Nem győzök csodálkozni azon, hogy a bankok, illetve a kamatok még nem kerültek a figyelem központjába. Azt már észrevettük, hogy Újvidék főutcáit óriási paloták foglalták el, mert az utóbbi időben egyre-másra épülnek a bankok, hazai és külföldi pénzintézetek. Mind itt tolakszanak, abban a tévhitben, hogy gazdagok az ügyfelek. Épp ellenkezője igaz: szegények, súlyos pénzhiányban szenved a lakosság zöme. S éppen ez vonzza a bankokat, amelyek látszólag kedvező kölcsönökkel csábítják a népet. Aki pénzhiányban szenved, kénytelen alávetni magát az uzsorakamatnak is.
Elmúlt már több hónapja, hogy a bankkormányzó felhívta a figyelmet a bankok üzelmeire, a magas kamatokra, de olyan intézkedéseket nem tett, hogy a lakosság kiszípolyozását megakadályozza. Csak a figyelmeztetés hangzott el: figyelmesen olvassuk el a bankkal kötendő szerződést, mert annak buktatói vannak. Elsősorban a kamatok, amelyekért folyton szaporodnak a bankházak, nálunk ugyanis kétszer akkora kamatot is be lehet vasalni a lakosságtól, mint az EU-ban.
Szomszédom, aki tizenháromezer euró kölcsönt vett fel egy újvidéki banktól lakásvásárlásra, mert öttagú családja nem bírta már a 42 négyzetméteres otthonát, két évvel később még csak a kamatokat fizeti, a kezdő összegből egy fillért sem törlesztett. A bankok ugyanis előbb a kamatokat vasalják be, s ha azokat az ügyfél kifizette, kezdődik a kölcsön törlesztése. Majd minden hónapban kapja azonban az értesítést, mennyivel növekszik a kamatja.
A napokban meglepve tapasztalta, bankja elnézőbb lett vele szemben. Értesítette, hogy csökentette a lakáskölcsön kamatát, figyeljenek ide: 0,1 százalék schillinggel! Hogy oda ne rohanjak! Örüljön az ügyfél, igyon meg egy sört annak örömére, hogy a bank elnézőbbé vált vele szemben.
Namármost felvetődik a kérdés, kire tartozna a szerencsétlen polgár védelme? Nem a nemzeti bankra? Sőt a kormányra, amely arra hivatott, hogy tiltsa be a lakáshitel, vásárlói kölcsönök igénybevevői kifosztását a kapzsi pénzintézményektől?
De semmi sem történik, habár hamarosan világossá válik, hogy csődöt mondanak, elvesztik lakásukat, gépkocsijukat, mert nem tudják törleszteni adósságukat. Mi történik akkor? Sehol sem történik intézkedés ennek megakadályozására, mert a lakosság védelme úgy látszik, senkire sem tartozik. Pedig hány intézmény azért létezik, hogy a polgárok védelmére álljon.
