak nem mindig jár aktív használattal.

Ezzel szemben a szerbnyelv-tanulás már más történet. Nem tudom miért küszködünk vele ennyien, hiszen az iskolában ugyan tanultuk, de így sem sajátítottuk el teljes mértékben. Terepmunkám során Belgrádhoz közeli faluban, egy szerb nyelvi gyűrűben élő magyar környezetben azt láttam, hogy a fiatalok anyanyelvi szinten váltogatják a két nyelvet. Lehet, hogy nekik azért megy jobban a szerb, mert a mindennapjaik szinte teljesen szerbül zajlanak, és szinte csak szerbül beszélő ismerőseik vannak. Én ezzel szemben magyar nyelvi buborékban nőttem fel, ahol az iskola, média, barátok, minden magyarul volt.

A körkérdés is ezt mutatja: a szavazók 15 százaléka bevallotta, hogy a szerbtudásuk sem erős, más idegen nyelvet pedig nem is beszélnek. Ez jól jelzi, mennyire meghatározó a nyelvi közeg, meg hát nem vagyunk egyformák, lehet néhány embernek a matek jobban megy, mint a nyelvek. Végezetül a megkérdezettek 21 százaléka azt választotta, hogy érti, csak ne kelljen megszólalnia. Tipikusan arra nevelik a diákokat, hogy a szabályokat bemagolják, ezért hallgatnak éles helyzetben. Nekem is volt idő, amikor szorongtam, hogy mit szólnak majd a szerb társaim a hibákkal teli beszédemhez. Ma már másképp állok hozzá, merem használni a nyelvet akkor is, ha nem tökéletes, mert csak így lehet megtanulni. Igyekszem olyan helyzeteket keresni, ahol szerb anyanyelvű emberekkel is kapcsolatba kerülhetek, hiszen a nyelv élő közegben válik igazán hasznossá.