A közösségi oldalakon megosztott pazar fotóit és videóit sokan megcsodálják. Lőrik Károly nem mások képeit osztja meg, hiszen maga is bejárta már a világ számos zegzugát, és helyben is csodás képeket készít. Topolyán él, ahonnan időnként hátizsákkal indul el a világot felfedezni. Azt kérdeztük tőle, hogy mi vezérli ebben, mikor és hogyan kezdődött.
– Szeretek gyors döntéseket hozni, helyi kultúrákat megismerni. A mindennapokból kiszakadva sikerül így átélni azokat a pillanatokat, amelyek örökre megmaradnak. Egy idegen város utcáin sétálni, a sivatag csillagos éjszakájában hanyatt feküdni, vagy egy tengerparti naplementét nézni – ezeket a pillanatokat senki nem veheti el. A félelem is ott van néha, de a kíváncsiság mindig erősebb. A koronavírus-járvány idején éreztem először, hogy mennem kell. Mindegy volt, hova, csak ismeretlen legyen a hely. Életem első repülőjegyét Máltára váltottam ki. Ott kezdődött minden. Azért megyek csupán egy hátizsákkal, mert praktikus. Könnyebb mozogni, nincs pluszköltség a légitársaságoknál, de pár napra elegendő, ami belefér. Ilyenkor jön rá az ember, mennyi felesleges dolga van otthon, és milyen kevésből is ki lehet hozni egy utazást.
– Hol mindenhol jártál eddig?
– Málta után jött a többi hely: Ciprus, Jordánia (Petra, Akaba, Rum vádi, Ammán, Holt-tenger), Spanyolország (Málaga, Alicante, Ibiza, Mallorca, Kanári-szigetek), Gibraltár, Róma, Vatikán, Erdély, Madeira, Auschwitz, London, Abu-Dzabi, Dubaj, San Marino, Rimini, Marokkó (Marrákes, Atlasz-hegység, Ourika-völgy), Ausztria, Németország, Görögország, Bosznia, Horvátország, Montenegró, Szlovénia, Szlovákia. A lista folyamatosan bővül.
– Voltak meghatározó élmények, vicces helyzetek?
– Megtapasztalhattam a különbségeket a gazdagság és a szegénység között. Petrában egy kislány odajött kéregetni. Pénz helyett cukorkát adtam neki. Az arcáról sugárzó öröm felejthetetlen élmény maradt. Jordániában, a Rum vádi (Wadi Rum) sivatagban pedig egy beduin sátortáborban aludtam. Éjjel kisétáltam, hanyatt feküdtem egy padon. Soha nem láttam még ilyen tiszta, végtelen égboltot. Úgy éreztem abban a pillanatban, hogy végtelenül szerencsés vagyok. Madeira szigetére karácsony előtt sikerült eljutni. Furcsa volt a karácsonyi díszbe öltöztetett pálmafák látványa, a 24 fokos környezet, hogy rövidnadrágban sétálok, közben karácsonyi dalok szólnak. A marosvásárhelyi reptér teraszán kávéztam, amikor kijött a személyzetis hölgy, és mintha „szomszéd Marika néni” hívná a családját ebédre, azt mondta: „Indulunk, tessék befáradni”. Sokszor várakoztam a reptereken, esetenként ott is aludtam. Egyszer vonattal mentem, ami késett. Az utolsó pillanatban sikerült elérnem a gépet. Az ilyen nehézségek is hozzátartoznak az élményhez. Utólag vicces történetként gondolok rájuk.
– Drága így utazni? Előfordult, hogy hirtelen kellett döntést hozni?
– Alicantéből Ibizára repülővel átugrottam egy napra. A spontán kitérők adják az utazás igazi varázsát. Sokan azt hiszik, hogy drága, de nem feltétlenül. A légitársaságok akcióit kell figyelni, úgy olcsó jegyeket lehet kifogni. Ciprusra például 25 euróért vettem retúrjegyet. A legnagyobb költség a szállás. Rugalmas foglalással, kis odafigyeléssel sokat lehet spórolni. Általában nem választok teljes ellátást, helyi boltokból és éttermekből oldom meg az ennivalót.
– Mit keresel igazán? Nincs benned félelem?
– A helyi kultúra megismerése vonz. Szeretem azokat a pillanatokat, amelyeket nem lehet előre megtervezni. Lehet az egy beszélgetés, hangulat, illat vagy egy csendes éjszaka a sivatagban. Néha persze szoktam félni, de a kíváncsiságom mindig erősebbnek bizonyult. A naplementéket különösen kedvelem. Egy hosszú nap után leülni a tengerparton, és nézni, ahogy lemegy a nap – ez az utazás esszenciája.
– Mit üzennél azoknak, akik szintén utazni vágynak?
– Ne várjanak a „tökéletes pillanatra”. Az utazás során szerzett élmények kincsek, amelyeket senki nem vehet el. Nem kell sok pénz vagy részletes terv. Néha elég egy döntés, majd elindulsz. A többi útközben alakul. Minden utazás apró pillanatai megmaradnak: egy idegen mosolya, a sivatag felett a csillagok, a tengerparti naplementék vagy egy spontán döntés öröme. Az ilyen élmények egy pillanatra mindig visszarepítenek oda, ahova a kíváncsiságunk elvitt minket.
Lőrik Károly / Fotó: Facebook
Nyitókép: Facebook/Lőrik Károly
