Hosszabb kihagyás után végre ismét lehetőségük van a zentai kisgyerekes szülőknek arra, hogy helyben vegyenek részt játékos zenés foglalkozásokon a kisbabáikkal, kisgyerekeikkel. Ezúttal a Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ szervezésében, Homolya Mészáros Zsuzsanna gordonkaművész vezetésével valósul meg a Ringató foglalkozás kedden délutánonként 5 órától a Zentai Alkotóházban. A foglalkozásvezetővel az indulás apropóján beszélgettünk.
Hogyan mutatnád be a Ringatót azoknak, akik még nem találkoztak vele?
– A Ringató olyan foglalkozás, ahol szeretetteljes és élményteli pillanatokat szerzünk az éneklésen, ölbéli játékon keresztül, miközben a zene iránti fogékonyságot észrevétlenül beleneveljük a gyerekekbe és a szülőkbe is. A szülő a gyermekére figyel, a gyermek a szülőre figyel, kapcsolódnak egymással, ezáltal az egész közösséggel. A Ringatón a kultúránkat, az anyanyelvünket adjuk át a dalokon, játékokon, mondókákon és hangutánzókon keresztül. A szülők a gyerekükkel a karjukban körben leülnek, közösen énekelünk, kapcsolódunk, ölbéli játékokat, simogatókat, jártatókat játszunk. Ezt hangszerbemutató követi, aztán ismét énekelünk.
Hogy kerültél kapcsolatba a Ringatóval?
– A kisfiam által, aki az én kis múzsám és inspirációm volt ebben a folyamatban. Három hónapos korában nagyon hiányolni kezdtem a baba-mama foglalkozásokat itt Zentán, zenészként pedig egyértelmű számomra, hogy zenei élményt szeretnék neki adni. Nagyon korán elmentünk komolyzenei koncertekre, amit ő nagyon élvezett, megnyugodott a zenére, és ebből rájöttem, hogy neki ez lételeme. Ekkor derült ki számomra, hogy volt ugyan már Zentán Ringató, de az évekkel ezelőtt megszűnt. A kolléganőm azonban tart foglalkozásokat Csókán és Kanizsán is, amihez mi is csatlakoztunk. Nagyon jól éreztük magunkat, és ekkor jött az ötlet, hogy én is szeretnék Ringató foglalkozást vezetni. Fontos volt, hogy Zentán, a szülővárosomban is kialakuljon egy csoport, ezzel könnyítve az itteni anyukák dolgát, hogy ne kelljen kisbabával másik városba utazniuk.
Sok szülő azért nem énekel a gyerekének, mert úgy gondolja, nincs hallása. Hogy látod ezt mint zenész és Ringató foglalkozásvezető?
– Nagyon sokszor hallom én is ezt, de legtöbbször ez csak félelem, hiszen mindannyiunknak van hallása, és mindannyian hozzuk magunkkal ezeket az egyszerű dallamokat, pentaton dallamvilágokat a gyerekkorunkból. Ezek bennünk vannak, csak az évek során kialakultak a félelmek, akár már az iskolában, óvodában. A Ringatón nem várunk el teljesítményt sem a szülőtől, sem a gyerektől. Csak irányt mutatunk nekik, és zenei nevelést adunk, de nem produkciót várunk, hanem együtt, csoportként énekelünk. Amikor innen hazamegy a szülő, akkor majd eszébe fog jutni az itt tanult dal vagy mondóka, és játszik, kapcsolódik a gyerekével, miközben a kultúránkat is átörökíti.
Hogy látod, mekkora az igény a Ringatóra?
– Zenta kisváros, de úgy látom, hogy nagyon nagy az igény erre a foglalkozásra, mivel értékeket adunk át. Hatalmas ajándék, hogy a szülőföldünkön magyarul énekelhetünk, hogy magyar játékokat taníthatunk, és hogy magyar közösséghez tartozhatunk. Csodálatos, hogy a határon túl ez létrejöhet, és együtt lehetünk, tanulhatunk egymástól. Ezért gondolom, hogy nagyon fontos küldetése van itthon is a Ringató foglalkozásnak.
A Ringatóval egy időben egy vándorbölcsőt is útjára indítottál…
– Igen, ez majd mindig az aktuálisan legfiatalabb babáé lesz a csoportban. A bölcső jelkép. Ez egy százéves bölcső, amit a férjem újított fel, és a kisfiunké volt, amikor megszületett. Dajkáltam, ringattam és énekeltem neki ebben a bölcsőben. Szeretném, ha ez a vándorbölcső összekötne bennünket, a múltat a jelennel és a jövővel, és annak a jelképe lenne, hogy énekszóval ringatjuk a gyerekeinket a szülőföldünkön, a saját anyanyelvünkön. Az is jó lenne, ha belevésnénk vagy ráfestenénk azoknak a gyerekeknek a keresztnevét és születési dátumát, akiket ez a bölcső kiszolgál, hogy az utókor számára is megmaradjon.
Nyitókép: A résztvevők számából ítélve nagy az igény a foglalkozásra (Gergely Árpád felvétele)
