A 19. és a 20. század fordulójának idején Újvidéken dr. Szlezák Lajos ügyvéd, városi törvényhatósági tag, tiszti főügyész, majd országgyűlési képviselő közismert személyiségnek számított.
Azon ritka személyek közé tartozott, aki újvidéki születésűnek mondhatta magát. 1868-ban született, itt járt iskolába, majd gimnáziumba is. Jogi tanulmányait Budapesten végezte, 1895-ben ott avatták a jogtudományok doktorává. Ezt követően ügyvédi vizsgát tett, és ügyvédi irodáját Újvidéken nyitotta meg. Elsősorban büntetőjogászként tett szert hírnévre, kítűnő szónokként ismerték. Abban az időben azt mondták róla, hogy „kriminális ügyekkel” foglalkozott. Igen nagy gyakorlattal rendelkezett, így különösen az esküdtszéki tárgyalásokon jeleskedett. Tekintélyes ügyvédként gyakran alkalmazták Újvidéken kívül is. Ezenkívül, Újvidék társadalmi életének nemcsak szemlélője, hanem aktív részese is volt. A Nemes Sándor által szerkesztett Újvidéki Hírlap többedmagával munkatársának tartotta. Ügyvédi tekintélyének köszönhetően, 1897-ben már tagja volt a város törvényhatósági bizottságának. Ebben a testületben Újvidék I. kerületét képviselte, választott képviselőként. Ebben a testületben is „meggyőző erejű, temperamentumos szónok és félelmetes debatternek mutatkozott”. 1897-ben nősült meg. Eljegyzéséről a Délbácska is hírt hozott: „Dr. Szlezák Lajos ügyvéd, újv. szab. királyi város törvényhatóságának bizottsági és a szabadkai ügyvédi kamara tagja, folyó hó 14-én eljegyezte Radányi Ernő, az újvidéki törvényszék fellebbviteli tanácselénökének, Ernestine leányát”. Mai szemmel ezzel a házassággal csak megerősítette társadalmi pozicióját, olyannyira, hogy már 1908-ban, az általános tisztújító közgyűlésen tiszti főügyészi rangot kapott. Erről a posztról önszántából távozott, hiszen karrijerje továbbra is felfelé ívelőben volt. 1910-ben a választásokon, „nagy szótöbbséggel”, Teleki Árvéd ellenében, a Nemzeti Munkapárt jelöltjeként az újvidéki kerület országgyűlési képviselője lett. Az akkori vélemények szerint „a politikai és társadalmi életben csakhamar előkelő szerepet vitt szülővárosában”. Mivel többször is megválasztották törvényhatósági bizottsági tagnak, ahol a koalíció tagjai ellen folytatott heves harcokat. Nemcsak a magyar és német lakosság bizalmát élvezte, hanem megnyerte a szerb lakosság rokonszenvét is. Több kiemelkedő társadalmi posztot is betöltött, így az újvidéki római katolikus autonóm hitközség felügyelője is volt, közvetlenül megválasztását követően, ugyanabban az évben a Nemzeti Szalon második újvidéki műkiállításának, a 63. vidéki kiállításának, a polgármester, a főispán, és a hölgybizottság mellett fölállítottak egy bizottságot, amelynek névsorában az első helyen szerepelt, Bogdánovits Lucián patriarcha, Sevics Mitrofán görögkeleti püspök, Profuma Béla alpolgármester, a törvényszék elnöke, a táblabíró, királyi ügyészek, a Matica srpska elnöke, az általános és középiskolák igazgatói, tanárok, ismert kereskedők, gyárosok, iparosok és természetesen a város hölgykoszorújának tagjai mellett, mindenki résztvett, akinek a városban tekintélye volt. Arról viszont, hogy dr. Szlezák Lajos az első világháború kitörését követően mikor hagyta el a várost, nincsenek adataink. Egy biztos, hogy a hivatalok átadásának éjjelén, 1918. november 8. és 9. közötti éjjeli eseményekben, már nem vett részt. Magyarországra költözött, ahol tovább folytatta ügyvédi-jogászi tevékenységét és szakmai jellegű publikációkat is írt. Budapest ismert temetőjében, a Farkasréti temetőben temették el 1939-ben. Fia azonban visszatért, és a következőket írta a Halászat című szaklapban: „Egy évvel ezelőtt Isten kegyelme visszavitt szülővárosomba, Újvidékre és itt egyéb teendőim között sokat kellett foglalkoznom a Délvidéki Halászati Alap kezelésével és a visszafoglalt Délvidék halászatának irányításával”. Minden jel szerint, az alma nem esett messze a fájától.
