Tegnap végre megnyíltak az ég csatornái, szakadt az eső a nyakunkba s az utolsó pillanatban megmenekült a kukorica, a napraforgó és a többi gabonaféle a földeken. Ám Újvidéken teljes volt a káosz. Mintha nem is az utóbbi hónapokban ásták-fúrták volna az utcákat, hogy az ember a lábát törte a rengeteg árok, vezeték számára ásott gödrökben.
Most azonban ahogy elkezdett szakadni az eső, özönvíz lepte el városunkat. Akkora tócsák keletkeztek, hogy megbénult a közlekedés, illetve azok, akiknek sürgős volt a dolguk, halált megvető bátorsággal rohantak bele a mély vízbe, lefröcskölve a lépésben, óvatosan haladó autókat. Akit a hatalmas fröcskölés telibe talált, rémülten állt meg, veszélybe hozva a közlekedés többi résztvevőjét. A sárga, de még a piros jelzés sem jelentett semmit. Érdekes, a csatornák a Felszabadulás sugárúton sem nyelték el a vizet, még a parkolókra, járdákra is jutott.
Az aluljárókban fennakadtak a kocsik. Számtalanszor történt meg ez a tartományi székvárosban, s ha nem találják meg a megoldást, nem egy özönvíz lep el bennünket. Csak Noé bárkája hiányzott, hogy felkapaszkodjon rá minden élőlény. Miért nem tudja a város ezt a problémát évtizedek óta megoldani? Mert hanyag és nemtörődöm, vagy még nem tartja elég nagy bajnak az özönvizet. Olyan rosszul vannak megépítve a lefolyók, a csatornarendszerek, hogy ilyen esetekben szinte semmit sem érnek. A nagyobb esők, a hólé mindig erősebbnek bizonyul.
S mire valók a kommunális vállalatok? Miért náluk van a legnagyobb fizetés? Miért túrják fel ugyanazokat a városrészeket, amelyeket egyszer már össze-vissza ástak? Nincs aki közbeszólna? Mire való az önkormányzat? Vagy az nem jár gyalog? Vagy az ablakból nézi, hogy úsznak a járókelők?
