Az újvidéki nyomozók nemrégiben elfogtak két, lopással gyanúsított fiatalembert. A rendőrségi fotón látható, 18 és 21 éves személyek legalább 16 újvidéki asszonytól ellopták, pontosabban szemtelen módon elragadták ékszereiket.
Ótos András illusztrációja
Leginkább az arany nyakláncokat tépték le a nyakukról, néhány esetben a kiszemelt áldozatok ellenállást tanúsítottak, ilyenkor a támadók meglökték őket, erőszakos módon vették el tőlük ékszereiket. Az ilyen viselkedést a törvény már rablásként kezeli, így az őrizetbe vett fiatalokra sokkal súlyosabb büntetés vár, mint a „sima” tolvajokra. A rendőrség felkéri mindazokat, akiket a leírt módon nemrégiben kiraboltak, és akik felismerik a fotón látható fiatalembereket, hogy jelentkezzenek a 066/889-32-28-as telefonszámon!
Újvidéken igen gyakoriak a fent említett módon elkövetett bűncselekmények, általában tizenéves suhancok lopnak. Olyanok, akikből bármelyik középiskola udvarában legalább kétszázat találunk nagyszünetben. Tehát nem feltűnően öltözködő, piszkos, lezüllött külsejű, esetleg színes bőrű legényektől kell tartanunk, hanem „egyszerű gyerekektől”. A nyomozók viszonylag gyakran elkapják őket, de nem sokat tehetnek – leginkább kiskorúakról lévén szó, a törvény védelmét élvezik. A legjobb ellenszer az óvatosság: A hölgyeknek nem kell az utcán sétálva mindenáron látható helyen, a nyakukban hordaniuk drága ékszereiket, fülükben a drága aranyfüggőket. Nyáron, amikor legfeljebb egy lenge pólóban sétálunk, különösen megnövekszik a támadásveszély. A tolvajok leggyakrabban az épületek bejáratában támadnak, úgy tesznek, mintha ők is be akarnának menni, megvárják, hogy a kiszemelt asszony vagy fiatal lány udvariasan kinyissa előttük az ajtót. A támadás itt, az ajtófélfánál következik be, mire az áldozat észbe kap, a tolvaj már a nyitott ajtón át kiszalad, és eltűnik a nagyvárosi nyüzsgésben. A lopások leginkább fényes nappal, nem ritkán az épületek biztonsági kamerái alatt történnek, ezeknek a képfelbontása ugyanis annyira kicsi, hogy szinte senki sem ismerhető fel a felvételeken. A nyomozás szempontjából hasznavehetetlenek. Tehát az esti órákban nem nagyobb a veszély, mint napközben, az sem jelent biztonságot, ha a helyszínen mások is tartózkodnak, még az sem, ha sok a járókelő. Nemrégiben egy kapucnis alak a buszmegállón, a buszra várók szeme láttára ragadta ki a táskát egyik kolléganőnk kezéből, mindvégig mosolygott az arcába. Kolléganőnk nem vette észre a rabló közelítését, elkalandoztak a gondolatai, még akkor sem kapcsolt, hogy mi történik, amikor már a táskáját ráncigálta. Megtévesztette a vigyorgás, a mosoly láttán az ellazulás természetes emberi reakció. Az áldozatot megnyugtatja, pár másodpercig nem érzi magát veszélyben, nem kezd el azonnal sikoltozni, és ez az idő éppen elég ahhoz, hogy a tolvaj elszaladjon. Legyünk tehát óvatosak, ismeretlenekkel szemben nem kell feltétlenül udvariasnak lenni, nem kell önfeledten szóba elegyedni bárkivel, aki megkérdezi tőlünk, hogy hány óra van! Mindenekelőtt figyeljünk oda arra, hogy ki figyel bennünket, ne kóvályogjunk fejetlen légyként az utcákon, legyünk mindig résen és éberek! Csakis így őrizhetjük meg értékeinket, ha már mindenáron magunkkal akarjuk hordani ezeket. Ha a rabló észreveszi, hogy észrevettük szándékát, nagyon valószínű, hogy nem fog támadni, és másik áldozatot fog keresni… Hacsak nem csábítóan vastag az aranylánc.
