Az egyik újvidéki napi sajtóban az olvasói üzeneteket böngészve bukkantam egy újabb csodabogárra, aki a magyar múltat, történelmet, történelmi személyeket érinti, illetve gyalázza. Egyes bírálói a dicső magyar múltnak most már nem az 1940-es évekig nyúlnak vissza, hanem több mint egy évszázaddal, és nem kisebb óriásáig a magyar és a világirodalomnak, mint Arany Jánosig. A csak maroktelefonja számának felével aláírt olvasó ugyanis indítványozza költőóriásunk múltjának felkutatását, bűneinek megállapítását, mivel az olvasó azt olvasta valahol egy médiában, hogy Arany János a monarchia katonatisztjeként rendkívül kegyetlenül bánt a szerbekkel. Ebből kifolyólag törölni kell nevét az Arany János utcanévtábláról.
Egy „apró” fenntartása mégis van az illetőnek, mert azt írja, lehet, hogy egy bizonyos Aranyi Jánosról van szó, ezért a városnak ezt tisztáznia kell, s ha megbizonyosodik róla, hogy a költőről van szó, azonnal törölje Arany János nevét a róla elnevezett utcáról.
El tudja-e valaki képzelni aranytollú költőnkről, a csodás Toldi, a számos szebbnél szebb magyar ballada szerzőjéről, hogy szerbgyűlölő volt? Az talán, aki itt, Vajdaságban nem tudja, ki volt Arany János, de nemcsak ő, hanem a költészet többi nagyjáról sem tud. Az, aki még mindig azt hiszi, az 1956-os forradalomkor jöttünk Vajdaságba, s most már visszamehetnénk, mert a forradalom véget ért. Azok, akik mindig keresik a kákán a csomót a magyar kisebbség és a többségi nemzet együttélésében, a szerbség magyarországi jogfosztottságában, illetőleg szítják a tüzet, ahol csak lehet. Akik az 1944-45-ben ártatlanul kivégzett magyarokat fasisztáknak tartják, s még azokról a magyar csontokról, koponyákról sem hajlandók hallani, amit a városi múzeum péterváradi részében őriznek, s amelyeknek maga a múzeum évek óta kéri méltóságteljes eltemetését s emlékművel való megjelölését. Ahogy a múzeum szerb szakembereitől hallottam, ezek a csontok az Újvidéken és környékén kivégzett magyarok földi maradványai s a szerb és más áldozatokkal együtt kellene eltemetni őket.
Mi másra gondoljon az ember, amikor a gyűlölet szítása egy Arany Jánosig terjed? Az nem bántja az ilyen emberek lelkét, hogy utcák vannak elnevezve háborús és más egyénekről, amiért nemcsak a többségi nemzet, hanem minden becsületes hazafinak és polgárnak szégyenkeznie kellene, a szobrokról, amelyek városunkban éktelenkednek érdemtelenül és bűnösen üvöltve az égre?
Essen ki a toll a kezéből annak, aki még mindig a gyűlölet magvát hinti el városunkban. Arany János nevének, az egyik újvidéki utca névtábláján örökké ott kell maradnia. Különben is azokból az utcákból olyan kevés van, amelyek neves magyar személyiségekről kapták a nevüket, hogy egy kézen meg lehet számolni.
