2024. június 14., péntek
KOMMENTÁR

Igazságosabb kereskedelmet!

A nemzetközi kereskedelem sokszor a fejlődő országok termelőinek kizsákmányolásával jár. A multinacionális vállalatok és az üzletláncok jócskán meggazdagodnak, a termelők pedig a nehéz munkájuk ellenére alig kapnak valamit. Ezért is jött létre a Fair trade mozgalom, magyarul méltányos kereskedelem. Mit is jelent ez tulajdonképpen? Egy elfogadott definíció szerint a Fair trade egy párbeszéden és tiszteleten alapuló kereskedelmi partnerség, amely növekvő egyenlőségre törekszik a nemzetközi kereskedelemben. Hozzájárul a fenntartható fejlődéshez azáltal, hogy jobb kereskedelmi feltételeket szavatol, és megvédi a fejlődő országok termelőinek és munkásainak jogait. Tehát elsősorban azokat a hátrányos helyzetű termelőket támogatja, akik nehezen tudnak megélni munkájukból. Célja, hogy a világkereskedelemből származó haszonnak az iparosodott és a fejlődő országok közötti méltányos elosztását (legalábbis részben) megvalósítsa. A méltányos kereskedelem világnapját május második szombatján ünneplik világszerte.

Nincs egy konkrét időpont, amihez köthetnénk a méltányos kereskedelem kialakulását. Az 1950-es években a világ fejlettebb országaiban számos olyan szervezet alakult, amely fontosnak tartotta a világ szegényebb országaiban tevékenykedő gazdák segítését. A segélyek mellett a termelőknek piaci lehetőséget biztosítottak. Egyre több olyan kereskedelmi szervezet alakult, amelyek lehetőséget szerettek volna biztosítani a szegényebb országokban élő termelőknek. Azt látták, hogy a segélyek sokszor nem érnek célt, elsősorban a korrupció miatt. A Méltányos Kereskedelem Világszervezete Hollandiában jött lére 1989-ben. A Fair trade alapelve a méltányos ár, vagyis a termelők megfelelő árat kapnak, amely fedezi a termelés költségeit, biztosítja a tisztességes megélhetést. Ezenkívül a gyermekmunka tilalma, a megfelelő munkakörülmények, a helyi közösség fejlesztése, és a környezeti fenntarthatóság. A méltányos kereskedelem lényege, hogy egy olyan minimum árat szab meg, ami alkalmas arra, hogy a gazdák költségeit fedezze. Egy olyan árban állapodnak meg a vevővel, amely lehetővé teszi számukra, hogy nyereségesek legyenek.

A mozgalomnak a történelme során kialakult egy intézményrendszere, amely összefogja a szervezeteket, termelőket, fogyasztókat. A méltányos kereskedelmi kezdeményezés egyben mozgalmat is jelent, mivel a célok eléréséhez a kormányok, a vállalatok, a civil társadalom, a termelők és a munkások együttes részvétele szükséges.

A méltányos kereskedelem középpontjában a déli országok, vagyis a harmadik világ termelői állnak, olyan országok, amelyeknek a fejlettsége nem túl magas, mondhatni kifejezetten alacsony. Ezek a termelők, illetve maguk az országok nem képesek érvényesíteni az érdekeiket a nemzetközi politikában és gazdaságban. A világkereskedelemben a munkamegosztás úgy néz ki, hogy ezek a déli országok állítják elő a nyersanyagokat, amelyeket pedig nagyon alacsony áron vásárolnak meg tőlük. A nyersanyagoknak a feldolgozása jellemzően az északi félteke országaiban valósul meg. Pontosan ezért a déli országok érdemben nem vesznek részt ebben az előállítási folyamatban, csak a legelső szereplői. Ezek a termelők, mivel a fejlődő országokban tevékenykednek, sokszor az információktól, lehetőségektől elzárva élnek. A méltányos kereskedelem pontosan ezért szeretné ezeket a termelőket felkarolni, lehetőséget biztosítani számukra, anyagi értelemben is segíteni őket. A statisztikák szerint a déli országok közül jelenleg 72 országban körülbelül 1800 termelői szervezet működik, amelyek a méltányos kereskedelem alapelvei alapján állítják elő termékeiket. Ez körülbelül 2 millió gazdát és farmert jelent, ami szakértők véleménye szerint még mindig alacsony szám. A világkereskedelem volumenéhez képest a méltányos kereskedelemben árult és gazdát cserélt termékeknek az aránya elhanyagolható, egy százalék körül mozog.

A Fair trade címke a harmadik világ országaiban gyártott termékeken jelenik meg. Az első ilyen védjegyes kávét 1988-ban egy holland szupermarketben emelhették le a polcról a vásárlók, majd a logó hamarosan megjelent a banánon, a teán és a csokoládén is. A következő években egyre több ország, szervezet kezdte el használni a címkézés módszerét. Ezáltal lehetővé tették, hogy a termékeknek egy identitást adjanak. A Fair trade védjegy egy nagyon fontos üzleti eszköz lett, mivel megkülönböztette az adott terméket a hagyományostól. A védjegyek használatával a termékek az üzleteben is megtalálhatók és értékesíthetők lettek, így szélesebb körben is elterjedtek.

Ma már a polgárok több mint 135 országban vásárolhatnak Fair trade termékeket, s ezzel egy jobb élethez segíthetik egy távoli ország termelőjét.
 

Nyitókép: Pixabay