Vannak, akiket megijeszt, engem viszont elkápráztat a digitális technológia: az elhangzott vagy leírt szó, és a számítógépben illetve okostelefonban rejlő technikai megoldások szimbiózisa.
Egy beszélgetésből indult, a külföldi élet átértékeléséből, az önállósulás, az ingatlankérdés felvetéséből, abból, hogy mely országok iránt mutat az ember szimpátiát a kultúra, az építészet, az életstílus, a nyelv és a gasztronómia, illetve sok más miatt. Egyik napról a másikra a telefonkészülékemen olyan hirdetések jelentek meg, amelyek először Angliát, majd Olaszországot célozták meg, egyeurós ingatlanokat kínálva olyan régiókban, amelyek elnéptelenedéssel küzdenek. Talán a munkámból, talán csak a természetemből kifolyólag, a kíváncsiságomból fakadóan elkezdtem ezen hirdetések után kutatni. Felújításra váró ingatlanok voltak ezek, csodálatos helyeken. Különböző fórumokon aztán kiderült, hogy voltak, akik éltek is a lehetőséggel, és leírták élményeiket a vásárlással, a felújítással és az új élettel kapcsolatban az új környezetben. Bármennyire is csábító hirdetések voltak ezek, a valós életben egyáltalán nem volt könnyű azokhoz hozzájutni, azokba beruházni, mestereket találni, de akik végigjárták az utat, végül irigylésre méltó környezetben folytathatták életüket, legalábbis abból, amiről egyesek beszámoltak, ez derült ki.
A külföldi (de a hazai) ingatlanpiac követésének idővel a rabja lettem. Mindig is szerettem szép házakat nézegetni, olyan berendezkedési megoldásokat fürkészni, amelyek meleg otthonról tanúskodnak, de a letisztult, minimalizált stílusnak is megvan a maga bája, hiszen a tér, a levegő sokszor mindannyiunknak kell. Bevallom, takarítás szempontjából inkább támogatom ezt a megoldást. A koronavírus-járvány óta azonban elsősorban a házak érdekelnek a természet közepén…
A számítógépes programok is alkalmazkodtak az érdeklődési körömhöz. Az egyik hírügynökségtől a napokban egy olyan ingatlanajánlatot kaptam, amelyben egy, az 1800-as években épült házat kínálnak Toszkánában, a Casentino erdőben, vízimalommal, híddal a telken, mint a mesékben… Teljesen felújították, csak be kell költözni, ja és persze mindez 250 ezer euróért. Sok pénz, tudom. Kevesen vannak, akik egy ilyen ingatlant megengedhetnek maguknak, de ha azt veszem figyelembe, hogy Belgrádban a belvárosban, vagy éppen a Belgrád a vízen városrészben, a Száva partján egy négyzetméterért legalább 4000 eurót kell fizetni, és Újvidéken sem sokkal alacsonyabbak a négyzetméterárak, akkor talán tényleg Toszkána megfontolandó megoldás lehet. Egyébként jóval kisebb telekkel, Penne központjában, Róma külvárosában egy másik ingatlaniroda 75 ezer euróért kínál egy háromszintes házat, csodálatos boltívekkel, rusztikus beltérrel. Ha tehetném, már holnap útra kelnék, hogy élőben is megtekintsem azt a házat.
A legszebb ingatlanokat mégis Svédországban láttam. Tóparton, saját kis mólóval, erdővel határolva. A kínálatban van faház, ami turisztikai célokra is felhasználható, de kisebb családi házat is lehet találni, és ami legutóbb a szívemet megdobogtatta: egy tó partján áll. Napos, tágas, a természet közepén. Az ár pedig valóban soha nem haladja meg a 80 ezer eurót, legtöbbször ennek fele. A tó partján levőért, ami kétszobás, 60 ezer eurót kérnek. Hogy miért alacsonyabbak az ingatlanárak itt? A tapasztalatlanoknak, azaz azoknak, akik még nem jártak Svédországban, vagy nem éltek ott, sokat elárulhat, hogy minden ház szerves része a szauna. Az időjárási körülményeket ismerők rámutatnak, ezeket a házakat azoknak ajánlják, akiket nem riaszt vissza a tél, hiszen főleg téli időjárásra, vagy kora tavaszira számíthatnak, hosszú éjszakákkal legtöbbször. Az égi tünemény, az aurora borealis azonban szintén vonzó lehet azok számára, akik Svédországot vették célba.
Nekem pedig már csak a pénz hiányzik, amit ingatlanba fektethetek. Az útirány már megvan.
Nyitókép: Pixabay
