2024. április 20., szombat

Diósi Árpád fotókiállítása Újvidéken

Az Amerikai Kuckó Művelődési Központhálózat újvidéki irodájában a múlt héten megnyílt kollégánk, Diósi Árpád első önálló fotókiállítása. A Jazz and beyond című kiállítás 22 jazz- és rockkoncert pillanatát örökíti meg, a szemlélővel érzékelteti a zene születésének pillanatát, akárcsak a jazz- és a rockfotózás közötti különbségeket. Vitomir Simurdić, a kiállítás kurátora elmondta, az elmúlt 24 Újvidéki Jazzfesztiválon készült fotók után kutatva figyelt fel Árpádra, akiről kiderült, hogy nemcsak az újvidéki jazzfesztiválon készített fotókat, hanem a szabadkain és a magyarkanizsain is, de megfordult sok más településen és koncerten, például az EXIT-en is.

Kollégánk, Diósi Árpád és Vitomir Simurdić, a kiállítás kurátora (Fotó: Ótos András felvétele)

Kollégánk, Diósi Árpád és Vitomir Simurdić, a kiállítás kurátora (Fotó: Ótos András felvétele)

– Miután láttam a képeket, kellemesen meglepődtem, már csak azért is, mert Árpád mostanáig nem volt jelen a profi fotósok körében, de a hobbi hivatássá vált az ő esetében is. Képeit nézegetve az első dolog, ami felhívta a figyelmemet, az a premierplánban (közeli vagy nagyközeli képkivágás, egy egész fejet, testrészt vagy valamilyen kisebb méretű dolgot jelenít meg) készült fotói voltak. A premierplánban készült kép mind a fotózás, mind a filmkészítés „legrizikósabb” ágazata, a filmrendezők például gyakran Hollywoodba utaznak kitanulni ezt a fortélyt. Charles Gayle, Branislav Babić Kebra, Nyikolaj Komjagin arckifejezései lenyűgözőek Árpád fotóin, aki szinte „betör” gépével a színpadra. Diósi Árpád fizikailag maximálisan megengedett közelségből készített fényképei teszik csak lehetővé Nick Cave fantasztikus átváltozását az EXIT színpadán való szinte mefisztói megjelentéstől a sixtusi érintés replikájáig; közelség nélkül Charles Gayle testén és arcán sem rajzolódhattak volna ki a tizenöt évi hajléktalanság forradásai, azoknak az időknek a nyomai, amikor a szaxofon volt minden ingó és ingatlan vagyona, a New York-i terek és járdák pedig az egyetlen munkahelye, valamint az sem, amikor mosolyáról egyértelműen lerí, hogy 15 év tortúra után most egy olyan országban, amelyről eddig nem is hallott, az őt lelkesedéssel fogadó, magyarkanizsai közönségnek zenélhet, hogy elismerik tehetségét, és hogy emiatt nagyon boldog.

A másik dolog, ami felkeltette a figyelmemet, az a színpadi fényváltozás utáni nyilvánvaló várakozása volt. Ezt leginkább a rockkoncerteken – ahol a fény egyike a fő szcenográfiai elemeknek –  készült fotóin érhetjük tetten. A fotó számára legideálisabb fények kivárása olyan képeket eredményezett, amelyeken például Nyikolaj Komjagin sokkal inkább tűnik egy grafikai alkotásnak, mint egy klasszikus értelemben vett fényképnek. Végezetül a képek között felismerhetünk egy finom és néma megkülönböztetést a jazz- és a rockfotózás között. A jazz önéletrajzi műfaj, az arckifejezés nagyon fontos, míg a rockzene személytelen, az effektusok viszik a hangulatot. Nézzük csak Sky Edwards képét! A fények erőteljesek, de az arca árnyékban van, szinte személytelenné téve alakját, miközben felemeli a kezeit. A jazz statikus, a rock viszont a dinamikáról, a mozgásról szól – magyarázta a kurátor.

 

Kollégánk és Aleksandar Uzelac jazz-zongorista a róla készült kép előtt (Fotó: Ótos András felvétele)

Kollégánk és Aleksandar Uzelac jazz-zongorista a róla készült kép előtt (Fotó: Ótos András felvétele)

Árpád kollégánk is mondott néhány szót arról, hogy miként látja fotóit.

–  Kölyökként gitároztam, mindig is érdekelt a zene keletkezésének pillanata, fotóimon ezt a pillanatot igyekszem elcsípni. Manapság, amikor a gépek, a mesterséges intelligencián alapuló szoftverek bármilyen fotót képesek megalkotni, nagyon nehéz valami újat alkotni. A fényképezőgép mögött azonban ember áll, lélekkel, és az előtte álló, gitározó vagy szaxofont fújó embernek is van lelke. Mily ellentmondás, hogy a fényképezőgép lencséit objektívnek nevezzük, míg valójában az, amit leképzünk vele, végtelenül szubjektív. A pillanatot, amikor megnyomom az exponálógombot, az érzelmek kommunikációjának élem meg, mint azt is, amikor Vitomir kiválogatta a képeimet, valamint most, amikor önök megtekintik őket. A fotó ezért sokkal több a valóság képmásánál, hiszen a fényképész újraalkotja azt és üzenettel ruházza fel. A mesterséges intelligencia nem üzen semmit, hisz nincs lelke – emlékeztetett a fotók lényegére kollégánk.

Árpád fotóit a Razzia áldozatai rakpart 2/b alatt nézhetjük meg március 20-áig, munkanapokon 10-től 20 óráig.

 

Sky Edwards szinte elszemélytelenedik a fényjátékban (Fotó: Ótos András felvétele)

Sky Edwards szinte elszemélytelenedik a fényjátékban (Fotó: Ótos András felvétele)

Charles Gayle alakján felfedezhetőek az élet megpróbáltatásai (Fotó: Ótos András felvétele)

Charles Gayle alakján felfedezhetőek az élet megpróbáltatásai (Fotó: Ótos András felvétele)

Nyikolaj Komjagin arca szinte grafikai alkotásként jelenik meg a felső képen (Fotó: Ótos András felvétele)

Nyikolaj Komjagin arca szinte grafikai alkotásként jelenik meg a felső képen (Fotó: Ótos András felvétele)

Golyán B. Zsolt „Goya” a fizika törvényeinek mond ellent (Fotó: Ótos András felvétele)

Golyán B. Zsolt „Goya” a fizika törvényeinek mond ellent (Fotó: Ótos András felvétele)

Nick Cave átváltozása a mefisztói megjelenéstől a sixtusi érintés replikájáig (Fotó: Ótos András felvétele)

Nick Cave átváltozása a mefisztói megjelenéstől a sixtusi érintés replikájáig (Fotó: Ótos András felvétele)

Nyitókép: Jó hangulatban telt a kiállításmegnyitó (Fotó: Ótos András felvétele)