Minden lakodalomban akad egy-két olyan vendég, aki folyton a zenészek körül lábatlankodik, mulatna is, meg nem is, de fizetni inkább nem fizet. Ezt az unalmaskodó vendégtípust nevezték el a jázovai (hódegyházi) zenészek konkolynak. Ezektől az unalmas fráterektől nehéz volt megszabadulni, de a probléma megoldására a zenészek ötven évvel ezelőtt kitaláltak néhány hatásos módszert.
A nem nagy szál Kiss Sára kontrás gyakran járt zenésztársaival, a Horváth Jenő bandájával lakodalmakba muzsikálni. Az egyik lagziban a nagy orrú Révész folyton a zenészek körül toporgott, ott unalmaskodott, sehogy sem tudták lerázni a kapatos vendéget. Akkoriban az asszonyok még használtak kontytűt, azzal tűzték meg a hajukat, hogy lakodalomban tánc közben ne bomoljon ki, ne csússzon szét a frizurájuk. A tű megtartotta a feltupírozott frizurát és kontyot, jobban, mint a hajlakk.
Kiss Sára már nagyon unta a nagy orrú Révészt, aki egész este a zenészek előtt lábatlankodott. A lakodalmas vendégek közül az egyik ismerős asszonytól elkérte a kontytűjét, majd amikor nem figyelt oda, jól farba döfte a zenészeket boldogító „kedves vendéget”. Az illető még nem volt annyira részeg, hogy ne érezte volna a szúrást, egyre kaparózott, hogy valami megcsípte a hátulját, és vakaródzva eloldalgott a zenészek elől.
