Belegondolni is rossz: pár napon belül kezdődik az új tanév! Remélem, a hosszú, forró zünidő alatt a suli vezetői minden tanterembe szereltettek be klímát, különben nemcsak a tollbamondástól és a számtanfeladatoktól fogunk izzadni az órákon, hanem a hőségtől is. A nem múló melegre való tekintettel, szerintem meg kellene hosszabbítani a vakációt. Igaz, hogy már az éjszakák hűvösek, de mi nappal járunk suliba, s ilyenkor néha még úgy pihegünk, mint a napos csibék a kartondobozban, a százas izzó alatt. Nehéz lesz így koncentrálni a tananyagra!
Ahogy elnézem a körülöttünk zajló eseményeket, az a benyomásom, hogy régen is nagy kánikulák tombolhattak, különösen Természet és társadalom órák alatt. Erre enged következtetni legalábbis a zilletékesek viszonyulása a körülöttünk lévő természethez. Biztos úgy vannak vele, ők úgyis megússzák, mert már eléggé öregek, és úgysem érik meg a totális klímaösszeomlást, pedig amilyen gyorsan zajlik ez a folyamat, nem vagyok én ebben annyira biztos.
Úgy tűnik, uopste nem gondolnak ránk, mai gyerkőcökre. Arra, hogy felnőtt korunkra lesz-e ivóvíz, tudunk-e bármit termelni, vagy totál elsivatagosodunk. És mindez nincs messze! Hallottam, a zősök beszélték, hogy már krumplit sem olyan egyszerű termelni. Mert, ha nem locsolod, elszárad, ha pedig locsolod, megfő és megrohad a forró földben. Előre kéne gondolni hosszú távon! Nekem azonban úgy tűnik, hogy a magukat egyébként irtó okosnak tartó kosztümös hölgyek és öltönyös urak víziója leginkább csak a legközelebbi választásokig ér el. Tisztelet a kivételnek!
– Nem is olyan naiv dolgokról karattyol ez a kölök, Tematild – bólogata elismerően atata.
– A korához képest, Tegyula, meglehetősen éles eszű meglátásai vannak – érte egyet az öreglány.
– Teljesen igaza van abban, hogy ahogyan mi, emberek viszonyulunk a körülöttünk lévő természethez, az egyszerre lesújtó és botrányos! – dünnyöge a fater. – Félő, hogy egy napon a környezetünk benyújtja a számlát kamatostól.
– Az idén nyáron már kaptunk némi kóstolót ebből az elszámoltatásból – borzonga amama.
– Képzeld, a francia–svájci határon felütötte a fejét a szénacsempészet a takarmányhiány miatt! – közlé az öreg.
– Úgy látszik, már gazdagéknál sem rózsás a helyzet – sóhajta a muter.
– Az aszály miatt hiány keletkezett szénából – magyaráza atata –, ami miatt illegális kereskedelem alakult ki a régióban: a módosabb svájci gazdák a gallokhoz járnak szénáért, és jól felsrófolják az árakat.
– Gondolom, a francia gazdák meg jócskán fel lehetnek paprikázva emiatt – összegezé az öreglány.
– A zorosz–ukrán drónozgatásban pedig ki tudja mennyi gabona lett az ördögé, vagy nem jutott el oda, ahol nagy szükség lenne rá – csóválá a fejét az éppen betoppanó Zacsek zomzéd.
– Ahelyett, hogy a végéhez közeledne a csihi-puhi – merenge a fater –, egyre inkább úgy tűnik, hogy a ruszkik és a zukránok négy és fél év után totális háborút kezdtek egymás ellen.
– Attól tartok, hogy a maga módján mindez kihat majd az élelmiszer előteremtésére, meg az árak alakulására világszerte – bozsékola amama.
– Bizony – helyesele a Zacsek. – Az aszály miatti alacsony hozamok, a geopolitikai feszültségek, a szállítási nehézségek kétségtelenül beleszólnak ezekbe a kérdésekbe.
– A honi zakértők azt mondják, lesz elegendő élelmiszer, csak majd apránként módosul az ára – értekeze az öreg –, mégpedig úgy, hogy néhány hónapon belül akár 20–30 százalékkal többet költünk majd kajára, mint jelenleg.
– Biztos azért pedzegetik, hogy már októberben lehetséges az előrehozott parlamenti választások megtartása – gondola bele a muter. – Szeretnék a nagy drágulás előtt letudni a politikai megmérettetést!
– No meg hát szeptemberben érkezik az egyszeri segély a nyugdíjasoknak – fűzé hozzá a Zacsek.
– Sőt, már azt is belengették, hogy az év vége előtt még egy rendkívüli nyugdíjemelés is lesz – tudatá atata.
– Úgy látszik, minden lehetséges erőt bevetnek a meggyőzésbe – csipkelőde az öreglány.
– Ez lehet az utolsó a mostani világban – elmélkede a Zacsek. – Egyes tudósok és filozófusok szerint ugyanis a mesterséges intelligencia fejlődésének következtében a valóság 2030-ra teljesen felismerhetetlenné válik a mai szemnek.
– Olyasvalami zajlik mostanság, aminek révén lassan eltűnik az emberiség abban a formában, amilyenben tízezer éve ismerjük – önté az olajat a tűzre a fater.
– A mesterséges intelligencia már most jobban ismer bennünket, mint amennyire mi ismerjük magunkat! – hüledeze amama. – Én csitt-csatt elfelejtek valamit, ő pedig mindent megjegyez rólam.
– Ez káo pozitív tulajdonság, de nem mindig van ez így – töprenge a Zacsek –, nem ártana néha valamit mihamarabb kitörölni az emlékezetünkből!
– Szerintem a mesterséges intelligencia addigra szép lassan elmossa a különbséget a valóság és a fikció között – spekulála az öreg. – Nem marad biztos kapaszkodónk a realitás érzékeléséhez.
– Ugyan ne ijesztgessetek már ennyire! – zúgolóda a muter. – Az ilyesmi már most sem idegen tőlünk! Gondoljatok csak bele, minden választási kampány ilyen: alternatív valóságot teremt!
– Választás után pedig jön a szembesülés a zord valósággal! – nyugtázá a Zacsek.
– Az pedig az, hogy a humanoid robotok lassan nemcsak a memorizálásban, hanem minden másban is lepipálnak majd bennünket – állapítá meg atata. – A Usain Bolt világcsúcsát 100 méteres síkfutásban is a napokban Pekingben megrendezett Humanoid Robotok Világjátékain megdöntötte egy gépember!
– Sok mindenben összemérték képességeiket a humanoidok – számola be a Zacsek –, többek között futottak, ugráltak, táncoltak, pingpongoztak.
– Volt olyan versenyszám is, hogy háztartási feladatokat kellett megoldaniuk a robotoknak – ismerteté az öreglány –, összeszedni és összehajtogatni, illetve a vállfára felakasztani a ruhaneműt.
– Hallod, Tematild, beszerezhetnénk mi is egy ilyet! – veté föl a fater. – Nálunk mindig szanaszét hever a zösszes ruhanemű a lakásban: a széktámlán, a korláton, a fotelon.
– Legalább gyorsan magadra tudod kapni, Tegyula, ha sietsz valahová – epéskede amama.
– Ezek legalább hasznos dolgok – filóza a Zacsek –, de vajon mi szükség kötelet húzó, brékdenszező vagy szaladgáló robotokat tervezni sok pénzért?!
– Ez még hagyján, zomzéd – mondá az öreg. – Attól tartok, hogy gyorsan elérkezik az az idő, amikor majd ezek a humanoid robotok nem táncikálnak, port törölgetnek meg paradicsomot szüretelnek, hanem a vállukra veszik a géppuskát és elindulnak hódítani.
– Azoktól már csak akcióhős barátaink menthetnek meg bennünket – jegyzé meg a muter.
– Kikre gondolsz, Tematild? – érdeklőde atata.
– Hát a copfos Sztivön Szigálra, a viccesen karatézó Dzsëki Csénre meg a micis Van Dammra, Tegyula – felelé az öreglány. – Ők mind jártak már a Vučkónál. Az utóbbi épp a napokban.
– Úgy látszik, a zállamfő szép lassan vendégül látja a zösszes gyerekkori akcióhősét – kuncoga a Zacsek. – Készíthetnének velük egy jó bunyós filmet!
– A hét szamuráj és a Piszkos tizenkettő mintájára lehetne a címe A három haladó harcművész – ötletele a fater.
– Az egésznek az a szépséghibája, hogy hosszú idő óta egyiknek sem láttam értékelhető alkotását – fanyaloga amama.
– Mindenesetre szép, hogy szenior napjaikban meglátogattak bennünket ezek a világhírű akcióhősök – konstatálá a Zacsek.
– Lehet, hogy nekik is ígértek némi nyugdíj-kiegészítést – szögezé le az öreg.
Pistike, iskolába készülő környezetvédő
