Atata napok óta azzal szekál, vajon melyik kispipit fogom megajándékozni Valentin-napra. És még arra is kíváncsi, hogy mit veszek a kiválasztottnak. Mondtam neki, ne zaklasson, úgysem árulom el neki, de úgy látszik, hogy a múlt hétvégén tomboló orkánerejű szél átfújta az agyát, mert csak nem akaródzott neki leakadnia rólam a kérdéseivel. Végül taktikát váltottam, így sikerült megzabadulnom állandó nyösztetésétől. Tök véletlenül megpillantottam a zinterneten, hogy a kórusban való éneklés jót tesz az egészségnek, és amikor a fater újra rákezdte, hogy akkor hogyan is állok hozzá a zerelmetesek napjához, és ki a zerencsés csajszi, akit majd meglepek, hirtelen ellentámadásba fordultam, és azt tanácsoltam neki, kezdeményezhetné, hogy az öreglánnyal közösen menjenek kórusba énekelni, merthogy az irtó jót tesz a zegészségnek, amama pedig, mint ő is jól tudja, az egészségmegőrzés megszállottja, és biztos örülni fog neki. Akár lehetne ez az ő Valentin-napi ajándéka, aztán majd minden este mehetnének kettesben énekelni az Ave Mariát. Zerintem egy másodpercre belegondolt a lehetőségbe, mert úgy elsápadt, hogy azt hittem, menten elszédül, de zerencsére nem tette, csak dünnyögve megjegyezte, elhúzatom én még a nótádat, Tepisti, és majd te fogsz danolni, de azok után már nem szekált ezzel a fránya ámerikai ünneppel. Ám valahogy nem tudott elszakadni ezektől az ajándékozós napoktól.
– Képzeld, Tematild – újságola az öreg –, olvasom a zújságban, hogy az enyhe tél jól beadta a dugót a virágtermesztőknek. Arra panaszkodnak, hogy a korai meleg miatt már elkezdtek virágozni azok a virágok, amelyeknek a virágzását március nyolcadikára tervezték, és addigra valószínűleg el is nyílnak majd. Lám, a klímaváltozás még a nőnapra is kihatással van!
– Sebaj, Tegyula, celofánba csomagolt piros zegfű helyett az idén meglephetsz egy selyemsállal vagy egy csilivili ékszerrel – mondá a muter évődve, és kisétála a konyhába.
– Amint hallom, zomzéd – kuncoga az éppen betoppanó Zacsek –, az idén maga sem ússza meg olcsón ezeket az ajándékozós ünnepeket. No de nézze a szebbik oldalát, a házasság hete kapcsán a napokban olvastam, hogy a házasság jó hatással van az egészségre!
– Mikor hogy – sóhajta atata. – Magának az a zerencséje, hogy ott a kedves anyósa, akinek nemrég megemelkedett a nyugdíja, és szükség esetén ki tudja segíteni.
– Hát ő bizony nem úgy látja, hogy javult volna a helyzete – csóválá a fejét a Zacsek –, egyfolytában azt számolgatja, hogy tavaly húsvétkor hány tojást tudott venni a nyugdíjából, és megemelt járandóság ide vagy oda, most már aligha futja annyira.
– Ön szerint fel lehetne függeszteni a bejáródott szokásokat egy évben? – kérdé a fater.
– Meg lehet próbálni, de valószínűleg sértődés lesz belőle – felelé a Zacsek.
– Esélyes – bólogata az öreg. – Úgy tűnik, hogy a túlzásoktól nehezen tudunk szabadulni. Globális szinten. A szebbik nemnél maradva: Afganisztánban nemrég megtiltották a nőknek az egyetemi tanulmányokat, Dániában pedig kötelezték őket a katonai kiképzés elsajátítására.
– Nálunk, ha úgy hozza a kedvük, tanulhatnak is, katonáskodhatnak is, ám egyiket sem muszáj tenniük – állapítá meg a Zacsek. – Nyugodtan választhatnak, mit szeretnének, és mit nem!
– Ez a zabad akarat Kánaánja! – heccelőde atata. – Ezért sok nő errefelé a kárrierépítés spéci útját választja, úgy mondják rájuk, hogy „adnak magukra” vagy „megcsinálják magukat”.
– Ja! – erősíté meg flegmán a konyhából visszatérő öreglány. – Számukra egy plasztikai műtét beruházás valami jó parti megkaparintásához!
– Biztos úgy ítélik meg eme amazonok, hogy ez kifizetődőbb befektetés, mint a hosszú egyetemi tanulmányok meg a vég nélküli önképzés – spekulála a Zacsek.
– Ez is csak azt a meglátást támasztja alá, hogy Zerbia a lehetőségek paradicsoma – folytatá a csipkelődést a fater. – A Vučko megüzente az Instán, hogy ővele nem lehet lacafacázni, őt nem zsarolhatják sem a külföldi zolgálatok, sem a koalíciós partnerek, sem az áljobboldaliak! Azt is hallottam, hogy állítólag kész kormányosjelöltként újra megmérettetni magát!
– Nem tudom, mi lesz akkor zegény Kormányos Annával – sopánkoda amama –, akinek a napokban egyébként is álmatlan éjszakája volt amiatt, hogy a zerb kormány honlapján egy angol nyelvű szövegben a „Kozovó Köztársaság” megfogalmazás jelent meg.
– Az is lehet, hogy csak arról van szó, hogy fehér ágyneműt használ – okoskoda a Zacsek –, pszichológusok szerint ugyanis a fehér színű ágynemű nem jól hat ki az alvás minőségére.
– Bár később azt nyilatkozta, hogy nem gondolja azt, hogy ebben a pillanatban egy választás lebonyolítása lenne a legjobb megoldás az ország számára, szerintem a Vučkónak a választás idilli állapot – agyala tovább az öreg. – Addig legalább nyugodt. Hónapokig kampányol, aztán hónapokig alakítgatja a kormányt, s addig is békén hagyják az időközben felgyülemlő problémákkal.
– Amelyeket nem nagyon ajánlatos tovább halmozni – így a muter –, mert lassan mozdulni sem tudunk tőlük, a zőnyeg alá söprés helyett jól ki kellene porzívózni zőnyeg alatt és felett egyaránt!
– A gond olyan mint a versbéli Anna: örök – szellemeskede a Zacsek. – Belegrádban az a nagy hír, hogy az ex-pólós polgi bejelentette: kitelepítenék a zállatkertet az Ada Ciganlijára.
– Biztos valakinek megfájdult a foga az exkluzív lokációra a Kalemegdánon – találgata atata –, és éppen ott építene fënszi épületeket a celebeknek és a sztárlétáknak.
– Áttették a vasútállomást, kitelepítenék a zállatkertet, mi a következő?! – zsörtölőde az öreglány. – A Győztes szobrát is elviszik, vagy az egész Kalemegdánt áthelyezik a Kalugyericára?!
– Ha meg az se lenne elég, még mindig ott vannak a Duna és a Száva – fűzé hozzá a fater. – Meddig tart azokat is új mederbe terelni?
– A folyómedreknél maradva, zomzéd – töprenge a Zacsek –, nem ártana őket kicsit kitakarítani és iszaptalanítani, mert egyes folyók tavasz tájt rendszerint kiöntenek, a zilletékesek meg valahogy mindig meglepődnek ezen a jelenségen. Pláne azok után kellene ezzel foglalkozni, hogy a hegyvidéken most istenigazából behavazott, és a tengernyi hó egyszer majd elkezd olvadni.
– No de abba belegondolt bárki is, hogyan éli túl a nagy költözködést a Muja névre hallgató aligátor, aki még 1937-ben került a kalemegdáni állatkertbe?! – aggodalmaskoda amama. – Őt tartják a legidősebb mississippi aligátornak, más néven csukaorrú aligátornak a világon!
– Lehet, hogy nem is lesz a dologból semmi – elmélkede az öreg –, csak azért volt szükség a hírre, hogy a közvélemény ne azzal foglalkozzon, hogy az ex-pólós Šapićnak van egy villája Triesztben, amelyet nem jelentett be a korrupcióellenes ügynökségnek, és az egész egy álhír-lufi.
– Ha már a lufiknál tartunk – ismerteté a Zacsek –, egy kínai léggömb egy héten át lebegett Ámerika egén, mire a jenkik lepuffantották, mert szerintük a repülőobjektum kémkedett.
– A lassan egy éve tartó orosz–ukrán csihipuhi mellé még csak egy nagyszabású kínai–ámerikai egymásnak feszülés hiányzik ennek a meggyötört bolygónak – hüledeze a muter.
– Az állatokról és Ámerikáról jut eszembe egy hír, amit a napokban olvastam – messéle atata. – A kezdő firkászoknak mindig elmondják azt az uncsi frázist, hogy nem az a hír, ha egy eb megharap egy embert, hanem az, amikor egy ember megharap egy kutyát. Ilyesvalami történt nemrég Kansasban, amikor egy kutya lelőtt egy vadászt! Az történt ugyanis, hogy a hátsó ülésen lévő eb rálépett a puska ravaszára, a fegyver elsült, és hátba lőtte a zanyósülésen utazó fickót.
– Látod milyen jó, hogy neked se kutyád, se puskád nincs, Tegyula! – nyugtázá az öreglány.
Pistike, választásokra mindig készen álló szólista
