Csütörtök koradélután a zentai Tisza hídnál lévő homokos strandon egy fiatalember műanyag vödörrel a kezében gyűjtötte a víz szélében sodródó kagylótetemeket. Kiváló harcsacsali lesz belőlük. Valóban, ilyenkor a júliusi és augusztusi forróságban, amikor 28 fokra is felmelegszik a Tisza vize, ismétlődő természetes jelenség a kagylódöglés.
Gergely József felvétele
Nem arról van szó, hogy rosszabbá vált volna a víz minősége, hanem „csak” arról, hogy az idegenhonos amuri kagyló nem bírja a meleg vizet. Az ilyen vízben túlszaporodnak a vírusok és baktériumok, amik azután a múlt század 60-as éveiben, az amurral és busával behurcolt amuri kagyló tömeges pusztulását okozzák.
A mi saját, őshonos folyami kagylónk és a festőkagyló ellenálló a túlszaporodott amuri kagylót tizedelő fertőzéssel szemben. A jelenség intenzív harcsázást vonz, mivel a halak előszeretettel lakmároznak a nyitott kagylókból, a bomló kagylótestet fogyasztják, ezért halcsalinak gyűjtik az elpusztult amuri kagylókat a horgászok.
Strandolás, fürdőzés szempontjából legfeljebb a gusztustalan, bomló kagylótetemek riaszthatják el a Tisza vizében felfrissülni vágyókat. Egyébként az emberre semmilyen kockázatot nem jelent a természetes jelenségnek számító kagylódöglés.
Nyitókép: Gergely József felvétele
