Féktelen dühvel vonult végig a városon a héten több száz tüntető, félelmet keltve a lakosságban. A főbb utcákon hiába helyezték készenlétbe a rohamrendőrök osztagait, a főként középiskolás gyerekek és egyetemisták rájuk se hederítve viselték a "Kosovo a miénk" feliratú pólókat, táblákat, hiába szórták a legocsmányabb soviniszta átkokat az albánokra, a már közöttük népszerű borzalmas „Kés, szöges drót – Srebrenica" szólamot, amitől elborzad az ember, és sok más mindent, a rendőrség a füle botját sem mozgatta.
Annak ellenére, hogy a tüntetés be sem volt jelentve, a háborúra utaló felkiáltások szabadon röpködtek a levegőben. Csak hat rendbontót állítottak elő, mert rongáltak is a városban.
Csupán egy vigasztaló megállapítást tehettek az újvidékiek: senki sem csatlakozott a „hazafiakhoz", akik még mindig abban a hitben(?) ringatják magukat, hogy Kosovo még mindig nem veszett el. Az elmúlt évek tüntetéseivel szemben, amikor ilyenkor a lakosság egy része nemzeti zászlót lengetett az ablakokban, lelkesítették és ezzel csatlakoztak is a tömeghez, ezúttal ilyesmit nem tapasztaltunk. Valószínűleg beletörődtek abba, amin már nem tudnak változtatni, mármint, hogy a nagyhatalmak régen az leszakadt tartományt támogatják és egyengetik útját. Az ilyen, és ehhez hasonló tüntetések csak a rendbontást szolgálják s talán az afeletti dühöt, hogy a szerb diplomáciai lépések sehogy sem váltják be a „patrióták" elvárását. Így múlt el a tüntetés városunkban egy kis lármával, de kilengések nélkül. Levegőben lóg azonban egy kérdés, amit egy zenebarát tett fel egy helyi lapban: vajon miért nem adott a rendőrség engedélyt az ő „bendjének " a koncertjéhez, ha már bejelentés nélkül több száz tüntető engedély nélkül végigvonulhatott a városon?
Ki tudja? Talán a koncert veszélyesebbnek tűnt a tüntetéseknél.
