Újra ragyog a Vénusz

Hosszú évtizedek várakozása után újra birtokba vehetik a topolyaiak a legendás Vénusz fürdő helyén felépült városi uszodát, amely modern környezetben kínál sportolási és kikapcsolódási lehetőséget. 

Több mint három hete adták át Topolyán a Vénusz városi uszodát, amelyre túlzás nélkül mondhatjuk, hogy hosszú évek óta vártak a helyiek. A történet azonban nem most kezdődött. A városi park helyén működő egykori Vénusz strandfürdő már az első világháborút követően a topolyaiak kedvelt fürdőhelye volt, majd 1981-ben teljesen újjáépítették. Évtizedeken keresztül a város egyik népszerű találkozóhelyének számított, idővel azonban az állapota jelentősen leromlott, és végül 2017-ben lebontották – akkor már azzal az ígérettel, hogy egyszer egy korszerű, minden igényt kielégítő új létesítmény veszi át a helyét. A tervezési munkálatok még ugyanabban az évben megkezdődtek, ám a megvalósulásig hosszú út vezetett. Az a bizonyos „egyszer” végül elérkezett: elkészült és megnyílt az új Vénusz uszoda.

A Magyar Szó csapata ellátogatott az uszodába, és az első benyomásunk az volt, hogy a létesítmény nemcsak látványos és korszerű, hanem jól átgondoltan is működik. 

Minden a helyén van, tisztaság, rend és kellemes környezet fogadja a látogatót, a tágas terek pedig már az első pillanatban otthonos hangulatot teremtenek. Nyoma sincs annak a kapkodásnak vagy félkész állapotnak, amelyet egy-egy újonnan átadott épület esetében sajnos néha már szinte természetesnek veszünk. A topolyai uszoda így nemcsak egy új sportlétesítmény, hanem egy régi városi emlék újjászületése is.

Ami már az első percekben feltűnt, hogy az ott dolgozók láthatóan máris a sajátjuknak érzik az uszodát. Odaadóan ügyelnek a rendre, a tisztaságra, a víz minőségére, és arra, hogy valóban minden úgy működjön, ahogyan kell. Ez apróságnak tűnhet, pedig egyáltalán nem az. Egy ilyen uszoda valódi értéke ugyanis nem az átadás napján mutatkozik meg, hanem hónapokkal és évekkel később, amikor kiderül, hogyan bánnak vele azok, akik működtetik, és persze azok is, akik használják.

Az uszoda közvetlenül a TSC stadionja mellett található, a főút túloldalán pedig ott magasodik a topolyai templom. Mondhatni, impozáns környezetben kapott helyet.

BARÁTI JEGYÁRAK 

A főbejáraton belépve kellemes hűvös fogadott bennünket, ami a kinti perzselő napsütés után különösen jólesett. A bejutás egyszerű és gyors, és ami legalább ennyire fontos, a belépőjegyek ára is baráti.
Különösen szimpatikus, hogy a Topolya községben állandó lakcímmel rendelkező lakosok kedvezményesen használhatják az uszodát, ami kifejezetten jó megoldás. Láthatóan arra is gondoltak, hogy az uszoda ne csak szép legyen, hanem valóban elérhető maradjon az emberek számára, persze a józan ész határain belül. Többféle jegy közül lehet választani, van egész napra szóló és háromórás belépő, külön jegyet válthatnak a gyermekek és a nyugdíjasok, de családi és havibérlet is rendelkezésre áll.

Érdemes belegondolni, hogy egy 14 éven aluli, Topolya községből érkező gyermek három órát tölthet az uszodában 200 dinárért. Ha pedig például Szabadkáról érkezik valaki, ugyanez 400 dinárba kerül. Topolya község lakosai számára a felnőtt napijegy 550 dinár, a 4 és 14 év közötti gyermekeknek 300 dinár, a nyugdíjasok pedig 400 dinárért válthatnak egész napos belépőt. A nem topolyai illetőségű látogatók ennek kétszeresét fizetik. 

A belépéskor kapott karkötőszerű jegyünkkel az öltözők felé vettük az irányt. Ezek tágasak, világosak és tiszták. Egy érintőképernyős rendszeren választottuk ki, melyik szekrénysort szeretnénk használni, a karkötőbe épített csippel egyszerűen lehet kinyitni és bezárni a kiválasztott szekrényt.

Egy alig több mint három hete megnyitott uszodában szinte feleslegesnek tűnhet külön megjegyezni, hogy minden rendben van. Hiszen ennek természetesnek kellene lennie. Ugyanakkor sajnos mintha kissé hozzászoktunk volna ahhoz, hogy sok minden csak amolyan tessék-lássék módon készül el, és néha már annak is őszintén örülünk, ha valami teszi a dolgát. Így hát félretéve ezt a csöppnyi örömöt, amelyet az szerzett, hogy egészen az öltözőig eljutva sem figyeltünk fel semmi kiventivalóra, ideje volt átvedleni az utcai viseletből, és végre megnézni azt is, amiért valójában jöttünk.

Persze mielőtt belevetettük volna magunkat a medencébe, a házirendet betartva előbb lezuhanyoztunk. Ha pedig már a házirendnél tartunk, az uszoda üzemeltetői igyekeznek rendet tartani, és ezt nem is titkolják. A medencékbe ugrálni, a medencetérben szaladgálni és labdázni tilos. Ez így van jól. Sokan pihenni, kikapcsolódni, rekreációs céllal érkeznek, de feltehetőleg olyanok is vannak, akik egy uszodába valóban úszni jönnek. Fontos tisztában lenni a különbséggel, ez egy városi uszoda, nem pedig egy akvapark.

MINDENKI MEGTALÁLJA A NEKI MEGFELELŐ VÍZFELÜLETET 

Három medence áll a vendégek rendelkezésére. A legnagyobb egy 25-ször 21 méteres úszómedence, amelynek mélysége 140 és 180 centiméter között változik, a víz hőmérséklete pedig 26–27 Celsius-fok.

Ez elsősorban úszásra, sportolásra és aktív kikapcsolódásra szolgál. Egyesek talán felteszik a kérdést, hogy miért csak 25 méteres a medence, miért nem olimpiai, vagyis 50 méteres? Tapasztalataink szerint ezt leginkább azok szokták kérdezni, akik életükben még egyetlen hosszt sem úsztak le. A Magyar Szó uszodát tesztelő munkatársai sem törhetnek Michael Phelps babérjaira, így a 25 méter is bőven elegendőnek bizonyult. Egyébként ottjártunkkor néhány fiatal úszó éppen edzett, vagyis a medencét a sportolók is birtokukba vették. 

A gyermekmedence 12-szer 8 méteres, 90 centiméter mély, vizét pedig 30 Celsius-fokon tartják. A sekélyebb és melegebb víz biztonságosabb környezetet biztosít a kisebbeknek, akár játékra, akár a vízzel való ismerkedésre és az úszás alapjainak elsajátítására.

Aki pedig inkább pihenni szeretne, annak ott a 34 Celsius-fokos masszázskád. A kellemesen meleg víz és a pezsgő masszázsfúvókák után az ember könnyen arra a következtetésre juthat, hogy talán mégsem olyan sürgős kiszállni.

WELLNESSRÉSZLEG, NAPOZÓTERASZ ÉS KÁVÉZÓ 

Az uszodához wellnessrészleg is tartozik. Gőzkabin, finn és orosz szauna várja azokat, akik a medencézés után még tovább pihennének. A gőzkabinban csaknem százszázalékos páratartalom és 40–50 Celsius-fokos hőmérséklet uralkodik, a finn szaunában 75–90 fokos száraz, forró levegő várja a vendégeket, az orosz szauna pedig 60–80 Celsius-fokos hőmérséklettel és magas páratartalommal működik.
Természetesen a szabadban napozhatunk, a medencék mellett ugyanis egy terasz várja azokat, akik a napon is heverésznének egy kicsit.

Ha pedig a rengeteg úszásban, fürdőzésben és wellnessezésben elfáradtunk, a kávézóban elfogyaszthatjuk a jól megérdemelt frissítőnket. A kávé meleg, az üdítő hideg – ennél több pedig néha tényleg nem is kell.

A Vénusz uszoda hétfőtől vasárnapig mindennap 10 és 21 óra között tart nyitva, a medencéket és a wellnessrészleget pedig legkésőbb 20 óra 45 perckor kell elhagyni.

Három hét természetesen kevés ahhoz, hogy egy új létesítményről végleges ítéletet mondjunk. Az igazi próba majd hónapok és évek múlva következik. Adódik a kérdés, sikerül-e ugyanilyen tisztán, rendezetten és jó állapotban megőrizni, fenntartani a szolgáltatások színvonalát, és vajon a látogatók is úgy vigyáznak-e majd rá, ahogyan az ott dolgozók teszik?

Az első benyomás azonban kifejezetten jó. Topolya egy modern, szép és jól felszerelt városi uszodával gazdagodott, amely elérhető áron kínál lehetőséget úszásra, pihenésre és kikapcsolódásra. A helyiek pedig hosszú várakozás után ismét visszakapták a Vénuszt – természetesen egészen más formában, de talán ugyanazzal az eséllyel arra, hogy idővel ismét a város egyik kedvelt találkozóhelyévé váljon.