Annak ellenére, hogy a zsidók okos és szemfüles kereskedőknek, a kézművesek pedig jó mesterembereknek számítottak, az újvidéki zsidókkal foglalkozó, régebbi szakirodalom a 19. század elején a zsidó lakosság zömét szegényként jellemezte. A zsidók, vallási hovatartozásuk miatt, az érvényben lévő megkülönböztető előírásoknak tulajdonították hátrányos helyzetüket, amelyek az egész Császárság területén érvényben voltak.
A szabad királyi városok szerzett jogai is csak főleg az ital, és a saját szükségleteikre történő húsmérés jogára korlátozta azt. Ezért a jogért az újvidéki zsidók 200 forintnyi évi illetéket fizettek. Ezt az összeget a háborús időszakokban minden magyarázat nélkül a városi kamarás megemelhette, mint tette is azt 1808-ban, amikor is megduplázott összegben, 400 forint értékben kérte a város zsidó közösségétől. A zsidó közösség kérésében az igazukat bizonyító tények közé sorolta azt is, hogy a húsmérés ráfizetéssel jár, tehát nem nyereséges. A zsidók számának megnövekedése sem tette gazdagabbá a közösséget, mert az csak szegény sorsúakkal bővült, akik alig tudták megkeresni a „száraz kenyeret” is. Azt is érvül sorakoztatták fel, hogy az általános közterhekben való részvételük összege is megnőtt. Természetesen a város és a kamara is elutasította a zsidók kérvényét, mert a növekedés terhét a zsidó vezetők saját közösségük tagjainak is megnövelték. Mindenesetre az egyedüli gazdag és házzal rendelkező zsidó családnak a Hirschl család mondhatta magát. A jómód juttatta ezt a családot, vagy egyes tagjait az igazán gazdag pesti családokhoz is. Így a már említett Péterváradról Újvidékre települt Hirschl család Veronika nevű lányát az igazán gazdag vállalkozónak számító, nemesített Ullmann Mózeshez, a pesti gabonakereskedőhöz adta férjhez, aki személyre szóló türelmi joggal rendelkezett, és a kincstár számára is szállított élelmet és erődítményi anyagokat. Hirschl Veronika a házasság megkötésekor 5000 forintnyi hozományt és 2500 forint jegyajándékot kapott bankjegyekben. Az Újvidékről származó Veronikának és Ullmann Mózesnek 11 gyermeke született, akik közül Bácskai Vera szerint 9 érte meg a felnőttkort. Ez a házasság azonban a felfelé törekvő zsidó kereskedőt már nem elégítette ki, így a kikeresztelkedést követően elvált, „mert felesége továbbra is megmaradt a zsidó vallásban”. Mivel Veronika „nagy szorgalommal vezette háztartását, ezáltal pedig hozzájárult a „nem jelentéktelen vagyon szerzéséhez”, a férje 230.000 forinttal adományozta meg, amelyet életében ő nem adományozhatott tovább. Szabadon csak 10.000 forintnyi összeggel rendelkezett, a többi a gyerekekre szállt, ezenkívül 5000 forintnyi évi tartásdíjat is kapott. Kikeresztelkedésével Ullmann Mózes előtt már nem voltak akadályok, szabadon vásárolhatott ingatlanokat úgy Pesten, mint vidéken is.
Az újvidéki zsidók azonban megmaradtak a saját kis üzleteiknél és üzleti kapcsolataiknál. Vagyonaik gyarapodását a Török Birodalom alattvalóival való kereskedéssel gyarapították. A kereskedés leggyakrabban a nyers állatbőrökre és egyéb keleti árukra korlátozódott. A kereskedelem, amely a Duna mentén folyt, gyakran veszélyeket is rejtegetett. Így 1811-ben egy zsidó kereskedőkből álló csoportot raboltak ki Georgijević Dimitrije hajókormányos és a Kuzman néven ismert útonállók. Mire a Péterváradi vár parancsnoka, Fiencl ezredes letartóztatta őket, addigra a kárt szenvedettek közül csak hárman éltek Újvidéken. Jaki Jele Isim, Kapisis Mordecháj és Duzo József, míg a többiek már elhaltak vagy elköltöztek a városból. A pénzügyi tranzakciók sohasem voltak biztonságosak, így gyakoriak voltak az erre vonatkozó panaszok is. Így Löwi Ábrahám panasza is erről szólt, miszerint egy Jakobovics nevű mészáros 9463 piaszterrel tartozott neki a leszállított vágóállatok fejében, amire Jakobovics azt válaszolta, hogy Kamonella Salamonnak az adósság fejében már kifizetett 16.800 forintot, és 27.363 forintra pedig váltókat adott ki. A fentiekből csak arra lehet következtetni, hogy Löwi Ábrahám csak közvetítőként vett részt az adósság behajtásában. Az adósságok és azok behajtása tehát gyakori volt, így Horowitz Perl esetében is, aki különböző, felvásárolt vasakért a várparancsnokságnak 10.000 forinttal tartozott. A vár parancsnoka kezeskedett érte, arról biztosítva feletteseit, hogy a tartozás behajtásának idejét meg lehet hosszabbítani, mert Horowitz vagyona akkora, hogy azzal minden pillanatban kiegyenlítheti tartozását a kincstárnak. Ettől függetlenül 1812-ben 31 túladóztatott szegény sorsú, „a kenyerét is alig megkereső” zsidó lakost írtak össze az újvidéki városatyák.
