A felsőhegyi Boros Verona szinte gyermekkorától kezdve csodálta a tortákat.
Akkoriban még nem volt divat olyan sűrűn tortát sütni, mint manapság, ezért ha egy-egy nagyobb ünnep alkalmával ilyen különleges finomság került az asztalra, gyönyörűséggel töltötte el annak látványa.
Mivel érdeklődése a torták iránt egyre csak nőtt, nagynénje megtanította az alapokra, majd amikor férjhez ment, egyre többet sütött. Hobbi volt ez, kellemes időtöltés, és miután tortái igen ízletesre és mutatósra sikeredtek, környezetében egyre többen kérték finomságait. Hol egyik, hol másik ismerősének sütött, hol a családnak, aztán ajándékba is, és végül már annyira belejött a készítésükbe, hogy pénzkereseti lehetőség is lett belőle. Verona azt mondja, a cukrászatot nem tanulta, kezdetben csak az ízlésére hagyatkozott, később azonban többféle tanfolyamon is részt vett, hogy elsajátítsa a legfontosabb fortélyokat.
Boros Verona a tavalyi év kedvenc cukorvirág-kompozíciójával (Gergely Árpád felvétele)
– Kétezerben volt egy nagyobb műtétem, ami után fizikai munkát nem végezhettem, így attól fogva a tortasütés lett a fő elfoglaltságom. Mezőgazdasággal foglalkozunk, én ott a papírmunkát végzem, és a maradék időmben tortákat sütök, mert szerencsére sok a megrendelésem. Azt mondják, finomak a tortáim, és én igyekszem is ennek megfelelni, nem készítem őket túl édesre, és margarinból is minimális mennyiséget használok. Amikor elkezdtem komolyabban foglalkozni a tortasütéssel, láttam, hogy rengeteg a tanulnivalóm, ezért úgy döntöttem, képzem magam. Az internet is rengeteg segítséget nyújtott, ott találtam például rá a cukorvirág-készítésre, meg onnan kezdtem el a fondant-nal való borítást is, de ezek olyan dolgok, amelyekhez szerintem nem elegendő egy elméleti oktatás, ezért tanfolyamokra is elmentem Magyarországra. Mindig valami újat akarok tanulni, mert a tortasütés olyan dolog, amiben korlátlan lehetőségek rejlenek. A fondant-nal való borítás is egy külön tudomány. Kezdetben nekem is folyton szétcsúszott, elolvadt, mire az asztalra került, ezért tanultam, gyakoroltam, és így mára már úgy formázom és alakítom, ahogy akarom, és biztosan nem fog szétcsúszni sem. A cukorvirág-készítéshez szintén képezni kellett magamat, és azt annyira megszerettem, hogy mára az a kedvenc elfoglaltságom. Budapesten háromszor is voltam egy asszonynál, aki mester a cukorvirág-készítésben, és tőle tanultam. A legnehezebb volt megtanulni a rózsa elkészítését, de én azt szeretem legjobban. Folyamatosan csinálni kell, hogy az ember ne essen ki a gyakorlatból, és mivel sok cukorvirág-megrendelésem van, bőven van alkalmam gyakorolni. Sokan kérik menyasszonyi torták díszítéséhez, de születésnapra, házassági évfordulóra vagy egyéb ünnepre kért tortához is igénylik, mert nagyon mutatós. A cukorvirág egyébként nagyon tartós, akár csokrokat is lehet belőle készíteni, nőnapra például sokan kérték, hogy készítsek, mert évekig eláll. Akár azt is mondhatnám, hogy örökös, hiszen a jól elkészített cukorvirágot, ha nem éri nedvesség, szinte korlátlan ideig lehet tárolni. Egyébként a torták világában is létezik divat, és annak is meg kell felelni. Mostanság nagyon kérik a főzött trüffelkrémeket, így azokat is készítem. Én egyébként még mindig úgy érzem, hogy számomra ez csak hobbi, szeretet, habár már jó nagy kuncsaftköröm van szerte a környékről. Ha többet is kell készítenem, akkor is még mindig megnyugvás, kellemes elfoglaltság a tortasütés.
