Újvidék impériumváltás utáni, társadalmi szerveződéseinek szinte mindegyike valamelyik egyházi felekezet kötelékében történt.
A legaktívabbak közé, természetesen, a katolikus egyesületek tartoztak, hiszen a város magyar lakosságának zöme katolikus volt. A legnagyobb, természetesen, az 1908-ban dr. Amon Pál apátplébános által alapított Beltéri Katolikus Kör volt, amelynek tevékenysége átsegítette az újvidéki magyarságot a szinte bénítóan ható „Trianon-szindrómán”, és az új délszláv államban is biztosította „az újvidéki katolikusok erkölcsi, kulturális és társadalmi előrehaladását”, ahogyan 1940-ben, a Bokréta című publikációban méltatták a Kör jelentőségét. A kulturális élet szervezésén kívül ez a katolikus egyesület a „szegények segélyezését és szociális gondoskodást” is célul tűzte ki. A Kör első vezetőségének tagjai, az elnöklő Amon Pál plébánoson kívül Grossinger János gyógyszerész és dr. Horváth Géza ügyvéd működött alelnökként. A Körnek a tevékenysége az első világháború kitöréséig a katolikus hitközség székházában volt, majd onnan a háború közvetlen kitörését követő időszakban a Posta utca 2. alá költözött. 1916-ban Amon Pál Kalocsára való kanonokká kinevezését követően Fáth Ferencet választották meg elnöknek, aki ezen a poszton 1929-ig maradt. Neki köszönhető, hogy a Beltéri Katolikus Kör munkája az új körülmények között megalapozódott, és a műkedvelők által szervezett, nagyszámú előadás az újvidéki magyarságot a Kör állandó látogatóivá tette. Fáth Ferenc elnöklése a január 6-ai diktatúra bevezetésével szakadt meg, amikor minden egyesület és szervezet munkáját betiltották. Az igazi tevékenység csak két év múltán, az új vezetőség megválasztása után kezdődött el, amikor nemcsak a Kör működése újult meg, hanem a tagok száma is jelentősen megnőtt. A Kör elnöke dr. Vilt Vilmos orvos lett, munkájában pedig Ábrahám János könyvkereskedő és Herbich József követte. A Beltéri Katolikus Kör munkájának fénykorát az 1936-ban megválasztott Nagy Győző kereskedő elnökösködése alatt élte meg, amikor a Kör tevékenysége olyan méreteket öltött, amilyen az előző évek munkájában nem volt tapasztalható. Az új vezetőség már sokkal nagyobb tervekkel és célokkal működött, így 1938-ban a Beltéri Katolikus Kör új, kétemeletes székházat kapott, amelyet november 6-án szenteltek föl, és a mai újvidékiek Ifjúsági Tribünként vagy Kulturális Központként ismernek. Az új székház felépüléséhez szükséges pénzt az újvidéki katolikus hívők adományaiból, és a Kör által szervezett előadások jövedelméből építették föl. Az akkori vélemény szerint a Kör épülete eleget tett a „kor igényeinek”. Nemcsak egy tágas színház épült föl, hanem a különböző szakosztályok is teremhez jutottak. Az új színházterem a műkedvelő színjátszás fellendülését is jelentette. Minden szombaton tánccal egybekötött családi esteket tartottak. Minden kedden a tagság és vendégei számára szórakozó estet szerveztek. A felavatás évében négy színdarabot játszottak, többek között A vén gazembert és a Mágnás Miskát. De szerveztek Szilveszter estet, Katolikus és Népviseleti bált is. A gazdag tevékenység, kulturális és társadalmi élet mellett az ifjúság szórakozására is külön odafigyeltek, mert számukra egy külön kis termet építettek. Itt teniszezni lehetett, és a pingpong- és sakkszakosztályon kívül magyar helyesírási, fogalmazási, német és eszperantó nyelvtanfolyamokat tartottak. Ezenkívül képzett szakemberek vezetésével kamarazenekar is alakult. A Kör tevékenységének fénypontját azonban a műkedvelő színházi előadások jelentették, amelyeket nemcsak Újvidéken, hanem a környékbeli településeken, így Temerinben, Verbászon, Bácstopolyán és Zomborban is bemutattak. Ezeknek az előadásoknak egyik állandó szereplője volt Paitz Jolán néni is, akinek egykori elbeszéléséből és hagyatékából szereztünk tudomást a Körben folyó gazdag és sokoldalú tevékenységről.
