HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Követ-e influenszereket, youtubereket, véleményvezéreket?
Egyeseket igen, s adok a véleményükre. – 15%
Igen, de nem befolyásolják az álláspontjaim. – 6%
Csak szórakozás céljából követek vidám tartalmakat. – 9%
Nem figyelek oda rájuk, csak pörgetem a telefonképernyőt, s ami jön. – 21%
Nem, s legszívesebben betiltanám ezt a foglalkozást. – 49%
A www.magyarszo.rs olvasóinak szavazatai alapján.
Amióta világ a világ, és vannak emberek, léteznek vezérek és véleményvezérek is. Ne a mai értelemben gondoljunk rájuk, mert a világ sem volt mindig ilyen, mint a mostani időkben. Tudósok, csillagászok, filozófusok, elmélkedők, szónokok, orvosok vagy épp sarlatánok igyekeztek meggyőzni másokat az igazukról. Istenkáromlásnak hangzik, de valakik szerint Jézus is a földi létében „influenszer” volt.
A technika fejlődésével a nyugati ízlés világhódító útjára indult. Zenészek és filmsztárok kerültek előtérbe. Divatot diktáltak, ételeket és italokat reklámoztak. A nagy cégek reklámszakemberei pedig kaptak az alkalmon, hogy a termékeiket sztárok közreműködésével adják el.
Nem csak külsőségekről van szó. Az elnyomás és a megkülönböztetés ellen is felszólaltak hírességek. Marlon Brando elképesztő tettet hajtott végre, amikor Oscar-díjat ítéltek neki oda, de nem ment el a gálára. Maga helyett egy indián nőt küldött, hogy így fejezze ki nemtetszését, amiért a filmipar megalázóan bánik az őslakosok leszármazottjaival. Ez akkora meglepetést váltott ki a nézőtéren ülő sztárok körében, hogy többen kinevették, kifütyülték a felszólaló nőt. Ötven évnek kellett elmúlnia ahhoz, hogy a filmes elit elnézést kérjen tőle.
A beatmozgalomnak és a hippikorszaknak is megvoltak a maguk „influenszerei”. Bob Dylan a dalszövegei által osztotta meg háborúellenes nézeteit. Timothy Leary pszichológus pedig az individuum szabadságát hirdette és a hangulatjavító, tudatmódosító szerek használatát népszerűsítette. Nemhiába nevezték az LSD gurujának. Úgy tartotta, hogy a szerrel való kísérletezések jót tesznek, az elme szabadon szárnyalását segítik elő, és gyógyhatással bírnak. A Hair musical nagymértékben épít rá, az egyik dalban említik is a nevét. Ráadásul Timothy Leary nem a falnak beszélt, sok sztárban talált követőre, például a Beatles tagjaiban. Általuk pedig nagyszámú rajongóra lett hatással, akik szinte itták minden szavát.
Fontos mérföldkőnek számított az 1981-es év. Akkor indult meg az MTV, a Music Television zenei tévécsatorna. A legelső sugárzott klipjüket üzenetnek szánták, ez volt a The Bugglestől a Video Killed the Radio Star. A dal címe alapján a rádiónak befellegzett, a tévé lepipálta, a látvány mindent visz. Holott a szövegét tekintve inkább arról szól, hogy az új generációk nem tisztelik kellőképpen a múltat. Akárhogyan is, a fiatalokat vonzották az újdonságok, ugyanakkor egyre kevésbé voltak kaphatóak arra, hogy a közélet alakulásából kivegyék a részüket. Az amerikai fiatalokat nem érdekelte a szavazás. A sztárokra ez ügyben is lehetett számítani. Az MTV óriási nézettséget produkált, híressé tette Madonnát is, akinek a Vote, illetve a szavazásra buzdító propagandája hatott arra, hogy a fiatalok éljenek a választójogaikkal.
Nem mindegy viszont, hogy kikhez és milyen módon fordulunk. Erre is akadt példa a nyolcvanas évek derekán, amikor aggódó szülők fogtak össze, hogy hadat üzenjenek a rocknak, a metálnak, a popnak. A rocksztárok elhatárolták magukat, Dee Snider, a Twisted Sister együttes fura kinézetű frontembere mégis személyesen jelent meg a „tárgyaláson”. Ráadásul sokak meglepetésére bohóckodás helyett hatásos szöveggel készült, hogy megvédje a rockzenét, ezzel nagy elismerést kivívva magának. Az aggódó szülőknek azonban volt egy aduászuk. Úgy voltak vele, hogy majd a countryzene jófiúja, John Denver megmondja a magáét. Meg is mondta, csak nem azt, amire számítottak. John Denver ugyanis a cenzúra ellen tette le a voksát.
Azután eljött az idő, amikor a zenei tévécsatorna is kifulladt. A valóságshow-k produkáltak hatalmas nézettséget, és innen kerültek ki az influenszerek is, mert a fiatalokat már nem az kezdte érdekelni, hogy mit mondanak a sztárok, hanem hogy mit gondolnak a hétköznapi emberek. Ezzel lassan el is jutottunk a mai értelemben vett influenszerekhez. Az internet, a számítógépek, a mobiltelefonok a mindennapjaink részei. Az influenszerjelenség pedig befészkelte magát az életünkbe. Egyébként is ott tartunk, hogy bárki közzéteheti a véleményét, sőt elmenekülni sem lehet a kéretlen vélemények elől. Manapság a különféle platformok influenszereit a követőik számával kategorizálják és értékelik. Influenszernek lenni pedig igencsak jövedelmező is lehet. Egyes mai kimutatások szerint az influenszerek nagyobb hatással bírnak, mint a szokásos reklámok.
Természetesen rajtunk múlik, hogy kinek a véleményére adunk, de talán nem árt belegondolnunk, kivel van dolgunk. Mi a hajtóerő: a gyors nyereség, a figyelemhiány, a manipulálási vágy? Számos ok húzódhat meg a háttérben. Az influenszer annyit jelent: hatással van, rábír, befolyásol. A definíció nem hangzik jól. Ugyan ki akarná azt, hogy befolyásolják? Persze nem feltétlenül káros az influenszerjelenség. Addig jó, míg csupán szórakoztat, vagy önálló gondolkodásra serkent. Nem mindegy ugyanis, hogy kinek a fejével gondolkodunk, mert aki vakon vezethető, az megvezethető is.
Nyitókép: Nem ma vette kezdetét az influenszerjelenség, korábban egyszerűen csak nem nevezték meg ekképpen (Fotó: Pexels)
