Szombaton délelőtt az 1944/45-ös ártatlan magyar áldozatok emléke előtt hajtottak főt a jelenlévők Újvidéken, immár huszonötödik alkalommal, az eseményt a megszokott helyen, az újvidéki Futaki úti temetőben, a Katonatemető területén, a csonka turulszobornál tartották meg. Az egybegyűltek elénekelték a Himnuszt, majd Matuska Márton tisztelgett a nemrégiben elhunyt Papp Ferenc emléke előtt. Papp Ferenc első volt, aki Újvidéken megemlékezést szervezett 1990. halottak napján, másodikként az egész Délvidéken. Fölkérésére Makovecz Imre műépítész elkészítette az újvidéki áldozatok méltó emlékművének tervét, amely másfél évtizede vár a fölépítésére.
A kivégzettekért Erhard Róbert újvidéki plébános és Halász Béla református püspök imát mondtak. A plébános beszédében felszólított arra, hogy igyekezzünk mellőzni és kerülni a demagógia határait, és a szópárbajokat mellőzve igyekezzünk összpontosítani arra a tényre, hogy az ártatlan áldozatokat példaképünknek tekintve harcoljunk az igazságért, az egyenességért, a becsületességért, magyar, keresztény vallásos öntudatunkért. A református püspök arról beszélt, hogy a keresztények minden körülmények között tisztelik és becsülik az életet – Nem a miénk, hogy ítélkezzünk, a keresztyének az emlékezés órájában is tudnak megbocsájtani. Emlékezzünk, hogy többet ilyen ne történjen szülőföldünkön, se a magyarokkal, se másokkal! – hallottuk Halász Béla püspöktől.
A folytatásban Molnár Zoltán színművész elszavalta Szilágyi Domokos Lázadás című versét, majd magyar politikai pártjaink képviselői szóltak az egybegyűltekhez. Csonka Áron, a VMDK elnöke emlékeztetett arra, hogy kölcsönösség és bocsánatkérés nélkül nincs igazi, történelmi megbékélés: Európa-szerte számos népek háborúztak, aztán kibékültek, legjobb példa a német–francia megbékélés. A modern kori Európa erre az alapra épült – magyarázta, majd említést tett Willy Brandt néhai nyugatnémet kancellár gesztusáról, amikor is 1970-ben, Varsóban térdet hajtott az 1943-as zsidó felkelés áldozatainak emelt emlékmű előtt, kifejezve ezzel a német nép bocsánatkérését. Csonka megemlítette, hogy a magyar államfő már több ízben bocsánatot kért a magyarok által elkövetett bűntettek miatt, a kölcsönösség azonban még nem történt meg, nem kaptuk meg a kijáró tiszteletet.
Pásztor Bálint, a VMSZ elnökségi tagja és köztársasági képviselő arról beszélt, hogy 1990-től mostanáig nagyon sok magyarnak volt bátorsága ahhoz, hogy az ártatlanul kivégzettek ügyével foglalkozzon, akár megemlékezések szervezésén, akár helytörténeti adatgyűjtésen keresztül, esetenként az életüket is kockáztatva. – Ezekről az eseményekről minden fórumon beszélni kell, de csak két helyen vihetjük előrébb ügyünket: a szerbiai parlamentben és a szerbiai kormányban. Az elmúlt 25 évnek vannak eredményei, amelyek az elmúlt 2-3 évben beértek. Erdélyi, felvidéki, vagy kárpátaljai testvéreink nem büszkélkedhetnek ilyesmivel. Magyarirtás ugyanis máshol is volt, büszkék lehetünk arra, hogy annak ellenére, hogy közösségünk nem a legszámosabb, eljutottunk a vagyon-visszaszármaztatásról és a rehabilitációról szóló törvényekig, és az évek óta áldozatok névsorát készítő, történészekből álló vegyes bizottságig. Drukkolunk, hogy a szerbiaihoz hasonlóan a bukaresti, a pozsonyi és a kijevi parlamentek is elfogadjanak olyan nyilatkozatokat, amelyekkel elítélik az 1944/45-ös magyarirtásokat – mondta többek között a képviselő.
Csorba Béla, a VMDP elnöke betegség miatt nem vehetett részt a szombati megemlékezésen. Magyarországot Galántai Gábor diplomata képviselte, a megemlékezésről távol maradt úgy a pravoszláv egyház, mint az önkormányzat és a tartományi kormány hivatalos küldöttsége. A tavalyi rendezvényt megtisztelték jelenlétükkel Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának képviselte és Újvidék alpolgármestere is.
