Egy vagon paprika, egy vagon gond

A Vajdaságban termesztett fűszerpaprika a helyi gasztronómia egyik legfontosabb szimbólumává vált. Nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy a fűszerpaprika a helyi identitás része. A Tisza menti falvakban, a bácskai síkságon és a bánáti gazdaságokban egyaránt termesztik. Ott van a piacokon, a háztartásokban és az ünnepi asztalokon is. Nincs olyan ház, ahol ne lenne legalább egy kis zacskóval valamelyik polcon. 
A fűszerpaprika termesztése nem könnyű feladat, számtalanszor kell locsolni, kapálni és permetezni is. A nehézségekről, a munkaerőhiányról és a további kihívásokról a bogarasi Kalmár Csaba termelővel beszélgettünk, aki elmondta, hogy még csak hat éve foglalkozik a fűszerpaprikával, de már jól tudja, rengeteg energiát bele kell fektetni ebbe a növénykultúrába.
– A munka április elején kezdődik. Géppel ültetjük el a magot, amit általában a felvásárló ad. A szerződést mindig előre megkötjük, és csakis az alapján lehet ültetni a paprikát. A munka folytatásában gyomirtás következik, majd jönnek a napszámosok kapálni. Év közben ekézni is kell, valamint gombaölővel permetezni, hogy megóvjuk a növényt és a termést a betegségektől. Természetesen időközben többször is meg kell locsolni, anélkül nem lehet paprikát termeszteni. A végső fázis a szedés, amikor a napszámosok kézzel leszedik a termést. Több felvásárlóüzem is van a környékben, és a családunk több mint tíz éve ugyanazzal dolgozik együtt. Régen nagyon sokan foglalkoztak errefelé a paprikával, de évről évre egyre kevesebben vagyunk. A munkaerőhiány miatt kevesebben ültetnek, ugyanis nincs, aki leszedje. A fűszerpaprikát a legutolsó fázisban géppel is le lehet szedni, de azért jóval kevesebbet fizetnek, ezért nem éri meg. A kézzel szedett árának mindössze egyharmadát fizetik ki azért, amit géppel szednek le. A gép a zöld paprikát és a növény szárát is leszedi, amit aztán válogatni kell – mondta Kalmár Csaba.
 

A termelő rámutatott arra, hogy idén három hold paprikát ültetett, és szerettek volna a következő szezonban többet tenni, de a munkaerőhiány miatt valószínűleg nem növelik meg a mennyiséget.
– Rengeteg vele a munka, és nagyon sok idegeskedéssel jár. A mi paprikaföldünk mellett van fúrt kút, ezért tudjuk locsolni, de még így is nagyon elgondolkodtató, hogy megérte-e tizenháromszor meglocsolni egy évben. Esőztetőszárnnyal locsoltam jóformán minden héten, és kétszer meg is kapáltattam. Rengeteget ráfordítunk a termelésre, viszont a paprika felvásárlási ára három éve változatlan. Mindezzel ellentétben a napszámért évről évre többet fizetünk. Idén egy napszám 3800 dinár, a bandagazdának pedig ennek dupláját kell fizetni. A három holdat ötven ember öt-hat nap alatt képes leszedni, de ez sokszor elhúzódik. Ha esik az eső, az a baj, ha nagyon meleg van, akkor az a baj, ha pedig a szél fúj, akkor az. Nincs olyan, hogy ne lenne valami gondjuk a munkásoknak. Munkaerőt nagyon nehéz találni, jót meg főleg. Leginkább a középkorúak dolgoznak a földeken, de nem mondhatjuk, hogy nagyon igyekeznének jól elvégezni a munkát. Ezt az évet nagyjából nullával zártuk, tehát nem jöttünk ki jól a paprikából, de még így is ez a növénykultúra a legkifizetődőbb, hiszen minden mással jóformán mínuszban voltunk – magyarázta a termelő.
 

A felvásárlási árral kapcsolatban elmondta, hogy kilójáért 80 dinárt fizettek, de véleménye szerint már rég 120 dinár körül kellene lenni az árának.
– Ha 120 dinárt fizetnének érte, akkor rendes hasznot tudnánk megvalósítani, de így nagyjából a nulla körül dolgozunk. A környékben mindenhol ugyanennyiért veszik át, de ha találnak benne úgynevezett füstös paprikát, azért levonás jár. Hiába mondjuk a napszámosoknak, hogy azt ne szedjék bele, sokszor így is belekerül. Egyszerűen ötven emberre nem lehet odafigyelni, hogy rendesen végezze a munkáját. A felvásárlót is megértjük, hiszen neki az az érdeke, hogy jó alapanyagból extra minőségű terméket állítson elő, mi pedig tényleg minőséget adunk át, de előfordulhatnak hibák. Paprikából a holdankénti ideális termésmennyiség nagyjából az egy vagon, vagyis tízezer kilogramm. A fűszerpaprikára biztosítást szoktunk kötni, ami évi ötvenezer dinárba kerül holdanként. Ha nem veri el a jég, akkor nehéz szívvel adjuk ki azt a pénzt, de ha a jég tönkreteszi, akkor viszont nagyon jól jön a biztosítás. A minőség miatt igyekszünk a gazdaságunkat is minden évben a lehetőségekhez mérten fejleszteni. A Prosperitati Alapítványnál pályáztunk locsolórendszerre, egy másik kiíráson pedig napelemre. A kutakat önerőből fúrattuk. Minden évben legalább tíz új kutat fúratnak a környékbeli gazdák, meglátjuk, meddig lesz bennük víz. Mivel van saját kutunk, paprikát jövőre biztos teszünk, sőt muszáj is, hiszen csak akkor termeszthetünk kaprot és spenótot, ha ültetünk paprikát is. Az egyik nincs a másik nélkül. A felvásárló szerződésbe foglalja ezeket a feltételeket a környékbeli gazdáknak. Az ő nézőpontjuk is érthető, hiszen nekik folyamatosan kell a nyersanyag. Szerencsére ezek a cégek egyből fizetnek, sokszor már az átadás napján, de legkésőbb másnap rendezik a számlát. Nem kell a pénzre várni, ami nekünk nagyon jó, mivel a napszámosokat naponta fizetjük. Jelenleg a leggazdaságosabb növénykultúra a spenót. A többi kultúránál kevesebbet kell vele foglalkozni, viszont sokat képes teremni. Igyekszünk a gazdaságunkban minden fajta növényt ültetni, így az egyik termés kiegészíti a másikat. Jószágot is tartunk, így a megtermelt nyersanyagot otthon is felhasználhatjuk. Ezzel a módszerrel valahogy meg tudunk élni, viszont az időjárás rövid időn belül olyan sokat változott, hogy ki tudja, mi lesz itt az elkövetkező években vagy évtizedekben. Szerintem nehéz idők jönnek, és rengeteget fog változni a mezőgazdaság – mutatott rá Kalmár Csaba.