A humor nem csupán a jókedv forrása, hanem tükre is annak, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Kedden este a zentai Kiszsinagóga falai között a magyar nevetés mélységeibe és sokszínűségébe nyerhettek betekintést mindazok, akik részt vettek Lakatos Mihály, az MCC Magyar Összetartozás Intézetének kutatója A székely atyafi esete a fél disznóval – a magyar humor mint identitásunk alkotóeleme című előadásán.
Az est során szó esett arról, miként segít a humor átvészelni a történelem viharait, hogyan formálja a nemzeti önazonosságot, és miért nem lehetünk igazán magyarok nevetés nélkül.
Szó esett arról, mit jelent a humor az ember és a nemzet életében, milyen formákban nyilvánul meg, és mik a jellegzetes vonásai.
– Minden nép más okból fakad nevetésre, másban találja meg a humort, de mégis létezik egy közös nevező – nyilatkozta az előadó napilapunknak.
Lakatos Mihály kiemelte, hogy a magyar humor regionális jellegzetességekkel is bír: a különböző vidékekhez sajátos formák és témák kötődnek. Ezeket több példán keresztül is bemutatta, érzékeltetve, miként alakítja a táj, a nyelv és a történelem a nevetés kultúráját.
A kutató személyes indíttatásból is közel áll a témához. Mint mondta, gyermekkora óta rajong a humorért, és rengeteg viccet, anekdotát ismer.
– Nagyon kedvelem ezt a műfajt. Amikor az intézetben felmerült a téma, az igazgatónk javasolta, hogy vizsgáljuk meg a humor elméleti és gyakorlati oldalát. Mivel magam is a humor nagy rajongója vagyok, azt mondta, én vezessem a kutatást – mesélte és hozzátette, hogy előadásának a népszerűsége miatt több helyre is meghívták és Zenta a tizedik ebben a sorban.
Lakatos Mihály kihangsúlyozta azt is, hogy a humor az emberi élet egyik legfontosabb dimenziója, különösen a magyar nemzet esetében, amely történelme során nem egyszer szembesült a lét vagy nemlét kérdésével.
– Ezeket a helyzeteket túl kellett élni, és a magyarok humorérzéke nagyban hozzájárult ehhez – mondta.
Példaként a székelyeket és a palócokat említette, akik a magyar szállásterületek peremén, különböző kultúrák és vallások ütközőpontjában éltek, és folyamatosan védeniük kellett országukat és egzisztenciájukat.
– Egy ilyen nehéz élethelyzet átvészeléséhez bizony kell némi humorérzék is – fűzte hozzá a kutató, aki kitért arra is, hogy a társadalmi és technológiai változások az utóbbi évtizedekben jelentősen átalakították a humor formáit. A digitalizáció és a nyugatról érkező progresszív ideológiák hatására a közízlés és a humorérzékenység is módosult.
– A humor sajátosságából fakadóan mindig lesznek, akik megsértődnek rajta. De értelmes lényként és gondolkodó emberként képesnek kell lennünk arra, hogy megértsük és felülemelkedjünk ezen – fogalmazott.
A zentai est bizonyos tekintetben gondolatébresztő utazás volt önmagunkhoz, ahhoz a sajátos magyar látásmódhoz, amely a legnehezebb időkben is képes volt mosolyt csalni az arcokra.
Lakatos Mihály előadása emlékeztetett arra, hogy a humor a mellett, hogy szórakoztat, összeköt, megtart és segít túlélni.
Nyitókép: Gergely Árpád fotója.
