Gyakran hozza úgy az élet, hogy nem azzal keressük a kenyerünket, amit igazán szeretünk, vagy később, miután már szakmát választottunk, akkor jövünk rá, mi is a szenvedélyünk. Így történt ez a zentai Bodó Zoltánnal is, aki programozónak tanult, hét éve rendszergazdaként és weboldalkészítőként tevékenykedik, és mindössze két évvel ezelőtt lett a fotózás szerelmese. A fényképezés annyira a szenvedélyévé vált, hogy azt tervezi, hosszú távon az lesz a megélhetése is.
Fotó: Homolya Horváth Ágnes
– Gyerekkorom óta elbűvölt a számítógépek világa, rengeteget játszottam a gépen, a technikai újításokat is mindig követtem, így programozónak tanultam, és az informatika lett a megélhetésem. Hét évvel ezelőtt, az idősebb fiam születésével egy időben kezdtem el saját vállalkozásomat, amelyben rendszergazdaként és weboldalkészítőként tevékenykedem. Ez kezdetben nagyon jó volt, mert egy emberként sok területre tudtam figyelni, követni tudtam az újításokat, viszont az informatikán belül már annyira felbomlottak az ágak, hogy a dolgok követése erőn felüli teljesítményt követel. A rengeteg felelősség, amit vállalkozóként és rendszergazdaként vállalni kell, annyira kimerítő, hogy kerestem a kikapcsolódási, feltöltődési lehetőségeket. A természethez folyamodtam. Kezdetben csak sétálni jártam el, ami nagyon megnyugtatott, kizökkentett az állandó készenléti állapotból, ugyanakkor ezek a séták arra is jók voltak, hogy felnyitották a szemem, és megmutatták, milyen gyönyörű is ez a mi környezetünk. Szép a városunk és szép az azt körülvevő természet is, csak kevesen ismerjük, keveset foglalkozunk vele, ezért kevésre is becsüljük. A séták élményeit és a látottakat a családomnak is haza akartam vinni, ezért a mobiltelefonommal elkezdtem fényképezni. A pillanatot és az érzést is meg akartam örökíteni, és arra a telefon is elegendő volt, de idővel vettem magamnak egy fényképezőgépet, hogy jobban módosítani tudjam a látnivalót. Egy olyan gépet választottam, amely a kompakt és a tükörreflexes fényképezőgépek között van, ugyanakkor kielégíti azokat az igényeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy tanuljam a fotózást. Ezzel a géppel járom a természetet és a várost, és örökítem meg a pillanatokat. A közösségi oldalakon meg is mutatom ezeket a képeket, és nagyon sok pozitív visszajelzést kapok, ami tovább ösztönöz. A fényképezés a szenvedélyem lett, ezért igyekszem minél több időt ezzel tölteni, és hosszú távon azt tervezem, hogy ez lesz a megélhetésem is. Persze ez nem megy egyik napról a másikra, de szeretnék rendezvényfotózással is foglalkozni, és az már pénzkereseti lehetőséget jelent. Már most is többen megkerestek családi fotózással kapcsolatban, de még nem érzem magam teljesen felkészültnek, ezért ezeket az ajánlatokat még visszautasítottam. Megvettem az első tükörreflexes gépemet is, és most azt tanulmányozom. Egyelőre a természetet járom, élvezem, amit csinálok, keresem a megörökítendő pillanatokat, a többi meg majd kialakul – mondta Bodó Zoltán.
