Barátság az idők zivatarában

A fiatal kutató a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának elsőéves történelem szakos hallgatójaként vett részt a Szegeden megtartott Országos Tudományos Diákköri Konferencia Humán Tudományi Szekcióján, amelyen az 1945 előtti magyar történelem tagozatban mutatta be a Barátság az idők zivatarában – Doroszló és Sztapár története című munkáját.

Tavaly a Tudományos Diákkörök XXIV. Kárpát-medencei Konferencia helytörténeti szekciójában mutattad be a kutatásod. Mivel bővítetted azóta a munkád?

– Tavaly óta új írott forrásokkal, például a témához kapcsolódó újságcikkekkel, új szakirodalmakkal is bővítettem a munkám bibliográfiáját. Ettől azonban talán fontosabb, hogy most született meg a kutatás véglegesnek tekinthető, tanulmányformában megírt írott változata. Bár már előbb is írtam a munkámról rövidebb tanulmányokat, például a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság évkönyvébe, az OTDK-ra beadott dolgozatom az, amely a legteljesebb képet adja az eseményekről és a legjobban reprezentálja a kutatásomat. Emellett a konferencián 20 percünk volt bemutatni eredményeinket, ellentétben a tavalyival, amelyen csak 10 percet kaptunk.

Mi volt a kutatás legizgalmasabb része?

– A legizgalmasabb talán a beszélgetés volt a doroszlói lakosokkal. Az írott források mellett az oral history módszertanát is alkalmaztam, vagyis interjúkat készítettem olyan idős doroszlói személyekkel, akik vagy megélték az 1941-ben történteket, vagy elsőkézből hallották az eseményeket. A beszélgetések azért is voltak izgalmasak, mert az addig számomra már ismert kerettörténetet személyes eseményekkel bővítették ki. Egyik adatközlőm például arról beszélt, hogy amikor 1941. április 12-én a visszavonuló szerb csapatok figyelmeztető lövéseket adtak le Doroszlón, akkor nagymamája és annak testvére a kertben elásott hordókban bújtak el a kivonuló szerb katonák elől, és senkinek nem esett bántódása. Egy másik adatközlőm arról számolt be, amikor a két falu közötti hétköznapi összefonódásokról kérdeztem, hogy régen szokás volt, hogy a doroszlóiak sztapári ismerőseikhez küldték el gyermekeiket, hogy megtanulják a szerb nyelvet, a sztapáriak pedig doroszlói ismerőseikhez fordultak gyermekeik magyar nyelvre tanítása végett. Ezek és ezekhez hasonló történetek mind segítették, hogy munkám minél részletesebb képet adjon a két falu kapcsolatáról.

Harmadik helyezéssel tértél haza. Milyen élményekkel gazdagodtál a konferencián?

– Hatalmas élmény volt, hogy részt vehettem Magyarország egyik legnagyobb tudományos rendezvényén. A zsűri tagjai hasznos szakmai tanácsokkal láttak el, emellett hozzám hasonló, kutató fiatalokkal ismerkedtem meg, valamint remek előadásokat, érdekes kutatásokat hallgattam meg. Amikor megtudtam, hogy harmadik helyezést értem el, nagyon örültem, megtiszteltetésként éltem meg, hogy elsőéves hallgatóként ilyen eredményt értem el. A díj és a részvétel is motivációt adott ahhoz, hogy tovább folytassam a kutatást. Ki kell emelnem, hogy nagyon hálás vagyok minden személynek, aki támogatott a kutatás során, vagy valamilyen formában hozzájárult a munkámhoz – nyilatkozta Nagyidei Márk, s azt is elmondta, hogy jelenleg közigazgatástörténeti kutatást végez, amely szülővárosához, Topolyához kapcsolódik.