Vékonyka, gyenge kislány voltam, a levegőváltozás jelentette számomra az erősödést, növekedést, a tengerről hazatérve volt étvágyam, energiám. Nem csoda, hogy óriási kíváncsisággal lestem, hogy a következő évben hová visznek szüleink, akik számára nagyon fontos volt, hogy időt, pénzt fordítsanak a kéthetes utazásra. Tízéves lehettem, amikor először családi nyaralásra indultunk mi négyen, az út hosszú volt, éjszaka utaztunk, pisszenni se mertünk a húgommal, amíg el nem nyomott bennünket az álom. Hajnal felé megálltunk, szüleink is aludtak kicsit, s mikor felébredtünk, óriási hegyek között tiszta levegő köszöntött bennünket, reggelinél eltört a termosz, amiben a kávét hozták az útra. Lovran hűvös volt, a tenger hideg (a hatéves húgom mártózott meg először benne, a kép teljesen belém égett, ahogyan a délutáni sétánk végén apu a hóna alá nyúl, és végig gombos, zöld frottír kötényruhájában a lépcsőről belelengeti a műanyagszandálos lábacskákat a hullámzó vízbe), ezért a követező évben Ulcinj volt az úti cél, ahol a hőséggel küzdöttünk, leégtünk, de rengeteget voltunk a tengerben, a szüleink tanítottak úszni, és egy teknősbékával tértünk haza. Emellett az udvarunk ma már két hatalmas fenyőfája is egy hazafelé vezető útról való, akkor, közel fél évszázada csak néhány centisek voltak. Később egy Split környéki falucskában édesapám munkahelye biztosította a dolgozók családjainak nyaraltatását több éven át, az általános iskolával szülők nélkül is nyaraltunk, az egyetemi évek alatt barátnőimmel a kempingezést is kipróbáltuk... Így természetes volt, hogy bármilyen nehéz éveket éltünk, igyekeztem a gyerekemet a tengerre vinni, volt néhány más ország, más tenger, de az Adria az, ahol a levegő, a víz, a hegyek és az emberek együttese nyújtja számunkra az igazi feltöltődést.
Már gyerekként is éreztem, hogy ez egy különleges időszaka az évnek, amikor együtt a család. S ma már tudom, egy életre szóló élményt nyújtottak szüleink. Nem csak a tengeren töltött idő, hanem maga az utazás is élmény volt, a rövidke megállók számunkra teljesen idegen helyeken, az autóban alvás, vagy egy-egy beiktatott látványosság körüljárása. Pihenés és tanulás egyszerre: Szarajevó, Zágráb, Tjentište, Plitvicei-tavak.
A felgyorsult idő és a szűkös pénztárca ma már egy hét, vagy tíz nap nyaralást enged meg, de tapasztalatom szerint, aki csak teheti, megteszi a hosszú utat, és ki-ki a saját habitusa szerint, édes semmittevéssel vagy intenzív regenerálódással tölti a napokat. Van, aki már kora reggel egy órát úszik, van, aki csupán megmártózik, és utána egy szikláról figyeli a tengert, de olyan ismerősöm is akad, aki bele sem megy a vízbe, csak gyönyörködik a tájban, olvas, sétál, nézelődik...
A magyar nyelv értelmező szótára szerint a nyaralás „a nyaral igével kifejezett állapot, időtöltés; az a tény, hogy vki nyaral; nyári pihenés, üdülés (rendsz. nem a lakóhelyen)”. Tehát egy állapot, pihenés, kellemes időtöltés a nyaralás.
Ennek ellentmond egyetemista unokaöcsém, aki a nyári utazást északi kalandtúrává változtatta az utóbbi években. A jelenség új megvilágításba helyezi a sátrazást: a szabadság, a természet, a tábortűz és a csillagos ég a fő elemei az élménynek. Ha túrázva fedeznénk fel egy országot, Norvégia méltán kedvelt úti cél a természetkedvelő utazók körében, hiszen az ország tele van látványos fjordokkal, kristálytiszta tavakkal és impozáns hegyvonulatokkal.
Sokat változott a világ az utóbbi évtizedekben a turizmust illetően is. Száz évvel ezelőtt csak a legmódosabb kiváltságosok engedhették meg maguknak a hosszú utazásokat, távoli világok megismerését, ma már a fiatalok nagy többsége eljuthat világvárosokba koncertekre, fesztiválokra, egzotikus vidékekre, akár más kontinensre is. Nem az anyagiak, jobban a kalandvágy, ami meghatározza, ki mennyit szeretne látni, tapasztalni a világból. Hátizsákkal, olcsó repülőjegyekkel, az online foglalási rendszer segítségével a kispénzű turisták is utazgathatnak. A privát lakások, szobák bérlése előnnyel is jár – olcsóbbak, mint a hotelek, és a házigazdától sok jó tanácsot kaphatunk.
Munkával telt hónapok után ismét szabadságra készülök, és két hétig félretehetek mindent, ami a munkahellyel járó feladatokat jelenti: ilyenkor igyekszem kikapcsolni minden hírforrást, egy-két napig csak a régóta tervezett utazásra, nyaralásra készülődni, majd a hegyeket, a tengert köszönteni, felidézni a szép emlékeket.
Tíz éve, vagy több, hogy montenegrói házigazdáink kora reggel első osztályú friss halat, tengeri sügért szereztek be az ismerős halászoktól, és este valamennyi vendégüket egy asztalhoz ültették az udvaron, melyet az egyik oldalról egy magas hegyről, a másik oldalról a tenger felől érkező levegő frissít, s melyet olajfa, fügefa ékesít. A strandról hazatérő vendégeket megterített asztal várta. A halak sültek a roston, főtt krumpli és mángold, a kertben termett olívabogyóval gazdagított paradicsomsaláta, és a szintén házi olívaolaj-fokhagyma öntet, valamint egy ulcinji görögdinnye-termelő hatalmas, édes termése is a vacsorához tartozott. A világ más-más szegletéből érkezők – lengyel, magyar, montenegrói, szerb, örmény és orosz vendégek – körülültük az asztalt, és bizalommal koccintottunk a mélyvörös borral. Házigazdáink velünk fogyasztották el a finom vacsorát, s ennek a szép montenegrói estnek a hangulata, s az utazás sok más apró, meghitt mozzanata az egyik örök nyaralási élményünk már cseperedő lányommal. Az albániai körutazás is sok újat hozott, a tíz napból ötöt a tengeren töltöttünk, pihenéssel, és öt napon át utaztunk az akkor még előítéletek alatt álló, különleges országban.
Az is jó érzés, hogy évek óta az isztriai városkába szinte hazatérünk, nem kell már keresgetni a jó strandokat, boltot, piacot, gyógyszertárt, cukrászdát, éttermet, a napok kényelmes pihenéssel telnek.
De olyan is megtörtént, hogy évi szabadságom heteit a szülői házban töltöttük két tini gyerekkel. A nyári örömökben való megmerítkezést abban az évben a falusi élet jelentette, háziállatokkal, kertrendezéssel, kisebb építkezéssel, lekvárfőzéssel, ringló- és szilvaszedéssel, rokonlátogatással és gyerekeink tánciskolájával. Híreket leginkább a szomszédasszonytól hallottunk. Napokig nem néztünk televíziót, még a rádiót sem kapcsoltuk be, napközben is sokat üldögéltünk az udvaron és néztük, hogyan gömbölyödik napról napra az őszibarack a fán, esténként hosszan borozgattunk a tücsökcirpelés közepette.
A nyaralásnak tehát sok fajtája létezik, s nagy különbség van abban, hogy kinek milyen az igazi pihenés. És az is nagyon fontos, hogy kivel utazunk, nyaralunk, hogy az új dolgok felfedezése, vagy éppen az édes semmittevés pillanataiban ki van mellettünk.
Sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy az áremelés nem fenyegeti-e a nyári szezont, megcsappan-e a turisták száma. Bár úgy tűnik, idén drágább lesz a nyaralás, a szakértők úgy vélik, hogy a drágulás nem állítja meg a turizmust. Az emberek megtanultak előre tervezni, előre foglalni, hogy pénzt takarítsanak meg, ily módon az áremelkedés jó részét semlegesítik. Emellett egyre többen döntenek úgy, hogy előszezonban vagy utószezonban nyaralnak, mert akkor alacsonyabbak az árak, a hőség is elviselhetőbb és a tömeget is elkerülik.
Nyitókép: Pixabay
