Uopste nem járja, hogy a nagyoktól még a megérdemelt nyári zünidőt sem lehet rendesen kiélvezni! Mert hiába szeretné a zegény kölök örömét lelni a vakációban, amikor a zősök meg a többi felnőtt állandóan valamivel ijesztgetik: ha éppen nem a Luciferidéző hőségtől, a bőrre borzasztóan veszélyes napfénytől vagy a ránk leselkedő pusztító zivataroktól rettegünk, akkor ott van a fegyveres összecsapásokkal teli világpolitikai hejzet, ami ki tudja hová vezethet! És ha ez nem lenne elég, azt rebesgetik, hogy a jövő szombaton, Vidovdanra Belegrádban két nagygyűlés is szerveződik: az egyikre a tiltakozó egyetemisták csalogatják a támogatóikat, a másikra pedig a Vučkóék várják a hatalom szimpatizánsait.
– Világok találkozása Belegrádban! – trollkoda atata. – Ezzel a címmel lehetne majd írni tudósítást az eseményről, Tematild.
– Ahogy mondod, Tegyula – helyesele az öreglány –, bár nem értem, hogy a zabadságod alatt miért foglalkoztatnak ennyire a hírek. Egyáltalán hogyan lehetséges pihenni, ha az ember non-stop a médiatartalmakon lóg, mint valami szenvedélybeteg a nyavalyáját okozó cuccon?!
– Érdekeseket mondasz, Tematild – gondola bele a fater. – Meg kellene próbálnom néhány napra nullára csökkenteni az informálódást. Kíváncsi vagyok, lennének-e elvonási tüneteim, és ha igen, vajon miben nyilvánulnának meg.
– Remélem, nem palacsinta iránti fokozott vágyban, Tegyula – riada meg amama –, mert akkor inkább böngészd a nyugalom megzavarására alkalmas híreket, minthogy napokig azzal nyaggass, hogy mikor sütök már nektek néhány tucatnyi palacsintát ebben a kánikulában!
– Ha már itt tartunk, szó mi szó, igen rég ettem palacsintát – jegyzé meg az öreg, és az élmény felidézésére elmesséle egy idevágó viccet.
Agresszív kismalac sétál az erdőben, találkozik Nyuszikával, hozzávágja a palacsintáját, mire a Nyuszika: – Ez szándékos volt?
– Nem! Lekváros!
– Még mielőtt totál beleélnéd magad a palacsintafalásra vonatkozó ábrándokba, inkább azt áruld el, miről szólnak majd a jövő szombati események a zerb fővárosban – terelé más vizekre a tereferét a muter.
– Tudni nem tudhatom, csak sejtéseim vannak – spekulála atata. – Feltételezem, hogy a sztudentok majd megismétlik követeléseiket, elsősorban a választások kiírására vonatkozót, a Vučko pedig lehet, hogy most mutatja be a színes forradalom legyőzéséről szóló tankönyvét.
– Tényleg! – merenge az öreglány. – Anno azt nyilatkozta, hogy Vidovdanra jelenik majd meg, és ez lesz az idei nyári szezon legolvasottabb bestsellere a világon, Kínában több tízmillió példányban kel el!
– Megtörténhet, hogy emellett meglepire is sor kerül a jövő szombati rendezvényen – mondá az éppen betoppanó Zacsek zomzéd –, és a néhány éve bejelentett repülőautókat is megmutatják!
– A repülőszerkezetekről jut eszembe – sóhajta a fater –, hogy sajnos nemcsak békés jellegűek léteznek belőlük, hanem vannak azok a másfélék is, amelyekből az utóbbi időben igen sok röpdös Izrael és Irán között.
– Az még hagyján, hogy röpdös – fűzé hozzá amama –, nagyobb baj, hogy egyesek közülük be is csapódnak, óriási károkat okozva!
– Zegény Trampli – sajnálkoda a Zacsek –, még a zorosz–ukrán csihi-puhit sem sikerült elsimítania, sőt, mintha az utóbbi időben ott is még inkább elszabadult volna a pokol, máris itt az újabb kihívás az izraeli–iráni csetepaté formájában.
– És a maguk módján már mások is bejelentkeztek a fegyveres konfliktusba, mondván, ha azok úgy, akkor ők majd amúgy – dünnyöge az öreg.
– Mondjuk ki egyenesen – javasolá a muter –, hogy mindenki teli szájjal dzsëkkösködik, közben meg zajlik a méregetősdi! Egyre inkább úgy tűnik, hogy minden adott egy nagyobb horderejű összetűzéshez.
– Nem csoda hát, hogy világszerte oly sokan szoronganak – ismerteté a Zacsek. – A zemberek egyre óvatosabbak, a legkisebb neszre is felfigyelnek!
Amiről az alábbi vicc jutott az eszébe.
Az amerikai, az orosz és a hazánk fia azon filóznak, kinek jobb a hallása.
– Engem az egyik éjjel a konyhából jövő különös zaj ébresztett fel – meséli az amcsi. – Amikor felkeltem és megnéztem, volt mit látnom: egy egér rágta a cukrot!
– Engem valamelyik éjszaka a garázsból érkező hangzavar ugrasztott ki az ágyamból – mondja az orosz. – Kimentem, és látom, rozsdásodik az autóm.
– Engem meg az egyik éjjel a szekrényből származó lárma riasztott fel álmomból – számolt be az atyafi. – Bekukkantottam, és mit látok: a kabátom megy ki a divatból!
– Ez az állapot minket sem kerül el – tájékoztata atata. – Egy kutatás eredménye azt mutatja, hogy felénk minden ötödik tininek van valami pszichés baja.
– Egy másik pedig azt, hogy az összlakosság viszonylatában minden harmadik személy pszichikailag veszélyeztetett – egészíté ki a mentális egészségről szóló beszámolót az öreglány.
– Nem is csodálkozom túlságosan ezen – vakará meg az állát a Zacsek. – A világban uralkodó állapotok lehetnek az okai: háborús fenyegetettség, klímaváltozás, a fojamatos drágulás, mindez bizony megviseli az ember idegzetét!
– No meg ott van még a közösségi média – világíta rá a fater. – Szerintem valamennyi ilyen nyavalyának az a melegágya. Ott annyi minden található, ami a zőrületbe kergethet, hogy kész csoda, hogy még nem olyan nagy a baj!
– Úgy gondolkozol, mint a brit fiatalok – állapítá meg amama. – Egy közvélemény-kutatás eredményeként ugyanis kiderült, hogy a 16 és 21 év közötti britek csaknem fele jobban szeretné, ha a bolygón nem létezne internet, valamivel több, mint a fele támogatná a világháló korlátozását, hetven százaléka pedig azt vallja, hogy a web rossz hatással van a mentális egészségére, és rosszul érzi magát a közösségi oldalakon eltöltött idő után.
– Lehet ugyan korlátozni a netet, de mit szólnának ehhez az itt nyomuló vloggerek meg influenszerek, pláne az időmilliomos nyugdíjasok?! – veté fel a költői kérdést a Zacsek. – Hogy magyarázod meg nekik, például én a zanyósomnak, hogy mostantól nem tud korlátlan mennyiségű cicás és virágos képet küldözgetni a kedves ismerőseinek?!
– Meg mindazok, akik már sok mindent Őfelsége, a Mesterséges Intelligencia segítségével oldanak meg – emlékeztete az öreg. – Hirtelen elfelejtenének fordítani, számolni és beadványt írni!
– Villámgyorsan, mint a magolós stréberek a tananyagot, amint a tanár beírta nekik az ötöst – kuncoga a muter.
– Nektek elárulom, engem irtó idegesít, amikor a kompjúterem megkérdezi tőlem, hogy robot-e vagyok – panaszkoda a Zacsek. – Hát szoktam én őt azzal provokálni, hogy ember-e?!
– Engem meg a tengernyi sütielfogadás bosszant! – közlé atata. – Elképzeltem egy szituációt, ahogyan egy MI megkínál egy másik MI-t sütikkel, mire az azt feleli, hogy MI-ként nem fogyaszthat sütiket, amin aztán az első MI jót derül, és felvilágosítja társát, hogy ezeket a sütiket nem is kell megenni, csak elfogadni.
– Ez nagyon béna poén! – kacaga a hasát fogva az öreglány.
Amiről a Zacseknek egy elgondolkodtató párbeszéd jutott az eszébe.
– Nyugtalanít a mesterséges intelligencia fejlődése?
– Nem, de aggaszt a természetes intelligencia csökkenése!
Pistike, hírmentes napokról álmodozó palacsintafaló
