Végleges búcsút vettünk Peševićné Berényi Ilonától, aki a magyar nyelv- és irodalom szerelmeseként szolgálta azokat a vajdasági közösségeket, intézményeket, szervezeteket, ahol a magyar nyelvet tanítani, gazdagítani, szépségeit megmutatni, hirdetni lehetett. Középiskolai tanárként arra is időt szakított, hogy az újvidéki kultúrkörben, a diákszínpadon, és anyanyelvápolóként a rádió hullámhosszán általános iskolásokkal is foglalkozzon. Ünnepi rendezvényeket szervezett és kivitelezett. Tanítványait vetélkedőkre is felkészítette, elkísérte őket a KMV-re, és velük együtt örült a fogalmazásokért, szavalatokért kapott díjaknak. Alapító tagja volt az Újvidéki Diáksegélyező Egyesületnek, az Újvidéki Magyar Olvasókörnek, a VMPSZ-nek, hűségesen tudósította a magyar nyelvű sajtót a VMPE munkásságáról, rendezvényeiről, tanfolyamairól. Aktívan tevékenykedett a Nyelvművelő Egyesületben, toborozta a kis színészeket a Diákszínpadra, segédkezett a próbákon. Mesedélutánokkal szórakoztatta a kicsiket, és a legelső mikulásvárási ünnepség is az ő nevéhez fűződik. Fiát és lányát, valamint egyetlen unokáját szeretettel, türelmesen tanította a szép, magyar beszédre. Habár azok vegyes házasság gyümölcsei, mégis őrzik anyjuk, nagyanyjuk nyelvi örökségét. Élete utolsó éveiben már csak nagyon ritkán tudott egy-egy találkozón részt venni, de csillogó szemekkel hallgatta ha valakivel erről beszélt, vagy az újságból olvashatott egy-egy sikeres rendezvényről. Megpihent a zarándokló láb, lezárult a csillogó szempár. Nyugodj békében, Berényi Ilona, béke poraidra! Emlékedet megőrizzük.
