A zentai Tisza Mentőcsapat decemberben négy alkalommal is hajóra szerelt, háromdimenziós képet adó ultrahangos készülékkel kereste a november végén, már negyven napja a Tiszába esett és eltűnt Vitéz Barbara 15 éves zentai diáklány holttestét. Január 3-án, kedden újra vízre szállt a keresőcsapat, hogy folytassa a kutatást, de a korábban használt hajó dízelmotorja nem működött megfelelően.
A Nada, azaz Remény névre keresztelt hajó tulajdonosa, Zoran Milosavljević elmondta, hogy a fagyok beálltáig kitűnően működött a több mint háromtonnás fémszerkezetű hajó mindkét dízelmotorja, bár már többszörösen nagykorú motorokról van szó. A vízhűtés csöve (a motor a folyóból szívja a hűtővizet) befagyott, és több óra melegítés után sem vezette a folyó vizét a motorhoz. A tél okozta nehézségek miatt egyelőre szüneteltetik Barbara keresését, de nem adták föl, amint a körülmények újból lehetővé teszik, a kutatást végző elszánt csoport tagjai ismét vízre szállnak.
– A kezdeti vizuális, a víz felszínére összpontosított keresés nem vezetett eredményre, pedig a Tisza Mentőcsapat tagjaival nyitott motorcsónakkal a hideg időben végigpásztáztuk a folyó mindkét part menti sávját és a középső fő folyást egészen a törökbecsei zárógátig. Reméltük, hogy néhány hét után a Tisza visszaadja a hullámsírból a fiatal zentai lány holttestét, de sajnos nem így történt. Valószínűnek tartjuk, hogy a holttest fennakadt valamilyen víz alatti akadályban, ezért kértünk kölcsön olyan műszaki felszerelést, amely ultrahang segítségével háromdimenziós térbeli képet alkot a víz alatti terepakadályokról, legyen az élőlény, hal, fa, valamilyen tárgy vagy éppen holttest. Az ultrahangos keresőkészüléket az ópázovai Reka Regata egyesület egyik tagja adta kölcsön használatra, amiért hálásak vagyunk ennek a vízisport-egyesületnek. A műszer hatvan méter szélességben mutatja a medret, a víz alatti objektumok képét. Alkalmanként 3-3 emberrel, a mentőcsapat tagjaival szálltunk vízre, és két nyomtávot átnéztünk. Az új évben, január 3-án terveztük a bánáti oldal mentén bejárni a Tiszát a hídtól a város alatti szakaszig. A műszer már mutatott gyanús tárgyakat, de részletesebb vizsgálódás után kiderült, hogy nem az áldozat holttestéről van szó. Ha sikerül megtalálni a vízbe fulladt személy földi maradványait, a GPS-koordináták alapján a zombori búvárklub tagjai vállalták, hogy a jeges, majdnem 0 fokos, helyenként már befagyott vízből is a felszínre hozzák az áldozatot, egyelőre azonban itt még nem tartunk. Sőt, az egyre inkább zord, téli időjárás miatt nem tudjuk folytatni a keresést, de nem adtuk föl, amint megenyhül az idő, folytatjuk a Barbara utáni kutatást – mondta Baranyi Nándor, a Tisza Mentőcsapat vezetője.
Raško Ramadanski archeológus, a mentőcsapat tagja elmondta:
– Már az első alkalommal megvizsgáltuk a bánáti strand környékét és attól lejjebb a vízből kiálló száraz fatörzsek környékét, de nem találtunk gyanús, az áldozatra utaló formákat. A mederben nagyon sok szemét, kisebb-nagyobb hulladék, hordó van, valamint a második világháború végén felrobbantatott vashíd maradványai, amelyek mind nehezítik az ultrahangos keresést. Olykor olyan árnyék képe jelenik meg a monitoron, mintha egy ember valamelyik testrésze lenne, például a két lába. A víz alatti felvételeket memóriakártyára mentjük a hely pontos koordinátaival együtt, és később számítógép képernyőjén alaposabban megvizsgálunk minden gyanús felvételt, de eddig nem jártak eredménnyel a kutatásaink, ezért mielőbb szeretnénk folytatni a munkát. Nem veszítettük el a reményt, előbb-utóbb Barbara nyomára akadunk – mondta Ramadanski.
