Miért jó a labdarúgás?

Az idén hatodik alkalommal rendezték meg a topolyai TSC Labdarúgó Akadémián a nyári tábort a 7–12 éves gyerekek számára. A fiatal focistákkal több csoportban foglalkoznak a TSC képzett edzői. A tréningek játékos formában, de előre megtervezett program szerint zajlanak, céljuk pedig, hogy a résztvevők élményeken keresztül sajátítsák el a labdarúgás alapjait. Végül megkérdeztük a táborozókat, hogyan érzik magukat, és miért szeretnek focizni.

Móra Ádám (Topolya): Harmadszor veszek részt a TSC nyári táborában. Bízom benne, hogy ez alatt az idő alatt sokat fejlődöm a labdarúgásban. Az edzők nagyon kedvesek, a játék pedig mindig élvezetes. Sokkal hasznosabb elfoglaltság, mintha otthon tölteném a napjaimat. A futball iránti érdeklődésem, majd szeretetem akkor kezdődött, amikor apukámmal közösen néztünk mérkőzéseket a televízióban, és megtetszett ez a sport. Később csatlakoztam egy csapathoz, azóta rendszeresen járok edzésekre.

 Pátyerkó Ákos (Topolya): Legjobban a cselezést élvezem. A labdavezetés is közel áll hozzám, emellett a pontrúgásokat rendszeresen próbáljuk. Szerintem attól különleges a tábor, hogy sokan veszünk részt benne, így könnyű barátkozni és új embereket megismerni. Változatos feladatokat végzünk, és kifejezetten érdekes, amikor az emberfogást gyakoroljuk, vagyis az úgynevezett egy az egyben helyzeteket. Nagyon jól érzem magam, tavaly is jelen voltam. A terveim között szerepel, hogy a futball továbbra is fontos része marad a mindennapjaimnak.  

Friedrich Noah (Kishegyes): Másodikos leszek szeptembertől, hétéves vagyok, és körülbelül fél éve focizom. A meccseken legjobban a cselezést élvezem. Kishegyesen járok tréningre, ahol kiválóak a feltételek, rendelkezésre áll egy műfüves segédpálya is. Több helyszín alkalmas a gyakorlások megtartására. Az edzőnk Keszeg Antal, aki rendszeresen foglalkozik velünk. A kishegyesi utánpótlás-nevelés a TSC egyik alközpontjaként működik. Ronaldo a példaképem és a kedvenc játékosom. A TSC-nek szurkolok, szeretném, ha mindig győzne a csapat.

Rostyák Arnold (Szabadka): Három éve focizom. Nálunk ez családi hagyomány: apukám is szereti ezt a sportot, a nagytatám pedig annak idején a helyi csapatokban rúgta a bőrt. Régebben kevesebbszer jártam edzésre, az utóbbi időben viszont igyekszem minél többször részt venni rajta. Szabadkai vagyok, a családom ott él, de én Hajdújárásra járok a tréningekre. Az ottani alközpontban az edzők hetente többször foglalkoznak velünk. Bízom benne, hogy a tábor ideje alatt sokat tanulhatok, és ha a lehetőségek engedik, akár profi szinten is foglalkozhatok a labdarúgással.