Singer József újvidéki zsidó származású fényképész sem mondhatta magát újvidéki születésűnek. Ő Makóról költözött a Duna-menti városba. Fényképészeti műtermét sem egyedül nyitotta meg 1881. június 1-én, hanem König Leóval egyetemben, az akkori Schneider Hotel melletti műteremben, amelyet a későbbiekben, az akkor Stefanović háznak nevezett épületbe költöztettek.
Első hirdetésükben, amelyet az akkor talán legismertebb szerb nyelven megjelenő újságban, a Zastavában tettek közzé, nemcsak a mesterségükben szerzett tapasztalatukra és tudásukra hivatkoztak, hanem az igen jól felszerelt műtermükre is. A hirdetés szövegében nem felejtették el megemlíteni azt sem, hogy abban az igyekezetükben, hogy ügyfeleik kedvébe járjanak, saját anyagi befektetésük sem volt elhanyagolható. A Makón 1851-ben született Singer Józsefet a későbbiekben nemcsak az üzleti érdek kötötte Újvidékhez, hanem a családi kötelék is, ugyanis felesége, aki 1863-ban született, újvidéki születésűnek mondhatta magát. Ebből a házasságból minden jel szerint, csak egy lányuk (1888) született, legalábbis 1900-ig. Ebben az időben még a közelben kezdődő, Futaki utca 2. alatti házban élt. Egy biztos, hogy 1892-ben műterme, a Zöld koszorú Szálloda melletti épületben volt, és fő üzlethelységként tartották számon. Hirdetésében üzletét az „első fényképészeti és arczképfestészeti műteremként” hirdette, azzal, hogy külön kiemelte, hogy vasárnap is nyitva tart. Ekkor már Őfelsége Nikita montenegrói fejedelemnek, Nikolics Fedor bárónak, a szerb egyházi kongresszus királyi biztosának, az Odescalhi herczegnek, Schwarzenberg herczegnőnek, Stauffenberg grófnak, Franasscovich szerb miniszternek és Karácsonyi Kamill gróf fényképészének mondhatta magát. Többek között azzal is büszkélkedett, hogy fényképezőgépe elé állt Brankovics György szerb patriarcha és az összes szerb püspök is. Üzletében véleménye szerint „figyelemre méltó” arc és fényképekből álló, állandó kiállítást is rendezett, tehát az övé volt az első újvidéki fényképtár is. Ő is, mint ahogyan a múltkori írásban emlegetett Vajda Dezső is, a gyermek fényképezés specialistájának mondhatta magát. Singer József volt az, aki 1889-ben, a Párizsban megtartott Világkiállításról készült fényképekből 1890-ben sztereoszkóp kiállítást rendezett. Singer József nemcsak a műtermében dolgozott, hanem az utcára vonulva a városról is készített felvételeket, amelyeket ma régi képeslapként gyakran találunk gyűjteményeinkben. Az Úri utcából Singer József az igen forgalmas Duna utcában lévő saját házába költözött, ahol az utca folytatása a városi sétány volt. Jó üzletemberként felismerte a rendezés alatt lévő park és sétány jelentőségét, üzleti potenciálját, mert 1889-ben arra kért engedélyt a városi tanácstól, hogy ott, a városi telken utcai műtermet nyisson. Valami félreértés is lehetett, mert Bora Mirosavljević az újvidéki fényképészet történetéről szóló könyvében, Mirjana Džepina muzeológust idézve arról ír, hogy a város, mivel engedély nélkül felépült kioszkról volt szó, büntetést rótt ki Singerre. Mindenestre a városi telek használatáért Singernek 40 korona bért, és 50 korona büntetést kellett fizetnie. Az elkövetkező évben a 40 korona használati bért zokszó nélkül kifizette, tehát a hely, ahova utcai fényképészeti műtermét telepítette, jó helynek bizonyult és kifizetődő befektetésnek számított. Singer József igazi vállalkozóként, szintén Bora Mirosavljević adata alapján, nemcsak arcképeket, képeslapokat készített, hanem az arcképeket porcelángombokra is aplikálta. Ilyen gomb van ma Újvidéken a Krabesz család utódainak tulajdonában. Singer József nemcsak a várost fényképezte, hanem a városban lejátszódó eseményeket, gyülekezeteket és találkozókat is. Így nemcsak az Újvidéki Kerékpáros Egylet tagjait örökítette meg, hanem az 1918. novemberében, a városba bevonuló szerb hadsereget is, amely az impériumváltást is jelentette tájainkon. Singer Józsefet méltón tartják ezért Újvidék elismert udvari fényképészének.
