Az ÚDE az idén második alkalommal szervezett ingyenes, egynapos tanulmányi utazást magyar történelem kötődésű, vajdasági vidékünkre. A hétvégén különjáratban autóbusz indult Újvidékről a tanév folyamán diáksegélyben részesített bácskai, bánáti és szerémségi, a székvárosban és más helységekben tanulmányaikat folytató középiskolások, egyetemi hallgatók és abszolvensek alkotta egyik csoporttal. Velük utaztak a társulat elnökségének, illetve kuratóriumának a tagjai és más közreműködő felnőttek, sokrétű tevékenységük jutalmaként. A Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkárság vállalta a védnökséget.
Matuska Márton, az ÚDE elnöke töltötte be az útvezető szerepét, aki felidézte a nevezetes helyekhez fűződő magyar történelmi eseményeket. A péterváradi várban elmondta, hogy itt hajdan az Árpád-ház emeltetett héttornyú magyar erődítményt, középen a Béla-kúti kolostorral (erre levéltári adatok és újabb kori ásatások utalnak). Mária Terézia korában kezdték építeni az új várat. Ezt később hősiesen védte Kiss Pál parancsnok, az 1849-es magyar szabadságharcban. Az év nyarán Jellasics bán törekedett a vár bevételére, amely egyike volt azon erődöknek, melyek legutoljára kerültek osztrák kézre. Ismertető hangzott el továbbá Újvidék és a környező magyar lakta falvak múltjáról és szerepéről a viharos korszakokban.
A kirándulók a szerémségi Karlócán betértek a kisváros feletti dombtetőn emelt Béke királynéja, illetve a Békehozó Miasszonyunk kápolnába, amely emlékeztet a szövetséges keresztény államok és Törökország 1699. január 26-i békekötésére. A történelmi jelentőségű egyezménynek köszönhetően, 310 évvel ezelőtt Magyarország is már csaknem megszabadult a török megszállótól. Az idén, május 15-én ünnepélyesen felszentelték a karlócai kegyhelyen többször épített és a közelmúltban felújított békekápolnát. Szűz Mária tiszteletét tanúsítja az emlékhely, úgyszintén a tekijai és az újvidéki Mária neve templom.
A társasutazás résztvevői számára feledhetetlen marad a zimonyi (zemuni) Hunyadi-torony meglátogatása. Az egykori déli végeken, a mostani idegen környezetben magányosan, de büszkén ível a magasba a Sibinjanin Janko tornyaként (Kula Janka Sibinjanina) ismert emlékmű. A 19. század végén, 1896-ban, a magyar honfoglalás ezredik évfordulóján épült a zimonyi kis vár közepén, dicső emléktoronyként és magára maradt. Mintha kérdezné: „Mit keresek itt?” A millenniumi építmény féltve őrzi a magyarok Pannóniába érkezésének az emlékképeit. Őseink a mai Zemun helyén, a hajdani római erőd alapjaira építettek várat határerődítményként. A Hunyadi-torony mesél a nándorfehérvári diadalmas csatáról is, a törököt legyőző Hunyadi Jánosról és Kapisztrán Szent Jánosról, illetve a keresztények győzelméről 1456. július 22-én. Hunyadi a zimonyi várban halt meg pestisben, Kapisztrán pedig Újlakon (Ilokon), a járvány áldozataként. Emlékükre naponta felcsendül a déli harangszó.
A kirándulók a belgrádi Kalemegdan, illetve a nándorfehérvári erődítmény tövében vezető autóúton képzeletben még hallani vélték a mesélő, 113 éves Hunyadi-tornyot. Bánságban, vagyis Bánátban utazva is keresték nemzeti történelmünk és kultúránk nyomait, jeleit. Az autóbuszból megpillantották a néhány kilométernyi, mesebeli távolságban délibábként fel-feltűnő, árván maradt aracsi pusztatemplomot, amely dacosan magába zárja eredetének adatait, nehogy eltulajdonítsák őket. Az utazók elhatározták, hogy a jövő tavaszon felkeresik a titokzatos építményt, és úgymond szóra késztetik. Addig tanulmányozzák a róla szóló forrásműveket.
A kirándulás résztvevői a temerini Gulyás csárdában vacsoráztak. Ezt megelőzően Matuska Márton betekintést nyújtott az ÚDE munkájába. A segélyezett diákoknak bemutatta a kuratóriumot és a vele sikeresen együttműködő egyesületi tagokat. A fiatalok és a felnőttek számba vették a múltidéző barangolás élményeit és történelmünk tanulságait.
