Május végén még ojan hidegek jártak, hogy kénytelenek voltunk kissé bemelegíteni a lakásban, megállás nélkül fújt a szél meg zuhogott az eső, mára pedig már annyira befűtöttek a zégiek, hogy éjszakánként nyitott ablaknál is úgy pihegünk az ágyban, mint a napos csibék a százas izzó alatt a kartondobozban. Az időjárási viszonyok totál kiidegelik a zősöket. A zidőjósok közben azzal riogatnak, hogy a nyári hőhullám még csak eztán érkezik, és lesz ám nemulass, bár én úgy érzem, már itt van, csak majd tovább fokozódik a helyzet.
– Attól tartok, Tematild, hogy ez a fránya hőség három hónapig is eltarthat! – nyavalyoga atata. – Nem elég, hogy fojton izzadunk majd, hanem még a kánikulának a viharok, orkánok és jégverések formájában jelentkező „kísérőrendezvényeitől” is rettegnünk kell non-stop.
– Erre én csak annyit mondhatok, Tegyula – közlé az öreglány –, hogy tetszik az nekünk vagy sem, klímázni kell majd rendesen, ami aztán jól megdobja a villanyzámlát!
– Az csak az egyik probléma – fejtegeté a fater –, a másik meg az, hogy a zokosok sehogyan sem tudják kitalálni, milyen módon és milyen gyakran olvastassák le a villanyóra állását.
– Hezitálnak, mint az ifjú hölgyek – huncutkoda amama. – Nemrég bejelentették, hogy ezentúl majd háromhavonta történik a leolvasás, amikor viszont elérkezett az ideje ennek a gyakorlatnak a bevezetésére, hirtelen elnapolták az alkalmazását.
– Biztos a vezetőik sokat kísérik a Trampli tevékenységét – trollkoda az öreg. – Az amcsi főseriffnek vannak ilyen húzásai: nagy dérrel-dúrral bejelent valami bombasztikus hírt, amivel sok helyen kiüti a biztosítékot, aztán meg holnapután felfüggeszti vagy visszavonja a rendhagyó kezdeményezést.
– Láttátok, milyen nagy jelentőségű választásokat tartanak vasárnap a kicsi Kosjerićen?! – ismerteté az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – A híreket böngészve, néha az az érzésem, mintha nem is helyhatósági megmérettetést, hanem országos referendumot rendeznének!
– Ez a választás állítólag jelzésértékű lesz – magyaráza a muter –, azért van a nagy felhajtás körülötte. No de nemcsak Kosjerićen voksolnak vasárnap, hanem Zaječarban is.
– Én jártam ott bő három évtizeddel ezelőtt, mégpedig a legendás gitárfesztiválon – nosztalgiáza atata.
Utánaszámoltam, hogy az mikor is lehetett, de gyorsan elvesztettem a fonalat. Gondoljanak csak bele, az ojan régen volt, amikor még egyáltalán nem létezett internet, okostelót meg még a tudományos fantasztikus filmekben játszó robotok sem használtak! El sem tudom képzelni, akkoriban az emberek mivel foglalták le magukat.
– Biztos őrzöl onnan emlékeidben néhány izgi koncertélményt! – kacsingata a Zacsek.
– No de hogyan jutottál oda el? – érdeklőde az öreglány.
– Vonattal – felele a fater. – Sanyarú éveket éltünk ugyan, de akkoriban még többé-kevésbé mindenfelé jártak a vonatok.
– Jut eszembe! – így a Zacsek. – Állítólag július folyamán megindul majd a Sójom névre hallgató gyorsvonat Zabadka és Belegrád között.
– Az irtó zupper lenne! – örvendeze amama. – Bár azt olvastam, hogy előtte itt-ott azért még akad némi tennivaló.
A vonatokról az öregnek a következő vicc jutott az eszébe.
A vasutas fia első nap sugárzó arccal megy az iskolába.
Az iskolai nap végeztével már nem olyan lelkes a gyerek. Meg is kérdezi tőle az apja:
– Na milyen volt az iskolában, fiam?
– Édesapám! Átverés az egész. Megmutatták, melyik tanterembe menjek be, állítólag az ajtóra ki van írva, hogy első osztály, közben meg odabent csak fapadok voltak.
– No de azt árulja el, zomzéd, nézte-e múlt szombaton a Bajnokok Ligája-döntőt? – kérdé a Zacsek. – A párizsiak úgy megleckéztették a milánói Inter focistáit, hogy öröm volt azt nézni!
– Még csak, hogy nézte! – incselkede a muter. – Eldöntötte, hogy most akkor mekkorát fog zurkolni, még egy üveg sört is nyitott ki magának, aztán ugyan zurkolt is, csak néha-néha belehorkantgatott közben.
– Az csak a szünetben volt! – mentegetőze atata. – Különben meg te is elpilledtél olykor-olykor, miközben a zokosteló képernyőjét görgetve cicás képekre vadásztál.
Az van, hogy mindketten igazat mondanak. Megesik, hogy vacsora után úgy döntenek, hogy nézzünk meg közösen egy filmet a televízióban, az micsoda remek esti programnak ígérkezik! Bele is kezdünk, leginkább azonban az történik, hogy csak addig tart náluk a filmnézés, amíg van pattogatott kukorica vagy egyéb csemege a tálkákban, utána pedig már inkább a film nézi őket, mintsem ők a filmet.
– Mennyi pénzt belefeccelt a Paris Saint-Germain csapata abba, hogy megnyerje a BL-t! – folytatá az áradozást a párizsi csapatról a Zacsek. – Micsoda nagy nevek játszottak a keretben, elég ha csak a brazil Neymart, az argentin Messit és a francia Mbappét említem. És semmi!
– Jaj, hányszor hallgattam ezt végig az elmúlt napokban! – bozsékola az öreglány.
– És még egyszer végig fogod – lombozá le őt a fater. – Mert az valóban érdekes, hogy végül akkor sikerült nekik, nem is akárhogyan, hanem 5:0-s kiütéses győzelemmel megnyerni az Európa legjobb focicsapatának járó címet, amikor úgymond gigasztár nélkül maradtak.
– Irtó vicces, hogy mindez közvetlenül azután történt, hogy Mbappé elment a madridi Realba – kuncoga a Zacsek –, nyilván azért, hogy megnyerje az áhított trófeát, erreföl semmit sem nyert, míg volt csapata három serleget is bezsebelt!
– Nem is értelek benneteket! – zsörtölőde amama. – Annyi zörnyűség történik a világban: hogyan tudtok ennyit foglalkozni a focival?!
– Néha ki is kell kapcsolódni, mert különben megzizzen a zember – világíta rá az öreg –, és a foci kiváló lehetőség erre.
– Netán valami konkrét eset zaklatta fel ennyire, zomzédasszony? – kíváncsiskoda a Zacsek.
– Képzeljétek – számola be a muter –, azt olvastam, hogy a történelemben először nyílt, egyértelmű parancsra sem volt hajlandó lekapcsolni egy AI modell.
– Öntudatra ébredt a mesterséges intelligencia?! – hökkene meg atata.
– Időnként nem akar engedelmeskedni a leállítási parancsoknak – fűzé hozzá az öreglány.
– Nahát! Fellázadnak ellenünk a robotok?! – csóválá a fejét a Zacsek. – Szófogadatlanok lesznek, mint a csintalan gyerekek. És sehogyan sem lehet őket jobb belátásra bírni?
– Anno, amikor nagyanyámat idegesítette a zene, amit hallgattam, és nem találta a kikapcsolásához szükséges gombot a magnón, fogta és kihúzta a készülék zsinórját a konnektorból – messéle a fater. – „Na most bömböljél!” – förmedt rá epésen.
– Azért, mert teli vagy ijen zseniális ötletekkel – évőde amama –, veszek neked legközelebb a kedvencedet: plazmakekszet! Azt hallottam, hogy ismét megjelent a boltok polcain. Bár amennyit képes vagy elfogyasztani ebből a finomságból, jobban tennéd, ha felkérnéd a gyártót szponzornak!
Az elhangzottakról a Zacseknek az alábbi vicc jutott az eszébe.
Egy bácsi éppen az estebédjét fogyasztja az étteremben: zavarja őt a zenekar hangos játéka. Odahívja a pincért.
– Mondja, főúr, meg lehet kérni a zenekart, mit játszanak?
– Igen, uram. Mi volna a kívánsága?
– Szóljon nekik, hogy amíg vacsorázom, játszanak inkább pókert!
Pistike, robotmoderáló plazmakekszfaló focirajongó
