Idén májusban annyi eső esett, hogy a zősök olykor már a bibliai Noét meg az ő legendás bárkáját emlegették. Ha netán megest olyan méretű özönvíz lenne, nem ártana időben szólni a majdani NeoNoénak, hogy néhány férget, legyet, zúnyogot, kullancsot meg hasonló nyavajást akár itt is felejthetne. Biztos hálás lenne neki az utókor. Bár, ki tudja! Ha nem tudnának ezekről, nem is tudnák, miért is kellene hálásnak lenniük. Az is megtörténhet, hogy mi is hálásak lehetünk a Noénak, mert ő sem tett mindenféle állatfajból egy-egy párt a hajórára! Bár az unikornisokból vihetett volna fel a hajójára egy párt.
– Az utakon megálló vizekről egy régi költői kérdés jutott eszembe – merenge atata. – Ha az autókat időnként le kell vizsgáztatni, hogy alkalmasak-e a közúton való közlekedésre, akkor a közutakat miért nem kell levizsgáztatni, hogy alkalmasak-e arra, hogy autók közlekedjenek rajtuk?!
– Az a legzörnyűbb, Tegyula, hogy annyi eső leesett, hogy már ott is beázik, vagy felgyülemlik a víz, ahol nem is gondolnád – zsörtölőde az öreglány –, a javításhoz szükséges mester pedig nincs sehol a láthatáron, mert a legtöbb elment Németbe, Svédbe vagy valahová arrafelé.
– Úgy kellene mindent megcsinálni, Tematild, ahogyan anno a kínai falat megépítették – ábrándoza a fater. – Elkészült, és azóta is áll mint a cövek! Állítólag a Holdról is látszik. Ez az egyetlen emberi alkotás, amit onnan is ki lehet venni.
– Ezt tán a Holdon anno ugrabugráló Neil Armstrong mondta?! – kötözköde amama. – Felment a Holdra, és nem akadt okosabb dolga, mint nézni a kínai nagy falat?
Ezt valamiért nem tudtam szó nélkül hagyni.
– Miért mondjuk úgy, hogy felment a Holdra? Lehet, hogy a Hold alattunk van. Egyáltalán a világűrben van lent és fent?
– A választ a kérdésedre ugyan nem tudom, Tepisti – felele az öreg –, de az tuti, hogy irtó erős a fantáziád. Kár, hogy nem használod többet a leckeíráshoz!
– Ha már a leckénél tartunk – mondá az éppen betoppanó Zacsek zomzéd –, hallottátok, hogy a gall dalia, a Micron Emmanuel a napokban állítólag kapott egy nyaklevest kedvenc tanárnőjétől, a Brizsittől. Legalábbis a zinterneten kerengő felvételből erre lehet következtetni.
– Az asszonyság már régóta a Micron neje – helyesbíte a muter. – És a francia elnök zépen megmondta, hogy ők így szoktak évődni.
– Biztos felkapta a vizet, mert az Emmanuel nem készítette el a házi feladatot. Vagy kritizálni merészelte az ebédet. Esetleg nem mosogatott el rendesen – kuncoga atata. – Régen még egyes tanárok megengedtek maguknak efféle fenyítést.
– Az esettel kapcsolatban a sajtó most ismét felkapta filmért kiáltó lámúrjuk történetét – messéle az öreglány –, hogyan jött össze a 15 éves diák a 39 éves drámairodalom-tanárnőjével.
– Biztos jó tanárnőként a Brizsit érzékeltetni szerette volna az ifjú diákkal, mi az igazi dráma – töprenge a Zacsek –, és elcsábította őt.
– Vagy a kölök Emmanuel a tanárnőt – veté fel a másik lehetőséget a fater.
– Hááát… – kételkede amama. – Végül az is lehetséges!
– Meg az is, hogy hamarosan meglátogatnak bennünket az ufók – fűzé hozzá a Zacsek.
– Szerintem már itt is vannak – nyugtázá az öreg.
– Miből gondolod ezt? – döbbene meg a muter.
– Annyi rossz történik manapság a világban – magyarázá atata –, képtelen vagyok elhinni, hogy racionálisan gondolkodó emberek képesek lennének ilyesmire, hacsak nem szállta meg őket valami gonosz ufó.
– Lebecsülöd, zomzéd az emberekben rejlő potenciált – világíta rá a Zacsek.
– Így igaz – bólogata az öreglány. – A Közel-Keletről micsoda rémhírek érkeznek! No meg ott van a zorosz–ukrán csihipuhi! A hétvégén a ruszki haderő ojan rakétázást hajtott végre, csak úgy pengett. Még a Trampli is elcsodálkozott rajta. A múlt héten még bő két órán át csevegtek a Putykóval a békéről, a napokban meg már azt írta, hogy a zorosz hajjakend „teljesen megőrült”. Meg, hogy „a tűzzel játszik”.
– Megtörténhet, hogy az amcsi főseriff igazából most figyelt csak fel kissé jobban az ukrajnai történésekre?! – elmélkede a fater.
– Szerintem kicsit unja már a témát – spekulála a Zacsek. – Nem szokott ő hozzá, hogy ennyit foglalkozzon egy és ugyanazzal.
– Anno dérrel-dúrral bejelentette, hogy 24 óra leforgása alatt megoldja a konfliktust, erreföl már hónapok óta zajlik az egyeztetés, és még sehol sem tartanak – emlékeztete amama.
– Attól tartok, hogy vannak ojanok, akik már csak azért háborúznak, mert félnek a békétől – bölcselkede az öreg. – Egészen pontosan azoktól a kérdésektől, amelyekre egyzer választ kellene adniuk. Képzeljétek, mi minden derülhet majd ki akkor!
– A változatosság kedvéért a Trampli egy röpke időre vissza is tért kedvenc témájához: a vámokhoz! – tájékoztata a Zacsek. – Most éppen az EU került sorra.
– Előbb június elsejét emlegetett, majd miután dumcsizott az Urszulával, elhalasztotta egy bő hónappal a vámok bevezetését – közlé a muter.
– Minden hájjal megkent taktikus a sárga siskás! – csóválá a fejét atata. – Csak már egy kicsit átlátszóak a fazonjai.
A téma kapcsán a Zacseknak az alábbi vicc jutott az eszébe.
Megy át Móricka drótszamárral a határon, a pakktartón egy nagy zsákot cipel.
– Mi van a zsákban? – kérdi tőle a vámos.
– Semmi különös, csak homok.
A vámos kinyittatja a zsákot, és kiderül, tényleg homok van benne.
– Rendben, mehetsz! – mondja a vámos.
Másnap Móricka kerekezik át a határátkelőn egy nagy táskával.
– Mit viszel a táskában? – kérdi tőle a vámos.
– Homokot, uram.
A vámos leellenőrzi a táskát, és átengedi.
A következő nap ismét tolja Móricka a kerékpárjával a homokot át a határon.
A vámos felindultan megkérdi tőle: – Átengedlek, csak áruld már el, mit csempészel?!
Mire Móricka: – Bicikliket.
– A Tramplinak a motorfűrészes Maszk barátja közben otthagyta a kormányhivatalt, és visszatért Tesla nevű villanyautójához – ismerteté az öreglány. – Lehet, éppen útitervet készít a Marsra vezető úthoz!
– Két dudás nehezen fér meg egy csárdában! – epéskede a fater.
– No, de mást is bejelentett a főjenki – így a Zacsek. – Készül az Aranykupola névre hallgató rakétavédelmi rendszer, amely majd megvédi Ámerikát mindenféle esetleges támadástól a földről, a vízről, a levegőből vagy éppen a világűrből.
– Három éven belül csuda biztonságos hely lesz ez az Ámerika! – csipkelőde amama.
– Hacsak mások nem fejlesztenek ki ojasvalamit, ami majd az Aranykupolát is képes lesz áttörni – jegyzé meg az öreg. – Ennek a versengésnek sosem lesz vége!
– No de zerencsére vannak még jó hejek a Földön! – bizakoda a Zacsek. – Hogy bizonyítsák a jónépnek, hogy a néhány éve megrongálódott fukusimai atomreaktor mellől származó föld veszélytelen, visznek belőle a japán miniszterelnöki hivatalba. Virágot fognak ültetni bele.
– Ez nagyon aranyos kezdeményezés – lelkendeze a muter. – Így legalább meggyőzik az embereket, hogy biztonságos az a föld, és nem kell tartani tőle.
– Vagy nem – tamáskoda atata. – Ha majd például világítani kezdenek a virágok.
– Akkor majd azt mondják, hogy a kínaiban vették – élcelőde a Zacsek. – Tényleg! Vannak a japánoknál kínai boltok?!
Pistike, házi feladatok közt kacskaringózó kerékpáros
