Kánikula

Nyár van, de úgy istenigazából! Hőhullám hőhullámot követ. Aki nem ment el nyaralni, az azt nézi, hogy itthon, Újvidéken, hogyan élje túl ezeket a forró napokat. Sokan, az újvidékiek jól bevált szokása szerint, a nagy folyó, a Duna mellett igyekeznek átvészelni a forróságot. Természetesen Újvidéken az egyik leglátogatottabb hely, ahol meg lehet húzódni és a még megmaradt fák árnyékában eltölteni az időt az esti hűvös elérkezése előtt, az egykor partfürdőnek, ma csak egyszerűen Strandnak nevezett dunai fürdőhely.

Már többször írtunk a Strandról, amely az egykori kamanci révnél terült el, ahova az újvidékiek és az ott szolgáló katonaság és katonatisztek szívesen jártak fürödni. Ha valaki nagyon rosszmájúskodott, akkor azt mondtam, hogy a Strand az egykori ököritatónál és úsztatónál van, de ettől függetlenül a rendezett Strand az újvidékiek egyik kedvenc nyári fürdőhelye volt, és az is maradt. A part rendezésének ötlete 1911-ben merült fel először, majd valami csoda folytán 1912-ben a város komolyan is foglalkozni kezdett az ötlettel. Annyira, hogy a partszakasz műszaki leírását és rendezési terveinek elkészítését a városi főmérnöki hivatalra és annak főmérnökére, Stessel Rezsőre bízta. De ennek az ötletnek a megvalósításához, minden jel szerint, a külföldön divatos „partfürdő rendezési” mozgalom, értsd és írd, a divat is hozzájárult. „Újabban Európa nagyobb kultúrvárosaiban a tengeri partfürdőkhöz hasonlóan strandfürdőt építettek. Berlin, Bécs (Gänsenheufel), legutóbb pedig nálunk Szegeden. Egészségügyi és szórakozási szempontból kitűnően beváltak és rendkívül fellendültek. A wieni strandon egy vasárnap 8-10 000 ember üdül. Ezen kedvező példákon okulva a helyi kedvező viszonyok önként kínálják az alkalmat, hogy hasonlót alkossanak. A terv készen áll” – írta az Újvidéki Napló 1912-ben. Majd az indoklás: „Ez a hely a partfürdő céljaira szerfelett alkalmas, mivel a megfelelő füzes csekély költségekkel egyengethető és parkírozható, a homokos part lejtője csak némi kiegyenlítést kíván és homokja a fürdő céljaira elég nagyszerű, a Duna vize ezen a helyen a városi szennyvizek által nincsen megfertőzve. A szemközt fekvő Ribnyák és kameniczi park a szemnek gyönyörű kilátást nyújt.” Majd a Strand közelségének fontosságát emelték ki, és a szórakozási lehetőségeket „az erdős sziget, a Dunafürdő, lagunák, vendéglő, a kameniczi park, a víziélet csúszópálya, úszás, csónakázás, különböző vízisportok” voltak azok, amelyek arra biztatták az olvasókat, hogy a „divatos európai mozgalom” a strandalapítás és -építés ötletét ők is fogadják el és támogassák.

A tervek szerint a partfürdő tényleges hossza 350 métert tett volna ki. Ebből 150 méter lett volna a közös a fürdő, 50 méter a gyerekfürdő, 50 méter a női fürdő és 100 méter ingyen- vagy népfürdő. A partfürdő átlagos szélessége 130 méter lett volna, ebből a védőgát mellett 30 méter szélességben terült el a füzes erdőből kaialakított, parkírozott rész a kabinokkal és egyéb épületekkel; 30 méter homokos part, 35 méter fürdő a nem úszók, és 35 méter az úszók számára. Hogy a nők helyzetét is ecseteljük, úgy tervezték, hogy a női fürdőt „deszka kerítéssel” körös-körül bekerítik.

Úgy látszik, hogy a nők úszótudományát nem értékelték valami nagyra, mert a „női fürdő deszka kerítését úszógerendákra” szándékozták erősíteni, hogy abban meg tudjanak kapaszkodni.

Mint ahogyan a számításokból kitűnik, a „partfürdő” a befektetett városi pénznek a 10%-át tette volna ki az első évben, majd annak csak a növekedését „jelezték elő”.

Az újvidéki Strandról, a történetéről, ügyes-bajos dolgairól már többször írtunk, de erre a mai, a Strand megalapításának „európai kontextusát” és az újvidékiek fogékonyságát, az egykori divatos trendek elfogadásának készségét előtérbe helyező adatra csak nemrég találtunk rá. Bécsben libaúsztató, Újvidéken ököritató. Talán azért is, mert igazán forróság van.