Ne vegyék rossz néven, hogy ezt az elcsépelt,de örök érvényű igazságot választottam címéül ennek a kis jegyzetnek, de napjainkban olyan sok erre vonatkozó eseményről értesülünk, hogy ez a cím tűnik legmegfelelőbbnek. Nap mint nap kiderül, hány felelős pozícióban levő képviselő, igazgató, tintanyalogató polgártársunk a csúcsot veri kapzsiságból.
A jogvédelemre, igazságra felesküdött miniszter asszony, a köztársasági igazságügyminiszter, aki szerencsére azonnal lemondott, ahogy kiderült, hogy a köztársasági választási bizottság tagjaként 3,15 millió dinárt, vagyis a köztársasági átlagfizetés nyolcvankétszeresét zsebelte be egy év alatt. S nem is miniszterként, hanem a választási bizottság tagjaként, és még egy funkcióért. Őt is megelőzte a választási bizottság elnöke, aki a Legfelsőbb Bíróság tagjaként egy év alatt 4,6 millió dinárt kapott.
Számos képviselő is megütötte a főnyereményt, milliókat vágva zsebre útiköltség és napidíj címén és egyéb visszaélésekért.
Újvidéken még csak most kezdenek kiszivárogni hasonló adatok. Ahogy az újságok kipiszkálták, mert a fizetést a vállalatok üzleti titoknak minősítik, valószínűleg a Mezőgazdasági Vásár és a nemrég befejezett Master központ igazgatója viszi a babért: egy év alatt kétmillió 225 ezer dinárt kapott, míg a többi alkalmazottnak két ízben12 millió dinárt osztottak szét. Íme, miért járja a szóbeszéd, hogy a vásárban dolgozni főnyeremény. Igen ám, de ki kerül oda? Százezrek, milliók ütik egyesek markát azzal a magyarázattal, hogy a munkájuk megér ennyit. Igyekeztek a tartományi és más intézmények is versenyt futni a közvállalatok igagatóival, akik állítólag náluk is többet keresnek, hol napidíjjal és kilométerpénzekkel jóval többet vágva zsebre, mint ők.
Kialakulnak-e vajon olyan viszonyok társadalmunkban, ahol a nagyra törők kapzsiságának véget lehet vetni?
Állítólag mindez szabályos, sokszor a legjobban fizetett emberek fedezik állítólagos szabályokkal, belső rendelkezésekkel a mérhetetlen harácsolást. Az erkölcsösség, munkásaik minimális fizetése nem zavarja őket, pedig sokan a létminimum alatt élnek, vagy állástalanok. Nagytakarítás kellene már, hogy ne a fejétől bűzöljön a hal.
