Sport vagy tanulás?

A sport és a tanulmányi kötelezettségek összehangolása komoly kihívás lehet a felsőoktatásban tanulóknak. Sokan fontosnak tartják a rendszeres testmozgást, amely hozzájárul a mentális és testi egészség megőrzéséhez. Körkérdésünkben arra kerestük a választ, hogy az egyetemisták milyen sportot űznek, és miként igyekeznek egyensúlyt teremteni az aktív életmód és az akadémiai elvárások között. Ez a kérdés mindig időszerű, mi most tettük fel fiataljainknak, köztük az Európa Kollégium lakóinak is, miután a múlt héten megtartott, nagy sikerű Koli napokon bebizonyosodott, hogy a sportnak és a mozgásnak bizony különösen jelentős szerep jut az életükben.

Kiss Szabina, Szenttamás: – Röplabdázom, ami nemcsak testileg tart jó formában, hanem mentálisan is kikapcsolódást nyújt a tanulás mellett. A sport megtanított a fegyelemre és az időgazdálkodásra, ami az egyetemi életben is nagy előny. Előre megtervezem a hetemet. Az edzésekhez igazítom a tanulást, általában előadások után tanulok, majd megyek edzésre. Hétvégén több időt szánok a felkészülésre, főleg vizsgaidőszakban. A rendszeresség segít egyensúlyban tartani a sportot és a tanulmányokat.

Lapis Dávid, Óbecse: – Tízéves voltam, amikor először megismerkedtem az asztalitenisszel, amely azóta is szerves része a mindennapjaimnak. Amikor ősszel megkezdtem tanulmányaimat a geoinformatikai szakon egy pillanatig sem volt kérdés, hogy az egyetem mellett is aktívan fogok sportolni. Számomra egy-egy edzés vagy verseny hatalmas feltöltődés, ami után újult erővel ülök le ismét tanulni. Úgy gondolom, hogy sikerült megtalálnom a tökéletes egyensúlyt az egyetem és a sport között, mert a mozgás és a tanulás kiegészíti egymást.

Zónai Zsolt, Zenta: – Birkózó vagyok. Az egyensúlyt az egyetem és a sport között a jó időbeosztásban találtam meg, valamint a nap végi, felesleges telefonozás elhagyásában.

Dupák Fanni, Csóka: – Az egyetemi évek alatt többször próbáltam már visszahozni az életembe a futást, a jógát és saját testsúlyos edzést, amit korábban is csináltam. Attól függően, hogy mennyire volt épp „sűrű” egy-egy időszak, változott ennek a rendszeressége. Már-már azt hittem, hogy nem ezek a számomra megfelelő mozgásformák, mert nem leltem bennük örömöt. Most, egy évvel az egyetem befejezése után újra érzem, hogy szenvedéllyel és élvezettel végzem ezeket, tehát valószínűleg csak akkor nem voltam olyan állapotban, hogy elmélyüljek  bennük.

Vadnai Erika, Péterréve: – Általános iskolás korom óta táncolok show-tánc, jazzbalett stílusban. Valójában a tánccal együtt nőttem fel, így időt keríteni rá sosem volt nehézség. Az akadémiai élet annyiban alakította át a kivitelezést, hogy más városba kerültem. Ennek ellenére hétvégente, szünidőben intenzívebb próbákkal mai napig képesek vagyunk az otthoni csapatommal egy-egy új koreográfiát megalkotni. Számomra egy vizsgaidőszak nem gátolja meg azt, hogy heti pár órát a táncnak szenteljek, vagy naponta egy kis időt nyújtásra, hiszen az agyi torna mellett elengedhetetlen, és igazán sokat segít a testi mozgás. Felfrissít és erőt ad.