Lassan két éve lesz, hogy Zentán bezárt az az üzlet, amely amellett, hogy virágokat és ajándéktárgyakat árult, könyvekkel is csalogatta a vásárlóit. Magyarországi könyveket is kínált, ugyanakkor a vajdasági kiadókkal is együttműködött, így követni lehetett, mik jelentek meg szűkebb pátriánkban. Rendelni is lehetett náluk, tehát nem csak abból válogattunk, ami a polcokon volt. Azóta, hogy becsukott, érezzük is a hiányát. Ha most Zentán magyar könyvet akarunk venni, elvétve találunk pár darabot valamelyik papírkereskedésben, próbálkozhatunk a pénteki hetipiacon vagy minden hónap első vasárnapján a vásárban, esetleg a könyvkiadással is foglalkozó intézményeknél.
Az adai származású, évek óta Zentán élő Biacsi Ervin tizennégy éve kínál magyarországi könyveket a zentai piacon. Azt mondja, amióta becsukott a virágüzlettel egybekötött könyvesbolt, egy kicsit nőtt a forgalma. Elmondása szerint a vásárlók zöme gyermekkönyvet, meséskönyvet keres, de attól függetlenül szépirodalmi műveket, sikerkönyveket, képes albumokat is árul, és rendelésre is hoz könyveket. Piacozni Zentán és Adán szokott, de falunapokon, búcsúkban, különféle rendezvényeken rendre megjelenik a magyarlakta településeken, hiszen könyvesboltok hiányában sokan számítanak rá.
Az, hogy Zentán nincs könyvesbolt, nemcsak a vásárlókat érinti, hanem a kiadással foglalkozó intézményeket is, számukra az értékesítést nehezíti meg a könyvkereskedés hiánya.
Beszédes István, a zEtna Kiadó vezetője szerint egy olyan közösségi teret kellene létrehozni a város szívében, amely amellett, hogy könyvesboltként működne, más tartalmakat is kínálna:
– Zentán az elmúlt tíz évben legalább kétszáz könyv megjelent, éppen ezért városunkban egy átfogó megoldást kellene találni arra, hogy a könyvek eljussanak az olvasókhoz. A zEtnán kívül a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetnek, a Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központnak, a Történelmi Levéltárnak és a Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Körének is vannak értékes kiadványai, még sincs hol megvásárolni őket. A mi könyveinket az olvasóhoz jórészt könyvbemutatókon, író-olvasó találkozókon jutnak el, online és telefonos rendeléssel is foglalkozunk, valamint egy részüket Magyarországon értékesítjük. Szabadkán van még egy üzlet, a Danilo Kiš Városi Könyvesház, amely azóta, hogy tizenöt évvel ezelőtt elkezdtük a könyvkiadást, árulja a könyveinket, de ez tényleg kivételes példa. Itt, a Vajdaságban tiszavirág-életűek a könyvesboltok, és nem érdemes velük bajlódni. Volt már rá példa, hogy Újvidéken is nyitottak olyan boltot, amely látványosan indult, és ahol magyar könyveket is forgalmaztak, de abból sem lett semmi, kiderült, hogy fizetni nem tudnak. Tehát sok kifizetetlen könyvünk és azok értéke maradt ott a bezárt könyvesboltokban, vagyis egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy meg kell tanulnunk boldogulni a hagyományos piac nélkül. Még mindig érdemesebb elajándékozni a könyvet olyannak, aki szívesen olvassa, mint rövid életű könyvesboltokkal próbálkozni.
Egy zentai közösségi tér létrehozásán azonban érdemes lenne elgondolkodni, hiszen ott többféle tartalmat kínálhatnánk. Egy olyan utcára nyíló teret kellene kialakítani valahol a város központjában, ahol megvásárolhatók lennének a vajdasági kiadók és azon belül a zentai kiadók könyvei is, de kínálnánk magyarországi könyveket is, ugyanakkor galériaként, irodalmi kávéházként is működhetne, ahol könyvbemutatókat, író-olvasó találkozókat, irodalmi esteket lehetne tartani, de képeket, festményeket is venni. Erre biztosan lenne igény, és a kiadással foglalkozóknak nagy lehetőség lenne az olvasóhoz vezető úton, de mivel vállalkozásként kellene működtetni, ehhez a zEtna nem elegendő. Az is biztos, hogy egy ilyen tér fenntartása nem lehet csupán piaci ügy, ez kulturális érdek, amihez több intézmény összefogása szükséges. Ha tehát több értéket összekapcsolnánk, lehetne Zentának egy olyan közösségi tere, amely amellett, hogy helyi és magyarországi könyveket kínálna, plusztartalmai révén páratlan lenne a környéken.
