A május elseji ünnepek alatt már kaptunk egy kis ízelítőt az idei nyárból. Ami engem illet, azzal a lendülettel el is pakoltam a téli ruhákat a dobozok mélyére, a szekrény pedig a nyáriakkal telt meg – csak hogy azóta is érintetlenül várakozzanak az igazi nyárra. Merthogy az első igazán kellemes, kora nyárias melegek után az idő lehűlt, az eső megeredt, a szél föltámadt, és a napsütés csak most kezd igazán visszatérni az életünkbe.
A városi parkban viszont nem sok nyomát lehetett látni a nem éppen májusi időjárásnak. Igaz ugyan, hogy sokszor előkerült a kabát meg a vastag pulcsi, és hogy a gyerekek gumicsizmában ugráltak a pocsolyákban, de a fagyis tölcsér a nyár elmaradhatatlan kellékeként egyre-másra ott lapult a kezekben az elmúlt hetekben is. Hiába, ha a nyár egyszer betekint az ablakon, akkor már nem tudjuk kiűzni a gondolatainkból. Még jobb is így, mint a fullasztó melegben, amikor úgysem tudjuk elég gyorsan megenni a fagylaltot ahhoz, hogy ne olvadjon megállíthatatlanul, és ne csorogjon végig a karunkon.
A fagyi több mint édesség. Egy falat nyár van minden vanília-, csoki, eper- és puncsgombócban, annak az ígérete, hogy most már nem kell sokat aludni, és nincs többé tanítás, eljön a nyári szabadságok ideje, melegszik a Tisza vize, és a medencét is hamarosan megnyitják a fürödni vágyók előtt. A játszótéren gyerekek (meg szülők) nyalják a fagyit, a nagyszünet alatt a középiskolások is vesznek egy adaggal, más meg futtában, az elintéznivalói közepette dönt úgy, hogy megpihen egy kicsit valamelyik padon, mielőtt folytatja az útját. Végre úgy néz ki, hogy a kabátok most már tényleg bekerülhetnek a dobozokba meg a szekrény mélyére, a kullancsirtást várhatóan majd szúnyogirtás is követi egyszer, és egyre gyakrabban jön velünk szembe a Tiszavirág Fesztivál reklámja is.
Néha azt hiszem, hogy a négy fal közé burkolózott embereket már semmi nem robbanthatja ki a biztonságot jelentő vackukból, és alig-alig mozdulnak meg egy kiállítás, egy színházi előadás vagy egy közösségi program kedvéért. De akkor megjelenik a színen a fagyi, és mindenkit levesz a lábáról. A város él. Nekünk már csak arra kell figyelnünk, hogy életben is tartsuk.
