2024. október 13., vasárnap

MagyarZó Pistike messéi

Atatának a héten úgy begyulladt a fogorvosszomorító foga, hogy napokig kénytelen volt zilvapálinkával öblögetni. Ki tudja, meddig folytatja ezt a jól bevált terápiát, ha az öreglány meg nem elégeli a dolgot, és el nem dugja előle az üveget. Zegény fater így kénytelen volt fogászhoz fordulni. Előtte attól tartott ugyanis, nehogy a fogdoki fogja a fogót és – sutty! – kirántsa a kis rakoncátlankodót, ám feleslegesen parázott, mert uopste nem így történt, hanem a jófej fogász jól beinjekciózta őt, és kifúrta a sajgó fogát. Az öreg félig zsibbadt fejjel tért haza, és szó nélkül nekilátott kutakodni a régi házi olvasmányai között. Micsoda könyvek kerültek elő! Belelapoztam néhányba, és meg kell vallanom, van azokban spiritusz, a testvéreinek disznófejet főző kis Titóról szóló messétől kezdve az izgi partizántörténetekig. Még az olvasásukhoz is bátorság szükségeltetik. El kell ismernem: igazi hősök a zősök!

– Mi a csudát keresel, Tegyula? – értetlenkede a muter atata különös viselkedésén.

– Hogy kevésbé figyeljek a számban vonyító fúróra, a fogorvosi székben megpróbáltam valami másra terelni a gondolataimat, s így a foci-vébé eredményeit elemeztem magamban, amiről pedig egy gyerekkori olvasmány jutott az eszembe – felelé sejtelmesen a fater.

– Jé – ámuldoza amama –, úgy látszik, érzéstelenítő hatása mellett, az anesztézia az emlékeket is felkavarja, új kapcsolatba helyezi a múltat és a jelent. Javasolni kellene egy tudós csapatnak, hogy vizsgálja ki az erre vonatkozó összefüggéseket.

– A sasok korán felrepülnek! – nyújta végre magyarázatot fura viselkedésére az öreg, és diadalittasan kiemele egy kötetet a ládából.

– Bizony, felrepültek, szárnyaszegetten suhantak a katari sivatagból hazafelé a belegrádi szmogba – nyugtázá az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Itthon pedig egyesek közülük még fotózkodni sem akartak.

– Javíthatatlanok ezek a nyugat-balkániak – filóza atata. – Elutaznak innen egészen a Perzsa-öbölbe nyúló Katari-félszigetre állítólag focizni meg zurkolni, aztán meg a zerb labdarúgók Kozovó-térképpel ellátott zerb zászlót tűznek ki az öltözőjükben, a horvát zurkolók a zerb származású kanadai kapust vegzálják meccs közben, a kozovói albán gyökerekkel rendelkező svájci focisták pedig a maguk módján provokálják zerb ellenfelüket, akik természetesen szintén benne vannak a „játékban”.

A zerb focicsapat vb-szerepléséről pedig a Zacseknak a következő vicc jutott az eszébe.

A tanító néni arról faggatja a diákokat, hogy kinek mivel foglalkozik az édesapja. Feláll a kis Perica, és mondani kezdi:

– Az én apukám táncosként dolgozik egy éjjeli bárban. Sokszor egy fényes rúd körül forog.

Óra után a tanító néni bizalmasan megkérdi Pericától:

– Mondd, az apukád tényleg táncosként keresi a kenyerét?

– Ugyan már, tanító néni! – válaszolja Perica. – Az öregem igazából a zerb fociválogatott tagja, csak azt szégyelltem bevallani.

– A kudarc ellenére Pixi zövetségi kapitány sajtótájékoztatóját akkora érdeklődés övezte, mintha csak a Vučko beszélt volna drámai hangnemben valami zuperfontos kérdésről – ismerteté az öreglány.

– Nem csoda, hiszen, ha jól rémlik, a katari kirándulás előtt még arról álmodoztak egyesek, hogy az első négy közt szerepel majd a zerb válogatott – csipkelőde a fater.

– A csoportban épp a negyedik helyezést érték el a fiúk a négy között – kuncoga a Zacsek –, összesítve a 32 válogatott teljesítményét pedig szintén negyedikek, csak hátulról.

– És ha jól hallottam, egyes vélemények szerint erről a kudarcról is mi, nők tehetünk – hőzönge a muter –, egészen pontosan a futballistafeleségek, akik maguk is ott voltak a messés Dohában és jelenlétükkel biztos dekoncentrálták a labdakergető daliákat a játékban. Könnyű ránk kenni a felelősséget, hiszen káo ti vagytok az erősebb nem, holott nélkülünk még a náthával sem küzdenétek meg. Nem tudom, mikor lesz itt teljes nemi egyenjogúság!

– Zerintem Zerbiában toppon van a nemi egyenjogúság – ada hangot véleményének az öreg. – Már vannak teljes egészében nőtagú és női vezetővel rendelkező bűnbandák, amelyek lányokat kerítenek, csalásokat követnek el, fosztogatnak, lakásokba törnek be…

– No majd megmondom a zanyósomnak, hogy ilyen cudar időkben nem jó üresen hagyni a házat – örvende a Zacsek. – Remélem, hogy ez meggyőző érv lesz a számára, mert azt, hogy nincs rávalónk, nem fogadja el, azt mondja, vegyünk fel hitelt, és köti az ebet a karóhoz, hogy tegyünk egy családi kirándulást Bécsbe az adventi vásárba. Ő réges-rég járt ott, és azóta is arra vágyik, hogy egyszer még visszatérjen.

– Zegény sógoréknak jelenleg irtó rosszul áll a szénája – jegyzé meg amama –, nagy az infláció, a dolgozók elégedetlenek és tiltakoznak, Ausztria a sztrájkok országa lett.

– Én is láttam a hírt az egyik lapban – erősíté meg a fater –, mellette pedig azt olvastam, hogy már kétszázezer zerb polgár befizette a külföldi zilveszterezést. Ezek szerint van itt pénz!

– Hát a felső kétszázezernek! – dünnyöge a Zacsek. – A többiek meg majd otthon nézik a tévét. Lehet, hogy a zilveszteri műsorban is lesz egy Vučko- vagy Pixi-bejelentkezés.

– Hova rohantok ennyire előre?! – kérdé az öreglány. – Előtte még itt van a Luca-nap!

– Ahogy mondja, zomzédasszony – helyesele a Zacsek –, napokig hőlésztem a töpörtyűt a finom pogácsához. Már majdnem feladtam, és azt mondtam az asszonynak, hogy nincs disznócsipsz, tegyen több pénzt a pogácsába. Amióta egészségesebb lett a rágcsáknál, úgy látszik, mindenki rákapott a töpörtyűfalásra.

– A zegekbe kellett, hogy szökjön az ára, hogy a zokosok rájöjjenek az előnyeire! – háboroga atata. – Különben én is körbe jártam a fél várost, mire találtam, totál átfújt a kosssssava!

– Kegyetlenül tud fújni, megdermed az ember ereiben a vér – bólogata a muter. – Egy feljegyzés szerint a 19. század végén egy belegrádi tetőről egy atyafit ponyvástól felkapott, és a Száva felett átfújt a Monarchia területére. Tíz kilométeren keresztül vitte!

– Képzelem, hogy érezte magát az ipse, amikor földet ért – vakará a fejét a Zacsek.

– Ám ha nem fúj, akkor meg akkora a légszennyezés, hogy bele lehet pusztulni – így az öreg.

– Remélem azért, hogy a légszennyezés ellen nem pálinkával akarsz védekezni – szurkálóda amama.

– Pedig semmi rossz nincs abban, ha az ember néha felhajt egy kupicával – osztá meg meglátását a Zacsek.

– Eggyel és néha uopste nincs bajom – ismeré el a muter. – De a többel és többször már igen!

– Tényleg semmi rossz nincs egy kupica szíverősítőben – bizonygatá atata. – Pláne, ha valami finomról van szó, mint amilyen a tölgyhordóban érlelt zilvapárlat, a šljivovica, amely nemrég felkerült az UNESCO szellemi világörökségi listájára.

– Zerbia pedig az év eleje óta tízmillió euró értékben exportált pálinkát! – fűzé hozzá a Zacsek. – Becslések szerint az ország potenciálisan százmillió liter pálinkát képes előállítani!

– Jobban tennék, ha a zilletékesek az ebben rejlő lehetőségekről spekulálnának lítiumbányászás és más környezetszennyező projektumok helyett – veté föl gazdaságfellendítő ötletét a fater.

– No de akkor miből főzök lekvárt, ha a zösszes gyümölcsből pálinka készül?! – hörtyene fel az öreglány.

– Semmit se aggódjon, zomzédasszony – nyugtatá őt a Zacsek –, tudja, a lekvár is valójában pálinka, amely feladta az álmait.

Pistike, disznócsipszes pogácsát rágcsáló és szélben álmodozó hős