Az elmúlt napok inkább november elejére jellemző hideg, szeles, barátságtalan időjárással vezették be az október hónapot. Aki csak tehette – ha nem akart vacogni a lakásban – begyújtott a kályhába, vagy bekapcsolta a gáz- vagy villanymelegítőt. Zentán a távfűtéssel rendelkező lakásokban is alternatív fűtési módot kellett találniuk a lakóknak, ha nem akartak dideregni a hideg radiátorok mellett. A cukorgyár október 15-e előtt nem kezdi meg a több mint kétezer lakás és közintézmény fűtését, legyenek bár fagyosak a reggelek és hidegek a nappalok.
Az elmúlt néhány évben ugyanez volt az ábra, amíg nem kötelező fűteni, addig nem fűtöttek. A hét közepe óta még a vizet is leengedték a hővezeték-hálózatból, egy új mérőállomást szerelnek fel, ami megelőzi az évek óta tervezett fűtésszolgáltatás átruházását az önkormányzati alapítású Elgas közvállalatra. A jövőben az Elgas felügyeli a hőenergia-szolgáltatást, végzi a rendszer karbantartását és beszedi a fűtés díját. Tőlük remélik a polgárok, hogy ha október elején az ideihez hasonló zord időjárás köszönt ránk, akkor elindítják a fűtést a szabadkai és a belgrádi távfűtőművekhez hasonlóan.
A fűtésszolgáltatás átadásának előkészítése, a feladatkörök tisztázása és a többi részletkérdés megvitatása sajnos meglehetősen lassan halad. Az elmúlt hetekben ugyan élénk tárgyalások folytak a cukorgyár és az önkormányzat vezetői között, állítólag már a szerződés szövege is lassan elnyeri a végső formáját. Dideregve várjuk már a dokumentumok aláírását és a képviselő-testület általi „ratifikálását”, hogy végre új alapokra helyezve a régi rendszeren keresztül továbbra is – még idén télen – a cukorgyár kazánjaiból elkezdjen csordogálni a meleg a lakásokba, iskolákba, óvodákba és közintézményekbe.
A távfűtés előnyeit nem kell külön ecsetelni, viszont van egy meglehetősen nagy hátránya: a szolgáltatás, az energia borsos ára. Az előző és az azt megelőző fűtési idényben a polgárok és közintézmények, a községi költségvetésből „táplálkozó” közületek igencsak tetemes adósságtömeget halmoztak föl. Amint azt Deák Teodóra, a Cukorgyár TE-TO vezérigazgatója elmondta, az elhasznált hőenergia utáni tartozások összege továbbra is meghaladja az 50 millió dinárt. A hónapok óta folyó megfizettetési kampány, a végrehajtás terhe melletti ügyvédi felszólítások ellenére továbbra is igen tetemes összeggel tartoznak a polgárok (33 millió dinár), és valamivel kevesebbel a jogi személyek.
Még mindig sokan, összesen 140-en vannak azok, akik több mint ötvenezer dinárral „lógnak” a cukorgyárnak az „elfogyasztott” melegért. Olyan háztartásokról van szó, amelyek adóssága évek alatt duzzadt fel annyira, hogy egy részük már valóban nehezen tudná egy összegben kifizetni a hátralékot, viszont a fizetési felszólításra és a felkínált részletfizetési lehetőségre nem reagáltak. A 140 legnagyobb adóst a cukorgyár átadta a végrehajtóknak. Nincs szükség bírósági hercehurcára, az adósság ténye fennáll. A végrehajtók hétfőtől megkezdik az adósok „szekálását”, s ez mindaddig tart, amíg törvényes eszközökkel ki nem préselik belőlük a tartozást.
A végrehajtók megvizsgálják az adós vagyoni állapotát, jövedelemforrásait, ki mindenki dolgozik, keres a családban, és a rendelkezésükre álló információk alapján ajánlatot tesznek a tartozás törlesztésére. Az adósságbehajtók sokkal hatékonyabban dolgoznak, mint a bíróság, ha szükség mutatkozik rá, akár vagyontárgyakat is lefoglalhatnak.
