2024. április 18., csütörtök

A feminizmus nem férfigyűlölet

Lábperecet az erőszakos, volt férjekre!

A Szabadság téren nemrégiben azok a nők (és velük együttérző férfiak) tartottak tiltakozó megmozdulást, akik ilyen módon szeretnék felhívni a figyelmet a társadalmunkban elharapódzó, a nők ellen irányuló erőszak ellen. A megmozdulást a Nők a változásokért csoportosulás szervezte a február 18-án, Rakovacon történt kettős gyilkosság tükrében. Az erőszakoskodóknak a börtönben a helyük, nem a sajtóban!, Elektronikus lábperecet az erőszakos, volt férjekre!, Jogom van a biztonságra!, Az erőszakért csakis az erőszakoskodó okolható! és hasonló üzeneteket nyomtattak transzparenseikre. Emlékeztettek arra, hogy ez a bűncselekmény is, akárcsak sok másik, hasonló gyilkosság megelőzhető lett volna, ha működnének jogvédelmi rendszerünk eszközei.

A bíróságok által kiadott, a volt házastársak – férjek – számára a volt feleség megközelítését tiltó döntéseket nem veszi figyelembe senki, országunkban az erőszakoskodók ugyanúgy ütik és zaklatják volt élettársaikat, mintha ez a tilalom nem is létezne. Szerbiában tavaly 28 nő esett a családon belüli erőszak áldozatává, mi megkérdeztük fiataljainkat, hogyan látják a hölgyek helyzetét társadalmunkban?

Horváth Márta: – Szerintem még mindig erős diszkrimináció érezhető a nőkkel szemben. Az évek során valamennyire haladtak előre a női jogok, de sajnos még sok dolog van, amivel foglalkozni kellene. Ilyenek például a szerbiai törvények, melyek sokszor nem védik meg a bántalmazott és nehéz helyzetbe került nőket, pedig nagyon sok a családon belüli erőszak. Legtöbb esetben be sem jelentik ezeket, annak tudatában, hogy az áldozatok nem számíthatnak megfelelő segítségre. A nők az egészségügyben is el vannak nyomva. Az orvosi kutatásokat legtöbbször férfiakon végezték el és nem vették figyelembe, hogy a női szervezetre másképp hatnak a gyógyszerek. A nők fájdalmait és egészségi problémáit is sokszor lebecsülik, nem hisznek nekik. Velem is előfordult már, hogy az orvosnál semmibe vették a tüneteimet. Sokszor nagy fájdalmaim voltak, és ezt annak könyvelték el, hogy nőként nem bírom a fájdalmat. Emellett sok mindenre az a válasz és a „megoldás” is, hogy szüljek egy gyereket, ha már nő vagyok. Munkát is nehezebb találni nőként. Egyesek visszafelé haladnak, másoknak trendi leszólni a feminizmust. Úgy gondolják, hogy vissza kell térni a tradicionális családmodellhez. Valójában azonban nem is tudják, hogy ez mit jelent. Az embereket edukálni kellene a jogokról és az egyenlőség fontosságáról, már gyerekkortól kezdve. Már az iskolában nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az egyenjogúság problémáira.

 

Horváth Márta

Horváth Márta

Ladisity Nóra: – Szerintem a nők nincsenek elnyomva és nem gondolom, hogy nőként nehezebb érvényesülni. Sőt, a téma kicsit el is kanyarodott rossz irányba. Szerintem a világ kicsit átalakította a feminizmus fogalmát, ezért nem igazán kedvelem. Azért van ez így, mert a nők kevésbé toleránsak, mint a férfiak. Szerencsére nekem erre nincs példám, mert foglalkozom ezzel a témával. Az lenne az ideális, ha a mai, fiatal generáció rájönne arra, hogy a feminizmus nem férfigyűlölet, hanem az egyenlőségért folytatott küzdelem.

Ladisity Nóra

Ladisity Nóra

Bóka Olivér: – Erős kifejezés az, hogy a nők el vannak nyomva, de az igaz, hogy nehezebben tudnak érvényesülni. Ez egy olyan probléma, amit nagyon lassan és nehezen lehet megoldani. Ennek a munkaerőpiacon objektív okai vannak. Ha egy munkaadónak választania kell, hogy egy fiatal férfit vagy egy nőt vesz fel, valószínűleg az előbbit választja, ugyanis itt van az a kockázat, hogy a nő elmegy szülési szabadságra, egyszer vagy akár többször is. Ez a munkaadónak kiesést jelent. Bár jelentősen jobb a helyzet, mint régen, sok mindent ki tudtak harcolni maguknak a nők, teljes joggal. Az emberek egyre többet gondolkodnak a témáról, és ez nagyon fontos. Ez az ország, a közösség és kultúránk kérdése is, szerintem Nyugaton még jobb a helyzet. Teljes mértékben támogatom a női emancipációt. Főleg azóta, amióta erőteljesen jelentkezik nálunk is a nyugati közösségekből eredő LMBTQ nyomás. Azóta még jobban hiszek a nőkben és a nőiességben, meg akarják szüntetni a férfit és a nőt is. Azt látom, hogy az LMBTQ akkora teret hódított magának, hogy gyakorlatilag lesöpörték azokat a feminista mozgalmakat, amelyek harcolnak a nők jogaiért.

Bóka Olivér

Bóka Olivér

Fercsik Bence-Máté: – Sajnos nálunk még mindig tapasztalható nemi egyenlőtlenség és diszkrimináció, amely korlátozza a nők kibontakozását és elnyomja őket. Az egyenlőtlenségek és előítéletek miatt a nők sokszor nehezebben tudnak érvényesülni társadalmunkban, mint a férfiak. Sok országban és közösségben egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a nemi egyenlőségre és a nők jogaira, de még mindig husszú az út a valódi egyenlőség eléréséig. Régen a nők sokkal kevesebb lehetőséget kaptak az oktatásban, a munkaerőpiacon és a társadalmi életben is, ám mára már sok minden megváltozott, különösen az utóbbi 100 évben. A nők elnyomásának és nehézségeinek hátterében több tényező is szerepet játszik. Fontos részét képzi ennek a problémának a hagyományos, nemek közötti szerepek fenntartása és azok a társadalmi elvárások, amelyek szerint a nőknek korlátozottabb szerep jut a társadalomban, mint a férfiaknak. Ideális lenne, ha mindenki egyenlő lehetőségeket kapna, függetlenül nemétől vagy más tulajdonságaitól. Látok esélyt rá, hogy ez megvalósuljon, ám ehhez komoly társadalmi szemléletváltásra van szükség.

Fercsik Bence-Máté

Fercsik Bence-Máté

Rapos Emma: – Jogilag ma minden adott egy nő számára, ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy a szláv, patriarchális családfelépítésnek még mindig térhódító ereje van. Ez leginkább a munkaköri környezetre vonatkozik, de a többi, szociális környezetre is kihatással van. Régóta próbálok már érvényesülni klasszikus értelemben vett férfi pozíciókban, mint például a vezetés/koordinálás vagy ellátás, és azt tapasztalatom, hogy egy nő kizárólag rengeteg munkával tud elérni ugyanarra a szintre a hierarchiában, mint egy férfi, csupán a szavaival. Nőként érvényesülni lehet ugyan, de ez sokban nevelés kérdése. Azt látom, hogy egyre több szülő neveli nemcsak lány, hanem fiú gyermekét is egy sokkal haladóbb szellemiségben, mint mondjuk 10-15 évvel ezelőtt. Lassan halad előre ez a folyamat, és bár bele fognak még bukni olyan szülők vagy pedagógusok, aki azt mondja a lánynak: Hagyjad, ilyenek a fiúk, bízok benne, hogy az én gyermekeimnek már sokkal jobb tapasztalataik lesznek.

Rapos Emma

Rapos Emma

Bognár Emese: – Meglátásom szerint mindkét nem áldozata lehet a hátrányos megkülönböztetésnek, de a nőknél sajnos még mindig bizonyos területeken dominál az egyenlőtlen elbánás és az egyenjogúság hiánya. Az elmúlt néhány évtizedben jelentős változás észlelhető ebben a témában, bár még mindig van min javítani. Vannak olyan országok, ahol csak alig pár évvel ezelőtt kaptak a nők választójogot. Pozitívum, hogy olyan nemzetközi szervezetek, mint például az ENSZ vagy az Európa Bizottság is különböző stratégiákat épít, az egyenlőséghez való hozzáállás javul, de még mindig jelen vannak a nemi sztereotípiák és a mindennapi különbségtétel. Egy nőnek egy áldás, mint például a terhesség, akadály lehet a karrierje további építésében, de remélhetőleg ez változni fog a jövőben. Szerintem a fiatal lányoknak többet kellene hallaniuk/tanulniuk erős és sikeres, történelmi és napjainkban is aktív, karakterükről ismert nőktől, akikre példaképként tekinthetnek. Olyanoktól, akik bizonyítékai annak, hogy kitartással, kemény munkával és szorgalommal párosulva igenis léteznek és szükségünk van női vezetőkre.

Bognár Emese

Bognár Emese

Nyitókép: Szeli Balázs felvétele