A magyar szerkesztőség után a szerb szerkesztőség is átköltözött a mišeluki épületbe, ahol még most is folynak az épületben a kisebb munkálatok. A szerkesztőségek teljes átköltözése azonban hosszabb folyamat, hiszen az évek folyamán a szerkesztőségek helyiségeiben számos olyan tárgy, irat és kötet gyűlt össze, amelyek nélkülözhetetlenek az újságírói munkában, a sajtótörténet egy-egy fontos állomásához kapcsolódnak. Nincs még meg mindennek a helye, de a legfontosabb az, hogy a hallgatók a Vajdasági Rádió és Televíziótól megszokott színvonalú műsort hallgathatják.
Fotó: Komáromi Dóra
Az új székhelyről három hete a Hangadó Szerda című műsorral indult az adás. Muci Szántó Márta, a műsor szerkesztője elmondta, hogy bár tapasztalt rádiós, az első napon mégis okozott egy kis lámpalázat az új stúdió, bizonyos időbe tellett, mire mindenki megszokta. Másképp állnak a mikrofonok, másmilyenek a beállítások a számítógépen, de most már mindannyian belerázódtak. Alkalmazkodniuk kellett az adott szituációhoz, most még vannak műszaki nehézségek, de ebből a hallgatók semmit nem éreznek. Elmondta továbbá, hogy a járványhelyzet miatt mostanában telefonos beszélgetésekből többet készítenek, de sajnos, még egyes technikusoknak nem sikerült beállítani azt, hogy a telefonos beszélgetések zökkenőmentesek legyenek. Egyelőre nem tudni, hogy mi okozza a problémát. Kiemelte továbbá, hogy mivel kevesebb hely van, mint a régi épületben, a költözködés jó alkalom arra, hogy szelektáljanak – úgy, mint ahogyan azt otthoni költözködéskor tesszük. – Lassan már mindennek és mindenkinek megvan a helye, de még pakolunk. Mindenhol megvan az, hogy ki ki mellett dolgozna legszívesebben, és hogy melyik gépnél ülne. Azt a vezérigazgató és a helyettese is többször elmondta már a műsorban, hogy kevesebb emberre tervezték az épület, mint ahányan vagyunk, és ezt a helyhiányt érezzük is. Noha kevesebb a hely, mégis mára mindenki megtalálta a helyét – hallottuk.
Fotó: Komáromi Dóra
Grajlah Emma 40 évvel ezelőtt lépett először a rádió régi épületébe. Nem is gondolta, hogy a szerkesztőség egyszer majd elköltözik a belvárosból. Elmondta, hogy annak idején nem kérdezték meg őket, hogy mit szólnának a felköltözéshez, nem kizárt, hogy meglepő lett volna a válasz. Véleménye szerint az idő vasfoga hozzájárult ahhoz hogy a központi épületnek csökkenjen a funkcionalitása. – Kivetnivaló mindenben található, de alkalmazkodnunk kell. Elsőként a magyar szerkesztőség jött fel, és egy csapat technikus, akik számára minden nagyon új volt, de úgy vélem, sikerrel vették az akadályokat – emelte ki kolléganőnk. Érdekesek számára az új megoldások is. Az egyik emeleten például van egy ministúdió, ahol szembe ülnek a technikussal és nem választja el őket hangszigetelő üvegfal, furcsa, hogy nincs az a steril környezet. Elmondta, hogy már érkeztek visszajelzések is a hallgatók részéről, és szerencsére a legtöbben nem érzékelnek változást. Több műsort is vezet, a legtöbb esetben ő megy az alanyhoz és a helyszínen készíti el a felvételeket. Legtöbbször élő adásba hív csak be vendéget, de azt tapasztalja, hogy érdekes a beszélgetőpartnerek számára az új épület – örülnek, hogy feljöhetnek és megnézhetik. Rávilágított arra is, hogy eddig a rádió a város központjában volt, most pedig távolabb van, de ezt a távolságnövekedést nem kellene tragédiaként felfogni. Tény, hogy a Városi Közeledési Vállalatnak gyakrabban kellene indítania buszokat az új médiaépület felé, hiszen idővel egyre többen dolgoznak majd itt, a rádióban és a televízióban is, a gyakoribb buszjáratok segítenék az újságírók munkáját.
Dudás Viktor a rádió fiatal munkatársa éppen évi szabadságát töltötte, amikor a rádió szerkesztősége megkezdte a felköltözést, így ő még csak másfél hete dolgozik az új épületben. Első nap még a saját gépét vitte, hogy zavartalan legyen a munkája, de örömmel látta, hogy a szerkesztőség igazán komfortos, és hogy sok új számítógép van, ami igazán modernné teszi az egészet. Remélhetőleg pár hónapon belül már mindent berendeznek. Részletezte továbbá, hogy autóval jár a munkahelyére, de a városban az eseményeknél nehéz parkolót találni, ezért jóval előbb el kell indulnia. Minden megoldható azonban, remélhetőleg, miután megnövelik a hivatalos sofőrök számát, már nem fog gondot okozni egy-egy eseményre való eljutás.
Az új épület valóban nagyon impozáns. Amikor a fiatal kolléga a már nyugdíjazott rádiósokkal beszélget, azok mindig megemlítik, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy kiknek a helyén ül egy-egy új munkatárs. Kifejtette, hogy örül annak, hogy az új épületben székének ő az első elfoglalója, és reméli, hogy évek múlva hasonló, szép dolgokat mondanak majd róla is.
