Városi artézi Fürdő - Az Újvidéki Városi Múzeum gyűjteménye
Száz évvel ezelőtt 1911-et írtak mindenfelé, így Újvidéken is, az akkori kettős Monarchia és a Magyar Királyság déli határterületének jelentős közlekedési csomópontjában, kereskedelmi központjában, abban a városban, amelynek fejlődése igen gyors ütemű volt, és amelybe az igazi modern kor mégis csak 1883-ban köszöntött be, amikor а budapest–zimonyi vasútvonal elérte a várost, és az akkor felépült Ferenc József hídon átlépte a Dunát.
Az 1911-es év zord idővel és hideggel köszöntött be Újvidékre, ami viszont semmilyen hatással nem volt az előző évben kitört, az országban helyenként dúló kolerára, amely minden városi vezetőségre, így az újvidékire is külön feladatokat rótt. Bármennyire is modern világ volt már 1911-ben, a nagy járványok, nevezetesen az 1910-ben fejét felütő kolerajárvány komoly gondot jelentett, habár az Újvidéki Városi Levéltárban több olyan adatra bukkanunk, amelyek a kolerajárvány enyhüléséről szólnak. Ez a tény azonban mégsem hozott megnyugvást a város életébe, hiszen időnként még fordultak elő megbetegedések. Az itt kikötött hajókkal érkezett utasok egészségi állapotáról és a hajók fertőtlenítéséről is gondoskodni kellett, még akkor is, ha az ország területén megszűnt a karantén, és a fertőzésveszély elmúltával a sorozásokat is újra megkezdték. A városatyák elővigyázatosságáról vallott az egészséges ivóvíz biztosításáról való gondoskodás is, hiszen a kolerajárvány terjedésének leggyakoribb oka a fertőzött ivóvíz volt. Az egészséges ivóvíz biztosítása akkor még szinte megoldhatatlan kérdést jelentett az újvidékiek számára, és komoly problémája volt minden városvezetésnek még sok évtizeden keresztül.
A modernizáció azonban kitörölhetetlenül rányomta bélyegét a város arculatára. A ma már műemlékké nyilvánított épületek szinte kivétel nélkül 1911-re felépültek, a főtéren már állt a felújult katolikus templom, a városháza új épülete, a Takarékpénztár, a Futaki úton a Baumhorn Lipót által tervezett új zsinagóga. A városi Artezi Fürdő és a tőle nem messze fekvő Városi kórház épülete is elkészült, és az újvidéki városatyák a két jelentős épület között – a városlakók pihenését, a gyengélkedők gyorsabb felépülését szem előtt tartva – 20 hektáron fekvő, igazi szecessziós park telepítésébe is ekkor kezdtek.
A modernizáció azonban nem mindig jelentett előnyt, bizonyos áldozatokra is szükség volt, így 1911-ben a mezőgazdasági minisztérium arra figyelmeztette a várost, hogy az eperfák kiirtása hátráltatja a selyemgubó-termelést, amire a város nevében azzal érveltek, hogy az eperfák kivágására azért volt szükség, mert azoktól nem lehetett kiszélesíteni a városi közvilágítás- és telefonhálózatot. De ettől mai szemmel fontosabbnak tűnik az a városi döntés, amellyel meghatározták a Magyar Állami Katolikus Gimnázium új épületének helyét, ott, ahol épülete ma is áll, a Futaki úton, azzal a különbséggel, hogy 100 év elteltével ma az újvidéki magyar gimnazisták egészen másfelé járnak iskolába. Ha másért nem is, hát ezért érdemes visszagondolni arra, hogy mi történt száz évvel ezelőtt, 1911-ben, városunkban.
