Aki szombaton este betért a felsőhegyi művelődési otthonba, az nemcsak dallamokat, hanem egy közösség szívverését hallhatta: immár tizennegyedik alkalommal rendezték meg a Felsőhegyi Népzenei Találkozót, ahol a népdal és a hagyomány iránt elkötelezettek adtak egymásnak randevút.
A Felsőhegyi Népdalbarátok Klubja által szervezett eseményen nyolc helybeli és környékbeli népzenei egyesület képviselői léptek színpadra. A rendezvény elején, a Himnusz felcsendülését követően, Vörös Attila, Zenta község polgármesterének tanácsadója, valamint Kopasz Etelka, a házigazda egyesület vezetője köszöntötte a vendégeket.
Horváth Zsolt felvétele
Vörös Attila beszédében hangsúlyozta, hogy a felsőhegyi találkozó nemcsak hangok, hanem emberek, közösségek és nemzedékek találkozása is. Mint mondta, a népzene a vajdasági magyar közösségek számára nem pusztán hagyomány, hanem „életjel” – annak bizonyítéka, hogy élünk, vagyunk, és van mit továbbadnunk. Zárásként azt kívánta, hogy a rendezvényen felcsendülő minden népdal legyen egy újabb hang, amely összeköt minket.
Horváth Zsolt felvétele
A közönség ezután egy perces néma csenddel emlékezett meg Nagy Némedi Ágostonról, a törökfalusi Százszorszép Művelődési Egyesület tagjáról, aki aznap reggel váratlanul távozott az élők sorából.
A Felsőhegyi Népdalbarátok Klubja 2004-ben alakult meg, alapítója Györe István, Kopasz Etelka édesapja volt, aki a mostani találkozók ötletgazdájaként és első szervezőjeként a közösségi összetartozás szimbólumává vált. Halála után az egyesület tagjai nem hagyták, hogy a hagyomány megszakadjon: Etelkát kérték fel a vezetésre, aki azóta is szívvel-lélekkel ápolja az örökséget.
A fennállásának 20. évfordulóját a tavalyi esztendőben ünneplő csoport ma tizenegy tagot számlál. Etelka elmondta, hogy az utánpótlás hiánya egyre nagyobb gondot jelent, hiszen a fiatalok tanulmányaik vagy munkalehetőségeik miatt gyakran elhagyják a falut.
– Mégis mindig megnyugtat, hogy a nehézségek ellenére is sikerül átadnom a fiataloknak a hagyomány és a népzene szeretetét – fogalmazott és hozzáfűzte, hogy jelenleg is három fiatal jár el rendszeresen a próbákra, akik ugyanolyan tapasztalattal rendelkeznek mint az egyesület idősebb tagjai.
– Mivel itt minőségileg nem tudjuk megválogatni, hogy ki milyen tehetség, ezért csak az jó szándékot, a jó akaratot és a hagyományápolást tudjuk élvezni és átadni. – jegyezte meg Etelka.
Ahogy az este lassan véget ért, és az utolsó dal is elcsendesedett, a közösség szívében ott maradt valami, amit nem lehet szavakba önteni: a közös éneklés öröme, a hagyomány melege és az összetartozás halk biztonsága. A felsőhegyi népzenei találkozó ismét bebizonyította, hogy amíg dal van, addig közösség is van – s amíg közösség van, addig a népdal sem hallgat el.
Nyitókép: Horváth Zsolt felvétele
