A halottak napját megelőzően tegnap délután Zentán megemlékeztek mindazokról, akik az 1848–1849-es magyar szabadságharcot során életüket áldozták a városért és lakosságáért, s azokról is, akiket 1944-ben a magyarellenes atrocitások során végeztek ki ártatlanul.
Perpauer Attila és Hajnal Jenő az MNT nevében helyezte el a koszorút (Gergely Árpád felvétele)
A Felsővárosi temetőben megtartott kegyeletadó ünnepség a hagyományokhoz híven szentmisével kezdődött, amelyet ft. Szeles Oszkár esperesplébános celebrált, ezt követően pedig Ceglédi Rudolf, a község polgármestere szólt az egybegyűltekhez. Beszédében kiemelte, hogy mindenszentekkor és halottak napján az elhunyt hozzátartozóinkon kívül azokra is emlékezünk, akik életüket adták a városért és népéért, s most már senkinek sem kell néma gyászba burkolóznia, elmúltak a titoktartás hosszú évtizedei, az ártatlanul kivégzettek nevei a megemlékezéseken elhangzanak, a családok törekvéseinek köszönhetően pedig sokakat már rehabilitáltak is közülük.
A tiszteletadó ünnepség az 1944-ben ártatlanul kivégzett zentaiak, valamint az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc áldozatául esett városlakók emlékhelyénél folytatódott, ahol a Himnusz eléneklése után ft. Szeles Oszkár szentelte meg az emlékhelyeket, majd Pataki Tibor történelemtanár, a községi képviselő-testület alelnöke idézte föl az 1849-es véres gyertyaszentelő és az 1944-es magyarellenes atrocitások zentai történéseit.
– Minden háborúnak megvannak a maga tanulságai. Azt a háborút, amelyből nem tudunk okulni, hiába vívták meg, és a katonák, akik elestek a harcban, semmiért adták életüket – idézte Pataki Frederick Forsyth amerikai írót. Kiemelte: hisz abban, hogy a magyar nemzet okult a múlt hibáiból, s egy nemzet igazi gazdagsága halottainak és hőseinek az ápolásában rejlik, ez az erkölcsi érték megmutatja, hogy a próbatétel órájában egy nemzet mennyire volt bátor egy látható életet feláldozni egy láthatatlan jövőért. Az utókor dolga pedig az emlékezés és az azon való munkálkodás, hogy hasonló dolgok sohase történjenek meg újra.
A megemlékezés folytatásában Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának képviseletében dr. Menyhárt Attila konzul, a Magyar Nemzeti Tanács nevében Hajnal Jenő és Perpauer Attila helyezte el az emlékezés virágait. A zentai önkormányzat és a vajdasági magyar pártok, politikai szervezetek képviselői is koszorút helyeztek el az emlékhelyeknél.
