Huszadszor tépték ki a katonatemetőben azt a száz keresztet, amelyet a hagyományőrző egyesület szervezésében Újvidék magyarjai ástak le a még fagyos földbe. Egy-két nap múlva nyomuk se volt. Huszadszor történik ez meg, anélkül, hogy tudnánk, ki tüntette el őket, mi történt velük. Valahol baj van. Mivel ez már huszadszor történik, el kell gondolkozni azon, mit kellene, mit lehetne tenni a szörnyű bűntényekről való megemlékezés érdekében, mert ez így nem mehet tovább.
Hallomásból tudom, hogy a helyszínt rosszul választották meg, a "közegnek" ezért van joga azokat eltávolítani. Másutt kell talán helyet találni a száz keresztnek. A másik baj, hogy a megemlékezés szervezői nem követik a kitépett keresztek útját. Hova viszik őket, mit tesznek velük. Nem lehetne egyszer már éjjeli őrséget állni a temetőben s nyomon követni a megemlékezés jeleinek útját, s utána lépni? Mert nincs joga senkinek tönkretenni mások vagyonát.
Lehet, hogy kártérítést is lehetne követelni. Száz kereszt anyaga nem is olyan olcsó.
Persze, nem ez a lényeg, hanem az, hogy gyenge politikai háttere van a dolognak. Személyesen – mondjuk – el kell hívni a szerb sajtót, televíziót s ha nem jönnek el a megemlékezésekre, fel kell tenni a kérdést a főszerkesztőknek, miért mellőzik a magyarok e nagy fájdalmát. Továbbá, be kell vonni a politikai tárgyalásokba, mert ilyet is szervezni kell, minden magyar pártot. Azért eljut a kezünk a kisebbségi szervek illetékeseihez, ott vannak képviselőink a képviselő hálózatokban, felvethetik a bajunkat. Kellene egy kiállítást is szervezni a magyar áldozatokról, akik egy részének a koponyái ott hevernek dobozokban a péterváradi múzeum padlásterében. Miért nem elemzi ki a Nagy Sándor Hagyományőrző Egyesület az eddigi kudarcok okát, s miért nem kezd újabb akciókba, amelyek majd nem vallanak kudarcot? Nem valószínű, hogy a legfelsőbb szervekhez intézett levelezéssel el lehet érni valamit.
Mindegy, az eddigi kísérletek – látjuk – nem vezettek semmire. Kivonulunk a temetőbe, elmondjuk fájdalmainkat és elmegyünk haza. Eleget tettünk-e feladatunknak?
