Fülsiketítő petárdadurranások zajában besurrantunk az új esztendőbe. Amama szerint az emberek ily módon fejezték ki örömüket, hogy végre maguk mögött hagyták a háborút, inflációt, energiaválságot, élelmiszerdrágulást és számos egyéb nehézséget hozó 2022-es évet. Az öreg uopste nem ért egyet ezzel a meglátással, ő úgy véli, hogy az emberek csak egészen egyzerűen minden lehető alkalmat megragadnak ahhoz, hogy robbantgassanak egy kicsit, ki így, ki úgy, meg különben is, nincs miért annyira örülniük 2023-nak, hiszen nem sok jóval kecsegtet, ahogy a fater mondja, félő, hogy az új évben mindannyian úgy fogunk majd ugatni és nyüszíteni, mint ahogyan azt a zegény kutyák tették a petárdadörejektől zilveszter éjjelén.
– A zakemberek szerint gazdasági tekintetben az idei év nehezebb lesz, mint az előző volt. Marad az infláció és az azzal járó megpróbáltatások, és ilyen időszakban csak a feltétlenül szükséges dolgokra zabad költeni, minden más luxuskiadást jelent – figyelmeztete atata.
– Ahogy elnézem az árak alakulását, lassan nekem már minden luxuskiadásnak számít – lamentála az öreglány. – Egyedül az életünk és a munkánk értéke lett iszonyatosan olcsó!
– A válság bizony a munkanélküliségre is kihat! – erősíté meg a fater. – Egy közgazdász meglátása szerint az idén a legnagyobb siker a munkahely megtartása lehet, ezért mindenkinek azt javasolta, hogy a fizetésének tíz százalékát tegye félre a sötét napokra.
– Hát én sokkal szívesebben kiegészíteném tíz százalékkal a béremet! – zsörtölőde amama.
– Nem kell panaszkodni, zomzédasszony! – mondá az éppen betoppanó Zacsek. – Újévtől megemelkedtek a nyugdíjak, no meg bérek is a közszférában!
– Attól még aligha vagyunk előrébb, mert közben az áram és a gáz ára is megemelkedett – jegyzé meg az öreg –, az élelmiszer pedig folyamatos drágulásban van.
– Mit mondjanak zegény horvát zomzédaink – heccelőde a Zacsek –, akiknél újévkor a kuna helyett bevezették az eurót, és az átszámolásnál valahogy mindent fölfelé kerekítettek?!
– Minő meglepő! – élcelőde a muter. – Nekünk ez annyiban jó, hogy ha majd kiruccanunk a dalmát tengerpartra, előtte nem kell valutaváltással foglalkoznunk.
– A pénzváltás legyen a legnagyobb gondom egy külföldi nyaralásnál! – sóhajta atata. – Visszatérve az alaphírre, hogyan lehetséges az, hogy a horvátok már évek óta az EU tagjai, most meg már az eurózónába is bekerültek, mi pedig továbbra is egyhelyben toporgunk, holott nap mint nap azt halljuk, hogy a mutatók szerint káo vezető szerepünk van a régióban?!
– Biztos azért van így, mert a horvátoknak nincs Kozovójuk! – találgata a Zacsek.
– Hanem van helyette tengerük – okoskoda az öreglány –, és a brüsszeli bürokraták nyilván nem akarják nyaraláskor sem határátlépéssel, sem pénzváltással veszíteni az időt.
– Egyáltalán miért is kellene nekünk külföldre utaznunk?! – veté fel a kérdést a Zacsek. – Támogassuk inkább a hazai turizmust! Már lehet is igényelni az üdülési utalványokat!
– A belegrádi Freestyler állóhajó zilveszter éjszakai zerencsétlensége után ezentúl kétszer is meggondolom, akarok-e idehaza üdülni – óvatoskoda a fater –, vagy maradok a fenekemen.
– Nem csoda, hogy elsüllyedt a zerb Titanic – csóválá a fejét amama –, azt mondják, háromszor annyi vendég volt rajta, mint amennyinek megengedett lett volna!
– Ilyen az, amikor valakik irtó gyorsan piszok nagyot akarnak kaszálni – bölcselkede a Zacsek –, és kapzsiságukban fittyet hánynak a biztonsági előírásokra, végül extrabevétel helyett minimális sem lesz, sőt a tutajuk is elúszik, és még büntetéssel kell szembenézniük!
– Egy biztos: vendégeiknek felejthetetlen zilvesztert biztosítottak! – szögezé le az öreg.
– Úgy szöktek a fedélzetről, mint anno a süllyedő Titanic utasai – zörnyülköde a muter.
– Csak itt nyilván nem vonósnégyes, hanem valószínűleg trubácsok húzták a búcsúmuzsikát a meneküléshez – csipkelőde a Zacsek.
– Borzasztó lehetett, ám az új évben engem egy másik hír sokkal jobban ledöbbentett, az, hogy a zerb közegészségügyben legalább 200 altatóorvos hiányzik! – hüledeze atata. – Nem csoda, hogy várólisták alakulnak ki a műtétekre, amikor nincs, aki elaltassa a pácienseket!
– Nem is értem – töprenge az öreglány. – Nincs rá elegendő jelentkező? Vagy ez nem eléggé menő szakirányzat? Miért nem támogatják külön ösztöndíjjal?!
– Pedig uopste nem könnyű az aneszteziológus munkája – adá hangot véleményének a Zacsek, és állítását illusztrálandó, elmesséle egy régi viccet.
A páciens fekszik a műtőasztalon, és az altatóorvos megkérdezi tőle:
– Ön állja az altatás költségét, vagy az Egészségbiztosítási Alap által fedezett altatást kér?
– Hát, ha lehet, jó lesz az, amit a biztosító fizet.
– Rendben. Hunyja le a szemét, és erősen összpontosítson. Tente, baba, tente…
– Ezek után teljesen másképp értelmezendő a Danica újévi kívánsága! – ébrede rá a fater. – A zegészségügyis ugyanis azt kívánta a polgároknak, hogy mindenki legyen egészséges!
– Jut eszembe! Tettél-e valami újévi fogadalmat, Tegyula? – érdeklőde amama. – Tudod, olyat, hogy életmódot váltasz, egészségesebben táplálkozol, több zöldségfélét fogyasztasz…
– Szkeptikus vagyok én ezekkel a dolgokkal, Tematild – ismeré el az öreg –, főleg amióta elolvastam hogyan született a spenótról szóló mítosz. Tanulságos. Az történt, hogy 1870-ben egy német kémikus megállapította mennyi vas található 100 gramm spenótban. Az eredmény 3,5 milligramm volt, csakhogy tanulmányában a tudós elfelejtette kitenni a tizedesvesszőt, amivel a tízszeresére, vagyis 35 milligrammra növelte a spenót állítólagos vastartalmát! A spenót magas vastartalmáról azonnal mítosz keletkezett, és hiába helyesbítették a hibát már 1903-ban, a mítosz fennmaradt, sőt a populáris kultúra révén tovább terjedt, amikor 1929-ben megjelent a Popeye-ról szóló képregény, amelynek minden epizódjában a híres matróz, mielőtt leszámolna a rosszakkal, megeszik egy konzerv spenótót, amitől igazi vasgyúró lesz!
– Engem is azzal hüjítettek gyerekkoromban, hogy egyek sok spenótot, mert attól erős leszek – idézé föl gyerekkori traumáit a Zacsek. – Erre meg kiderül, hogy átverés volt az egész! Ki tudja, lehet, hogy a sárgarépa, a brokkoli, a zöldbab meg a többi zöldség sem olyan egészségesek, mint ahogyan azt a tudomány jelenlegi állása alapján hisszük!
– Jaj, nehogy még itt elkezdjetek nekem tudományellenes összeesküvés-elméleteket szőni a zöldségfélékkel szemben, mint az antixaverek az oltás ellen! – berzenkede a muter.
– Egy orvosprofesszor publicisztikájában olvastam, Tematild, hogy 45 év után a tudományos publikációknak csupán a fele őrzi meg tudományos értékét – érvele atata. – Ki tudja, lehet, Woody Allennek lesz igaza! Hétalvó című filmjének főhősét 200 év hibernáció után felébresztik, és ő müzlit kér enni. A jelenlévők megrökönyödnek, mire az egyik orvos elárulja, hogy anno még az a tévhit járta, hogy a krémpitével ellentétben a müzli egészséges!
– Akkor te a korod előtt haladsz, Tegyula! – évőde az öreglány. – Tisztában vagy a krémes egészségmegőrző tulajdonságával, a zilveszterre készültnek a java részét egyedül etted meg.
– Látszik is rajta, zomzédasszony – kuncoga a Zacsek –, majd kicsattan!
Pistike, altatókat daloló krémpitefaló
