Vannak olyan 19. századi üzemek, amelyek egy korban jelentősek voltak, de idővel befulladt munkájuk, még akkor is, ha ma tudjuk, hogy tevékenységük a perspektív iparágak közé tartozott.
Minden jel szerint ezek közé az újvidéki gyárak közé sorolhatjuk a Zikmund és Társa Gépgyárat és Vasöntödét is, amelyet Zikmund Béla alapított, egyes adatok szerint 1884-ben, mások szerint azonban 1888-ban. Ez a vasöntöde és gépgyár, a századfordulón nemcsak a mezőgazdasági gépek előállításában jeleskedett, hanem a malom és téglagyári berendezések, a kereskedelmi lágyvas és acélöntvények előállításában is. Az, ami viszont tájaink túlnyomórészt mezőgazdasági jellegét szem tartva előtt fontos és kifizetődő termelés lehetett, az a mezőgazdasági gépek előállítása volt. Hirdetésükben hivatkoznak a gőzmozdonyok magánjárókká való átalakítására is, amelyek abban a korban a cséplés elengedhetetlen kellékei voltak. A gyár területe 2160 négyzetméter volt, három épületrészben folyt a termelés. A 100–120 munkással, mintegy 100 vagon öntvényt állítottak elő egy 50 lóerős gázmotor segítségével. A nagy gépek előállítása mellett, vetőgépeket, különböző szőlőpréseket, morzsolókat és szecskázókat is gyártottak. A gyár sikeres tevékenységére utalhat a gyár áttelepítése is, mert az a Rézkazán utcából, 1914-ben, a Munkás utca 4-es szám alá költözött. Ekkor már 1000 tonna öntvényt állítottak elő, és több ezer mezőgazdasági gépet. Gépeik már nem gázmotoros meghajtásúak voltak, hanem „elektro technika meghajtás és üzemeltetés” szerepelt a statisztikai kimutatásban. A munkások száma azonban csökkent, a 40 szerszámgépen nem mindig egyformán, 70-től 100 munkás dolgozott. A háborús évek ínsége arra kényszerítette a tulajdonosokat, hogy bizonyos gépek előállítását megfordítsák. Most már a gőz cséplőgépeket dolgozták át vasúti mozdonyokká, ígéretük szerint, rövid idő alatt. A sikeres gyár azonban, úgy látszik, nehezen vészelte át az impériumváltást és az azt követő válságos éveket, mert a jólmenőnek tűnő újvidéki gyárat 1932-ben, tulajdonosai felszámolták. A csőd okául az 1929-ben beállt gazdasági krízist nevezték meg. Mindenesetre Újvidéken a mezőgazdasági gépgyártás, a Zikmund gyár felszámolásával, nem szűnt meg. A Reich Jakab és fiai által alapított, tizedes mérleg és súlygyárra is gondolnunk kell. Ez a családi vállalkozás a mérlegek mellett, szintén foglakozott gépgyártással. Specialitásuk pedig a nehéz öntvények előállítása volt, az 1000 kilós öntvények öntését is vállalták. 20-30 munkást foglalkoztattak a villanyáram meghajtású gépeiken a Temerini utcában lévő üzemükben. Érdekes, hogy ennek a gyárnak a megszűnését a nagy világgazdasági válság okozta. A „patentírozottnak” mondott pálinka- és gőzkazánokat gyártó, a hirdetés szerint 1890-ben, egy későbbi adatban 1893-ban, Milan Jovanović által alapított gyárat is ide kell sorolnunk, amely tulajdonképpen szintén mezőgazdasági gépek gyártásával foglakozott. A pálinkafőző kazánok mellett, a perenoszpóra elleni permetezéshez nélkülözhetetlen permetező gépeket, szelepeket, „spriccelőket” és pumpákat gyártott, valamint a szőlőskertekben kénes lemosásra alkalmas gépeket. Kútfúrást és szerelést, mind artézi vízfuratokat, mind szénfúrást. Jovanović üzlete szintén a Rézkazán utcában volt. Ez az üzem már 1927-ben csődbe jutott, talán a gazdasági válság előszele vitte el.
Annak ellenére, hogy ezek a gyárak, tulajdonképen a mai fogalmak szerint, nem is sorolhatóak a gyárak sorába, jelentősen gazdagították Újvidék ipari kínálatát. Ez talán azért is fontos, mert a modern kori Újvidék gazdaságának alapját a mezőgazdasági gépek gyártása képezte, gondoljunk csak a Pobeda gyárra.
